NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 12:39 Összes olvasás: 150151Olvasói hozzászólások nélkül| 1087. | Gyurcsi: köszöbök | weinberger: küszöb | 2018-04-23 13:58 | Kedves weinberger!
Azért én nem írnám le ilyen gyorsan ezt a lehetőséget!
Évtizedek óta folytatok intenzív kísérleteket az alkohol - ezen belül a száraz vörösbor - emberi szervezetre gyakorolt hatásáról. Ezen kísérleteket számtalan alkalommal úgynevezett ellenpróbával is megtámogattam. Ez alatt azt kell érteni, hogy voltak olyan napok, amikor nem fogyasztottam annyit, és összehasonlítottam azzal, amikor annyit, vagy kétszer annyit fogyasztottam. Természetesen voltak a mégtöbbszörannyit fogyasztásra is próbálkozásaim, de ezek kiértékelését mások elmondására kellene bíznom, de szerintem az ilyen információk nem hitelesek.
Van olyan mennyiségű alkohol, amitől az ember érzékenysége fokozódik, de testi képességeire nincs befolyással. Ezt a stádiumot a - Mivan? Mivan? Mivan? - kérdőszavak felcsendüléséről lehet felismerni.
Egy darabig együtt kísérleteztünk a hetvenes években egy Raj István nevű - a tudományos fokozatát tekintve tizedes volt - írnokkal, akivel együtt indultunk a Flottilla nevű tudományos központból lakóhelyeinkre, de útban a 10-es villamos felé, kiértékelendő egy kísérletünket, betértünk a Szusza kocsmája nevű könyvtárba, ahol kikértünk szokás szerint egy-egy kancsó bort, hogy legalább mondatainkat befejezhessük. Éppen megkezdtük érveink csoportosítását, amikor asztalunkhoz lépett István egyik korábbi munkatársa, aki szemmel láthatólag önállóan kísérletezett, közölte Istvánnal, hogy névnapja van, lecsapott elénk egy-egy kancsó bort, jelezve, hogy némileg finanszírozná a mi tudományos munkánkat is, majd visszatántorgott saját asztalához.
Két ilyen elkötelezett tudós, mint amilyenek mi voltunk akkoriban, természetesen nem tudta féken tartani tudásvágyát, mintegy tíz perc alatt végeztünk a fejenként két liter borral, az időre bízva aztán, hogy levonhassuk a konzekvenciákat.
Nekem a következő emlékem egy nagyon fejfájós ébredés volt másnap reggel, a VIII. kerületi lakhelyemen. A laktanya bejáratánál futottunk össze Raj kollégámmal, akinek befáslizott keze kérdéseket ébresztett bennem.
Beszámolása szerint - újpesti lévén - ő néhány perc alatt hazaért, külső jelei még nem voltak a kísérletnek. Felesége csupán a borszagot kérte rajta számon, mire ő beszámolt neki arról, hogy mindössze két pohár bort fogyasztott, és sietett haza. Felesége a szagra figyelt fel, ugyanis István egy bekapcsolt rezsón támaszkodott tenyerével beszéd közben.
A fenti beszámoló azt igazolja, hogy van olyan stádium, amikor a járás, a beszéd, sőt, az igazság elfedésének vágya is tökéletesen működik, de a perifériáról a szenzoros idegek már korlátozottan továbbítják az információt.
Biztosan van olyan állapot is, amikor a kísérleti alany eltérő módon érzékeli a negatív és pozitív behatásokat! Még ezt nem tudom hitelesen alátámasztani. Reménykeltő viszont, hogy néhány égitest meglétét már felfedezésük előtt is be tudták bizonyítani, a matematika segítségével.
Sokat lendítene munkámon, ha találnék tudás- és egyébszomjas társakat további kísérleteimhez, és természetesen örömmel fogadnám szponzorok támogatását is.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
