NAPLÓK: weinberger
Legutóbbi olvasó: 2024-04-28 08:21 Összes olvasás: 150239| 448. | [tulajdonos]: irreverzibilis | 2016-06-12 12:48 |
Közkeletű állítás – nyilván nagyszámú egyedi esetből levont tapasztalat alapján –, hogy a művészemberek nagy többsége fokozottan érzékeny, sértődékeny ember. Ezek a jelzők, adott személyektől függően, természetesen különböző intenzitásokat és lecsengési profilokat takarhatnak: bizonyos esetekben felvehetik akár a „haragtartó”, „bosszúálló” értéket is, sőt: kifejlődhet akár egyértelmű tüneteket sorakoztató üldözöttségi téveszme is. Abban is különbözhetnek az érintettek, hogy a túlérzékenység vajon a személyüket, vagy inkább a kreatív tevékenységük termékét érintő kifogások észlelésekor nyilvánul meg.
Kis kitérőt teszek itt. Az általános iskolai felső tagozatos tananyag részeként hallhattunk arról, hogy vannak az életben megfordítható és meg nem fordítható fizikai és kémiai folyamatok, sőt logikai állítások is; még a nem rövid latin nevüket is megtanulhattuk. A szemléletes példák egyike, hogy az a tárgy, amely a konyhában áll négy falábon, abrosszal leterítve, székekkel körülvéve, és rendeltetése többek között az étkező- és tálalóedények alátámasztása, az bizony igen nagy valószínűséggel az „asztal”. Hallhattunk példát a meg nem fordítható állításokra is: „Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár.” Kitérő vége.
Az első bekezdés kezdő észlelése véleményem szerint a meg nem fordítható állítások gyűjteményét szaporítja. Abból ugyanis, hogy egy adott személy abszolút egyértelműen észlelhető módon érzékeny, sértődékeny és esetleg bosszúálló, tévedés volna olyan általános érvényű következtetést levonni, hogy az említett jellemvonásokkal egyenes arányban áll próbálkozásainak művészi értéke.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
