NAPLÓK: útinapló Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 21:18 Összes olvasás: 13395947. | [tulajdonos]: a tízezernegyedik napon | 2011-01-20 15:02 | kori árverésen, hát múzeumba vitorláztak a sors kegyéből, az Úr akara tából. Az esendő anyag kóborlásaiból megmenekülve került ide. Hatalmas, falakat betöltő művek, mintha egy valaha volt halálsikolyon merengnének A sétafikáló turisták mit sem sejtő hordái programpontok után loholv a, vakon szelelnek át a csodák folyos óin. A Mester kissé gúnyosan te kint alá, és alig észrevehe tően mosolyog az idő m egbolydult rabjain. Keserű, szikár, mindenen át hatoló tekin tettel, az i dőtlensé g fura b ájával áldo gál, mi nt T A N Ú és íme, hosszúra nyúlt évtizedek elmúltával, a nélkülözés egyre reménytelenebb léttizedei, mégis gyümölcsöt hoztak, késői gyümölcsöt. Mert itt toporgok a hatalmas vásznak, s karjaid között, a tízezer-negyedik napon, amikor már foszlani látszott a régi emlék, s az eltesttelenedett vágy már csak a lázas éjszakák hordaléka lehetett. Az Úr, jókedvéből, mégis csak engedte ezt az ölelést, amiért éveket kínáltunk volna cserébe egykor, csak megadta volna, de ő nem ! Így aztán, most, h ogy a két élet sodralékaképpen e tikkasztó nyár hevében a testek megremegnek, s az öröm és a hitetlenkedés elegyében megmerülve, égő tekintettel és vértelen, tátongó seb ekkel a testpáráink ködében a találkozás, a találkozás, mégiscsak létrejött. Kábult tompultsá g, s remegés vett rajtam erőt, mintha visszafordult volna ereimben a vér, és légszomj folytog at A szavak kitörni készülő áradását, s a test szöveteinek átvett emlékei zavarjelzéseket dob olnakaz agy és a szív hálózatain, hideg verejték indul alá, hívatlan gleccsere e nyárnak.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|