NAPLÓK: tenyérnyi magocskák 3 Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 01:59 Összes olvasás: 18577| 26. | [tulajdonos]: másoknak szeretném | 2008-05-29 11:47 | most már tudom, miért szeretem mások verseit. mert ők másnak írnak. pl nekem. és én? önzőn csak magamat? magamnak? merthogy te is én vagyok. akkor kinek írom én a verset? miközben neked... bűn-e az, ha csak magamnak.
este nem voltam elégedett. azaz igen is, meg nem is. de inkább elégedetlen. nem nekem szóltak a versek. szerepek. túl sok szerep. vagy inkább csak egy? ezt éreztem? hogy valójában csak egy arc? mindenesetre hiányérzetem volt. nem volt benne az én, a személyes. csak felületek voltak, mindenféle felszínek a távcsövön, egy tudatosan magát felnőttnek megjátszó szemen keresztül. azonban játék nélkül. mert a tudatos, akár tudattalan játék már feszültséget okozott volna. túl feszült, túl összpontosító, túlságosan arra figyel, hogy minden pontosan, jól legyen rendezve. nekem ez túl kimódolt. szépen, tudatosan megcsinált, ehhez nem fér kétség, de üres. ez a szem még mindig nem bontakozott ki, még mindig feszeng, még mindig csak jó verset akar írni. még mindig a felszínen mozog. unalmasak nekem ezek a távcsővel játszó felnőttek. a távcsővel játék is, ha már távcsővel játék, csak akkor izgalmas számomra, ha gyerekek játsszák. abban igazi rácsodálkozás van. sosem szerettem a távcsővel kiránduló igazi felnőtteket. bocsássanak meg ezért nekem a felnőttek. tudatosan felnőttnek lenni persze nem bűn. sőt. nemes öntudatra vall. de még a sok ismeret nem hordoz önmagában pszichológiai látóképességet. amint azt a szerző kívánna láttatni. persze meglehet, én látom rosszul. talán sok-sok ismeret hiányában. vagy éppen a sok-sok rejtett ismeret mögül, ami nem látszik. én valahogy felnőttként, és gyerekként sem voltam másként, szerettem a saját szememmel látni. vagy egészen másról volna itt szó? valójában ott lenne a kulcs, hogy itt és most, a kérdező (olvasó) szemszögéből láttunk mindent? mert ha így, visszavonok mindent. akkor és innen ez nemhogy baj, hanem erény. valami többlet. hiszen megismertünk, megismerhettünk egy másik embert. és ez így már sokkal izgalmasabb. utóvégre is az ő választott versei voltak. sőt, annyira így volt, s ez mindezek mellett szól, hogy a szerző csupán utasításokat kapott, melyik verset olvassa. végülis el kell ismernem szép gesztus a szerző részéről is. nem mondom, hogy előnyös, de önzetlen gesztus. igen, azt hiszem erről lehet itt szó. csak akkor kapunk hiteles képet egy szerzőről, ha az egész kötetet elolvassuk. hiszen lehetséges, hogy mindaz ami itt, most, csak egyetlen arc volt a sok között, azonos oldal, nézőpontból. a többi ott rejlik a kötetben. a kocka többi oldala. hiszem és remélem azt, hogy itt és most ezen az alkalmon nem ismerhettük meg teljességében a szerzőt.
viszont voltak szép, őszinte pillanatok. voltak szakmai tanulságok is. volt amit a végén szerettem volna feljegyezni. összességében nem bántam meg, hogy itt voltam. mondhatom azt is, boldog vagyok, elégedett, hogy végül elmentem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
