Kedves Anikó, köszönöm a jelzőt, és a hivatkozást is, nem ismertem. Valóban, a végkicsengése teljesen más, mint amit Miklósnak tanácsolni szertné(n)k, viszont eszembe juttatott egy másik wish-list-et, aminek nyitó és záró tanácsa egyaránt a következő: Wear sunscreen, s noha nem Vonnegut írta, mégis, az egyik legvonnegutabb szöveg mind közül. Az "MIT-n tartott avatóbeszéd" minden javaslatát bátran ajánlom Anikónak is, ismételten Miklósnak is, és bárki másnak.
Kedves Miklós, tekintsünk el egy pillanatra attól a körülménytől, hogy magam is szívesen írkálok ezt meg azt. Legyek én itt most csak egy szimpla olvasó. Kedvelem az írásaidat, ezen a portálon Veled keveredtem elsőként olyan viszonyba, amit akár barátinak is lehetne definiálni. Ennek több oka is van, de ami most releváns, az az, hogy a verseidből igen gyakran a Rímhányó Romhányit vélem kihallani, sokkal erősebben, mint őt magát leszámítva bárkinek az írásaiból. És lehet Romhányit szeretni, vagy sem, lehet őt Költőnek tartani, vagy sem, de ha valaki(k!) képes(ek) ilyen szinten bánni közös anyanyelvünkkel, az feltétlenül érdem, méghozzá tiszteletet parancsoló! Egyetértek, az írásaid kilógnak az itteni fősodorból. Ez ok lenne a szilenciumra? Ugyan. Írtam már itt valahol, a sokszínűség jó, a sokszínűség érték. Az öncenzurának van helye, szerepe. Olyan írást helytelen "kiengednünk", amit gyengének, bántónak, érdemek nélkül valónak gondolunk. De azért nem leírni, közölni valamit, mert várakozásaink szerint ott és akkor ez "nem stílusos", szerintem tévút. Részemről továbbra is várom a verseidet, mindig, mindegyiket elolvasom, hogy fűzök-e hozzá kommentet, vagy igen, vagy nem.
Charles Bukowski baráti tanácsa ("Friendly advice to a lot of young men") jutott eszembe a tippjeiről, de az nem ilyen szellemes, és más a végkicsengése.
Mindenképpen hálás vagyok a törődésért, és mindjárt az első ötlet telitalálat. Bizony, hogy írok, éppen csak olyasfajta irományokat, amelyekről biztosan tudom, hogy nem valók ennek a portálnak a főoldalára. Időről időre felvillannak a Pofakönyv oldalamon, majd lemossa őket a következő. Amellett pedig élőn tartom ezt a felületet, kifejezetten prózai ötletek lejegyzésére.
Egy-két további ötletre azonban visszakérdeznék. A jambus elég sokesélyes, mert az említett társasgépkocsi szállíthat vagy lekvárfőző asszonyokat, vagy szabadon társuló jazz-zenészeket, vagy kosarasokat. A daktilococcus világos: amikor egy kókuszpálma gyümölcséről ujjlenyomatot vesznek.
A mondás szerint a halál kivételével minden túlélhető. Ha egyszerű megoldást akarnék javasolni a napi adrenalinlöket pótlására, azt mondanám, írj! De erre nyilván magadtól is gondoltál, és talán valami elháríthatatlan akadálya van. Így jöjjön néhány unortodox tipp. Pl. reggel bekötött szemmel fuss át a 16-os jambus előtt. Utána hajts fel egy kupica daktilococcust, esetleg bacchilust. Aztán repülj egyet egy disztichosauruson. Esetleg fosszál ki egy proceleuzmatikust. Végezetül másszad meg a rhodoszi molosszust. Ha ezek után se jön meg az írhatnékod, vannak még további libáim. :-)
Az utóbbi két-három napban valahogy nem igazán találtam a helyemet. Valami homályos hiányérzet tért vissza újra meg újra, míg aztán néhány perccel ezelőtt azonosítottam a forrását. Többé nem azzal a lábköröm-lerágó kíváncsisággal nyílik föl a szemem reggelente, amely korábban az egész napomon végigvonult, hogy ugyanis a "Pepita kócsagmájkivonat pásztázó infravörös fényben" című költeményem vajon a világirodalom örökbecsű gyöngyszemei közé soroltatik, vagy egyenletes párhuzamos csíkokban hagyja el egy iratmegsemmisítő gép aktív belvilágát. Az utolsó, eddig még várakozó szövegemről is megvan már a döntés ugyanis. A minden reggeli élénkítő adrenalinlöket nélkül a napjaim már nem ugyanazok. Mit gondoltok, van esélyem a túlélésre?
Néhány óra múlva elbúcsúzik a május; minden további eső már legfeljebb ezüstöt ér, ha pedig Medárd napján is kapunk, az már régen (sőt: németül Regen) rossz. Persze nem derült égből villámcsapásként búcsúzik el, hanem szépen fokozatosan... Nagyjából úgy, ahogyan a zenészek az alábbi felvételen, Haydn Búcsúszimfóniájának záró tétele közben, valahol 3:05 perctől kezdődően:
A hedonizmus - az élet örömeinek, élvezeteinek hajszolása - az angolszász országokban több, mint filozófia és/vagy világnézet: több helyen hivatalos, bejegyzett mozgalommá fejlődött. Alaptételeit sokféleképpen magyarázzák ugyan, de meglehetősen elterjedt egy definíció, amelyet a brit férfiak előszeretettel használnak arra, hogy szexuális partnereiknek megvilágítsák ennek az életformának a lényegét: "Hedonism? That's my dick with your head on!"
Készítsünk egy statisztikai gyorsfényképet a portál bőséges adattartalmának felhasználásával!
A Szerkesztőség közreműködőjeként 2018. február és május között 100 nap alatt 660 beküldött szövegre szavaztam (ebből 441-szer marasztalóan), 481 meót írtam.
A 2011. szeptemberi ideérkezésem óta 52 saját szövegemet töltöttem fel. Közülük 14 került a kedvezőbbik, 38 a kevésbé kedvező részadatbázisba.
A fenti alapadatokból számos származtatott adat generálható, levonhatók volnának bizonyos következtetések, vagy saját reakciók, hogy például elégedett vagyok-e a nagyjából 27%-os "beválási aránnyal" vagy sem. Csakhogy ilyenfajta kérdésnek nincs értelme. A saját "alkalmazott versírászi" képességeimről van egy kialakult, stabil álláspontom, amelyet - már elnézést - aligha befolyásolnak külső vélemények, hangozzék ez bármennyire nagyképűen is mások szerint. Jól is néznénk ki...
Nem szeretném, ha ez a tartalom nagyon gyorsan "lecsorogna", ezért, mélységes elnézéskérések közepette, mostantól bizonyos ideig nem jelentetek meg reagálásokat. Minden eshetőségre előkészülve azért ide írom, hogy aki meg kívánná ismerni egyéb virtuális tevékenységem múltbeli és esetleges jövőbeni termékeit, az a következő című honlapomról elágazva teheti ezt meg:
www.librasite.iwk.hu
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
