NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 21:50 Összes olvasás: 150595Olvasói hozzászólások nélkül| 957. | Vati: szerveződés | 2018-02-14 20:43 | Kedves Miklós, érdekes a kérdés, viszont magam se tudom a hivatalos választ. Úgy gondolom, hogy a Dicsértessék az Úr már nem az eredeti, hanem a „szlengesített” változat, amelynek elődje a Dicsértessék a Jézus Krisztus lehetett, de a további elődöket én nem ismerem. Az ötletelés színvonalából nem is tudok kilábalni, de akkor legalább most erről a vonalról valamennyit. Nyelvünk általában a legegyszerűbb megoldásokra törekszik, nem szeret pazarolni. Az egyszerűség mellett a hatásosságot mindig magában foglalja, ez eredményességének és használati értékének egyik mutatója. Összefoglalva, egyszerűség, érthetőség és hatásosság. Ritka az a kivétel, amikor nem ezen elvek mentén szerveződik.
A Dicsértessék az Úr formula szerintem hatásosabb az általad írt Dicsérődjön az Úr változatához képest. Erősebb a felszólító jellege, mint saját magamra vonatkozóan, mint egy adott közösségre, mint a kívülállókra és így nyomatékosabb benne a cselekvésre késztetés. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 956. | weinberger: vajon... | Gyurcsi: dicsérd | 2018-02-14 19:41 | | Ezúttal, attól tartok, ellent kell mondanom: én nem látok értelmezési különbséget a "dicsérődjön az Úr" és a "dicsértessék az Úr" között. A kedvezményezett mindkét esetben az Úr, a valódi aktív résztvevő pedig, aki(ke)t a ceremóniamester felszólít dicsérésre, a közelebbről meg nem nevezett (egy vagy több) hívő. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 955. | Gyurcsi: dicsérd | [tulajdonos]: rutin kommunikáció | 2018-02-14 19:35 | Nem tudom a korrekt meghatározást, de az az érzésem, hogy a "dicsérődjön az Úr" formánál a felszólítás inkább az Úrra vonatkozik, míg a "dicsértessék"-nél azokra az emberekre, akiktől elvárjuk ezt a cselekményt.
Jobban értelmezhető lenne a "dicsérd" vagy "dicsérjétek". | |
| 954. | [tulajdonos]: rutin kommunikáció | 2018-02-14 18:14 | Sokszor előfordul a mindennapi életünkben, hogy úgy használunk szavakat, kifejezéseket, hogy nem gondolunk bele mélyebben az értelmükbe: a szocializációs folyamatot követve megszoktuk, hogy az adott szituációban egy bizonyos szófordulatot használjunk. Ide tartozhatnak bizonyos köszönési formulák, amilyen például egy specifikus körben a „Dicsértessék!” üdvözlés. Ragadjuk most meg az alkalmat, és mélyedjünk bele kicsit jobban a környezetébe, használatába, jelentésébe, a szót alkotó komponensek elemzésébe.
Ez az üdvözlés egy egyetlen szóból álló hiányos mondat: van állítmánya, az alanya viszont nyelvtanilag rejtett, bár abban a körben, ahol használják, egyértelmű. Ebből a formából az sem derül ki, hogy ki a valódi cselekvő, aki dicsér. Elemezzük hát a szót a toldalékai vizsgálatával és fokozatos elhagyásával. A szó egy felszólító módú ige, és a végződése arra enged következtetni, hogy az alapige egy ikes ige, hiszen különben nem -sék, hanem -sen lenne a vége. Haladjunk tovább előre felé! A felszólításban szereplő -ss egy teljes hasonulás eredménye: a -t végű igékhez ilyen módon járul a felszólító mód -j jele: mind írásban, mind ejtésben mindkét találkozó mássalhangzó módosul.
A neheze viszont csak most jön. Megtanultuk ugyanis, hogy az -at, -et, -tat, -tet igei toldalék a műveltetés képzője, így első gondolatként erre gyanakszunk. Legyünk azonban alaposabbak, keressünk például formailag és tartalmilag is helyt álló analógiákat! Itt van például az „Aki […] az felkoncoltatik!” fenyegetés. A logika azt diktálja, hogy ez nem műveltető, hanem szenvedő (de még mennyire szenvedő), vagy a latin eredetet követve passzív szerkezet, még ha nem is túl gyakori. Van rá más példa is: „Hallgattassék meg a másik fél is!”
De térjünk vissza a vizsgálandó szavunkhoz: hogyan alakulhatott ki? A templomi szertartás része a „Dicsérjük az Urat!” alakú felszólítás imára, és ennek szenvedő változata lehet a „Dicsértessék az Úr!” De miért nem a megszokottabb szenvedő szerkezetet használják, „Dicsérődjön az Úr!” formában? Nem tudom a választ, talán majd valaki… ?
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 953. | weinberger: célkitűzés | Vezsenyi Ildikó: Jellemfejlődés | 2018-02-14 17:29 | Kedves Ildikó, örülök, hogy reagáltál a beírásomra. A jellemfejlődést alighanem idézőjelbe illett volna tennem, de ha el is mulasztottam, nem a jövőre irányuló célkitűzést értettem alatta, hanem a múlt történéseinek a felidézését, nyomon követését: nem a "hová" volt a kérdőszavam, hanem a "honnan". Hogy milyen céllal folytatom, az is földhöz ragadtabbnak tűnhet: annyira közel van márt az ezredik bejegyzés elérése, hogy most nem volna logikus abbahagyni.
Megtiszteltetésként kezelem, hogy megosztottad velem a Te saját elgondolásaidat, egyet is értek kivétel nélkül mindegyikkel. Valóban az látszik a számlálóállás növekedésén, hogy sokan eljutnak a naplók megnyitásáig, a reagálásig már jóval kevesebben. A bejegyzést tevő naplóvezetőnek erre aligha van ráhatása, ő a maga dolgát megtette. Be kell vallanom, hogy a "Tetszik" gombot én se gyakran használom mások naplójában. Az idézett mondat szellemes és ide illő.
Még egyszer köszönöm, baráti üdvözlettel: Várkonyi Miklós | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 952. | Vezsenyi Ildikó: Jellemfejlődés | 2018-02-14 15:03 | Kedves Weinberger!
Meglepetten olvasom, hogy jellemfejlődést vársz a naplódtól a magad számára.
S a szerint folytatod, hogy elégedett leszel-e a mértékével.
Jól értelmezem?
Én, úgy tudom, hogy alapjaiban, a jellemünk, már öt éves korunkra kialakult.
Viszont, ez arra késztet, hogy megfogalmazzam, én, mit várok el az enyémtől.
Egyre bátrabb, egyre őszintébb önkifejezést, egyre több ember számára értékes gondolatot, és egyre nagyobb érdeklődés elérését irántuk, várok az enyémtől. Kicsit restellem, hogy ilyen sokat! Azt hiszem, Te ezen az úton haladtál már jókorát. Viszont, úgy látom, hogy sokan megnyitják a naplókat, sejtelmem sincs mennyien olvassák el, de azt gondolom, aki elolvassa, annak érdekes lehetett, viszont nagyon kevesen fejezik ki tetszésüket. Fukar kezekkel mérünk, de hisz nagyurak vagyunk. Üdvüzlettel. | |
| 951. | [tulajdonos]: história | 2018-02-14 10:09 | | Mostanában azzal foglalom el magamat az erre szánható időkeretekben, hogy nyomon követem a saját jellemfejlődésemnek egy bizonyos lenyomat-sorozatát: ennek a naplónak a korábbi bejegyzéseit. Szokatlan, furcsa módot választottam erre: a legelsővel kezdtem, és folyamatosan haladok "vissza a jelenbe". Hiába, mindig kedveltem a kockázatos kihívásokat. Természetesen nem csak a valamivel nagyobb betűs világoskék, de a kisebb betűpontszámú világoszöld téglalapok tartalmát is visszaolvasom, de legalább is bele-. Tanulságos - hát majd levonom, és a jövőben vagy a levont tanulságok szellemében folytatom, vagy nem. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 950. | weinberger: fajok | 2018-02-12 19:11 | | Ha az embertől különböző élőlények születéskor várható élettartamát tartjuk szem előtt, akkor ebben a tekintetben a tudománytörténet legkártékonyabb közreműködőjeként tarthatjuk számon Linnét, aki megalkotta a fajok, fajták, osztályok (stb.) hierarchiáját. Azzal ugyanis, hogy az állatokat, növényeket a kettős, néha hármas latin nevükön azonosította, hihetetlen előnyt adott a vadászoknak. Aligha tagadható ugyanis, hogy a "Ne bántsd a rigót" felszólítás visszatarthatja a csúzli gumiját, ám a "Ne bántsd a Turdus Merula Passeriformest" végére érve már a lerágott csontjait szopogatnák szegény néhainak. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 949. | weinberger: reflekt | Gyurcsi: előállattan | 2018-02-12 18:53 | | Gyurcsi, ha adsz egy kis időt, hogy a dolgozószékemből a decens mosolygástól kizuhanván visszakászálódjak rá, akkor megpróbálom továbbfejleszteni az észrevételeidet. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 948. | Gyurcsi: előállattan | weinberger: előembertan | 2018-02-12 18:18 | Nem véletlen élnek olyan állatok, mint a ló, az őz, a lúd, a hód, a sas, a hal, stb. Az ősemberek közül a legokosabb eldöntötte, hogy megvédi az állatokat, és ha társai meg akartak ölni egyet, akkor csak rájuk kiáltott, hogy - Ne bántsátok, az egy őz! - és akkor a többiek nem bántották. De mire kimondta, hogy - Ne bántsátok, az egy tirannoszaurusz reksz! - már agyon is verték. Alig maradt hosszúnevű. A jegesmedve is csak azért maradt fenn, mert 1./ Erős és vad, meg tudja magát védeni, 2./ A rohadt hidegben az ősemberek nem tudtak rendesen vadászni, mert állandóan megálltak lehelgetni a kezüket.
Érdekes, a jegesmedvék most kerültek a kihalás szélére, lehet, hogy azért, mert feltalálták a kesztyűt.
Szerintem azért volt annyi barlangrajz, mert az általad felsorolt állatokat könnyebb lehetett lerajzolni, mint kimondani a nevüket.
Aztán később is, voltak emberek, akik könnyebben rajzoltak, mint beszéltek. Sőt, lehet, hogy a legnagyobb festők ilyenek voltak. Nem véletlen, hogy pl. Michelangelótól gyönyörű képek maradtak, de egy hang sem.
Szerintem ő freskókkal kiabált.
Ezt kérdezte a nagynéném is, amikor megkóstolta az idei disznósajtunkat: -Ki abált?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
