NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 18:04 Összes olvasás: 150332Olvasói hozzászólások nélkül| 764. | Vati: szent esetek | 2017-10-01 10:23 | Kedves Miklós!
Gondolom, nem árulok el újdonságot a következőkkel. A keresztény vallások önkéntes vagy kijelölt terjesztői (legtöbbször misszionáriusok) sokszor kétségbeejtő helyzetekbe kerültek. Példának okáért, amikor egy a nálunknál alacsonyabb szintűnek mondott kultúrában, a térítés folyamán el kellett magyarázniuk, hogy mit jelent a bűn, a bűnösség, a mennyország, a szentháromság, stb. A helyzetüknek az adta a nehézségét, hogy az adott népeknél, népcsoportoknál ezekre nem alkottak szavakat, ezekről nem voltak konkrét fogalmaik, de ez talán nem a legüdvösebb kifejezés, mivel a hitek esetében nagyon sokszor egyáltalán nem beszélhetünk tapasztalati fogalmakról a mögöttük álló jelentéssel együtt, más esetekben még csak időtálló tényszerűségekről sem. Ezért van a „hiszem” és „tudom” fogalmaink között jelentős ismeretelméleti különbség, amit persze a hétköznapi szóhasználatainkban néha elfelejtünk. Ezek után a primitív népek méltán primitív képességeit figyelembe véve, más analógiákkal, más, hozzájuk közelebb eső fogalmakkal lettek számukra elmagyarázva, a biblia tanításai, mivel, és most ismételni fogok: ezekről a fogalmakról és jelentésükről egyszerűen hiányoztak a képzeteik.
Pár hónappal ezelőtt nekem is át kellett élnem a fenti esetet, méltánytalan módon megközelítőleg sem a misszionárius szemszögéből, hanem én képviseltem azt az oldalt, akinek el kellett volna magyarázni, lefesteni, szemléltetni, megértetni az egyik szavunk jelentését. Fél füllel (ami a félreértések elkerülése végett, nem jelenti azt, hogy hiányt szenvednék egy tökéletes számban és minőségben rendelkezésemre álló fülkészletből) a Kossuth műsorát hallgattam (amely mindig megnyugtat abban, hogy milyen istenfélő és hitbuzgó nép vagyunk). És ebbe a népbe én is beletartozom.
A hallgatott fél órás műsorban legalább harminc-negyven alkalommal hangzott el a szent kifejezés, a végén úgy éreztem, hogy ez azért már túlzás. Azért éreztem így, mert igen sokszor, a legváltozatosabb kötődések társultak mellé. Megtudtam, hogy vannak felettünk álló istenek, akik természetszerűen szentek. Utána azt is, hogy az emberek között is vannak szentek. ( Ha a foglalkozási ágakat nézzük, igen gyakran két kitüntetett foglalkozási ág képviselői: az egyik általában a földi uralkodással kapcsolatos, amíg a másik, hogy bizonyos egyházi tisztségviselők is számíthatnak erre a megtisztelő titulusra.) Azután megtudtam, hogy környezetünkben vannak szent helyek, szent városok, sziklák, kövek, völgyek, folyók, építmények, amelyek bár természetes úton létrejött képződmények, máskor meg emberi alkotások produktumai, mégis valamiért szentek. De (és itt már a későbbi odafigyelésemre is támaszkodva) megtudtam, hogy vannak szent iratok, amelyek vagy a bennük lévő szent sorok tartalmától lettek szentek, esetleg fordítva, hogy maguktól a szent iratoktól lett szent a bennük lévő tartalom. Majd egyszer csak meghallottam a szent háború kifejezést, majdnem egyszerre a szent állatokkal, a szent üggyel, a szent pillanatokkal. Nem kihagyva a szentelt vizet és a szent tisztségeket sem. Azután ott vannak a szent ereklyék, amik lehetnek emberi maradványok vagy akár tárgyak is, mint szent kehely, szentszék, szent kard, szent fazék. Bár ez utóbbi tárgy azt hiszem, mégiscsak személyt jelent. Ezután ott van például a szentbeszéd. Mennyit soroljak még. Túlbuzgó kisvárosunkban pár évvel ezelőtt egy újonnan nyíló bank helységeit szentelte fel egy miseruhás pap. Fotó volt róla a helyi lapokban. Más, a papokat például felszentelik, de ez még nem perdöntő, mivel nem ettől lesznek szentek, csak egyik-másik jut el a szentté avatásig.
Néha azt hiszem, hogy kapcsolata van a kifejezésnek az emberi jóssággal, az emberi áldozatvállalással, kitartással, könyörületességgel, adakozással, humánummal, vértanú életmóddal, azután meg még jobban nem értem, mivel a valós szentek között mindig találok kivételeket, még talán olyat is, amelyikre az előbbi szép felsorolás egyetlen vonzata sem állt fenn. Az emberiségnek hasznos, kiemelkedő teljesítményekkel is egyoldalú a kifejezés kapcsolata, hiszen tudósok, zeneszerzők, irodalmi nagyságok, háborús helyzetekben kiemelkedő emberséget és segítőkészséget felmutató magatartásformák mögött álló lelkek, testek és személyek, tudomásom szerint nem szoktak szentté válni az elmúlt párszáz évben. Persze egy-egy kivételtől eltekintve. De ezek a kivételek eléggé alulreprezentálják a valós életünkben betöltött jelentőségüket.
Nagyon sok kifejezésünk, fogalmunk, amikor egy kicsit messzebb kerülnek az egyértelműségtől, mégis nagyon jól kibonthatóan, a kapcsolódási pontjaikon keresztül magyarázhatók, mivel állnak kapcsolatban, milyen alaki és formai szóösszetételekben kerülnek felszínre, esetleg más nyelvekben, hogyan nyilvánulnak meg, akár eredetüket, akár későbbi tartalmaikat tekintve.
Miklós, Te az ilyen dolgoknak mestere vagy. Magyarázd el nekem, hogy végül is mit takar a SZENT kifejezésünk. Kétségbe vagyok esve, egyáltalán van-e „világi” jelentése?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
