NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 11:10 Összes olvasás: 170663391. | [tulajdonos]: j22 | 2016-11-05 21:13 |
Két órát mentem a szakadó esőben a városban, ahol ott voltál valahol. Ilyenkor esztelen remény ébred bennem, hogy az emlékekkel terhes pontokon, ha kinyúlok, a saját sorsomig elérek. Arra jöttem rá, nem volt választásom soha. Hiába fordultam balra, a híd előtt le volt zárva, s minden feljáró vagy beomlott, vagy drót választotta le. Húsz perc után visszajutottam a kiindulási pontra, minden megtett lépésről utólag kiderült, sehová nem vezet. Rajtam a vízjel: elhagytam magam, az ítéletidő évekre szakadt, ameddig el nem értem A pontból végül A-ba.
(Nem tom. )
Komolyan arra emlékeztet, mint mikor gyakorló tanításon magyart tanítottam, pont a vers és próza közti különbséáget, és prózává tördeltem Babits egyik versét, (meg talán fordítva is vetemültem versnek vmi nem verset), h észre veszik-e, s ha igen, mitől is vers a vers. (Nem rímelt, bocs.) Ezzel a szövegemmel 1részt ez van, másrészt meg oly régen faragom öszve-vissza, h tisztára patkószeg fíling. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!