NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-05-18 12:30 Összes olvasás: 171751| 1673. | [tulajdonos]: birth | 2022-03-22 22:02 | Sokáig utáltam a születésnapomat. Nem feltétlen attól, h szembesített, h megint öregebb vagyok, hanem inkább azért, mert boldognak kellett volna lennem. Aztán most meg nem érdekel. Azt hiszem, az ember addig vergődik az ilyesmivel, míg reménykedik, h szólni fog az élete még vmiről.
Nem mintha reménytelen volna. Inkább mentes a reménytől, túl van rajta, elmúlt, köszöni.
Anyukámnak 2 nappal korábban van a szülinapja, mint nekem. Ki volt hangosítva a telója, így a konyhaasztalnál végighallgattam, hogyan köszönti fel a barátnője, Rózsa. Egy többszörösen összetett mondatba foglalt minden témába vágó giccset, majd kb 20 percen át szinte folyamatosan beszélt úgy, hogy anyukám félbeszakítani sem bírta. A témák: ki halt meg, a műtéte, a barátja, a volt férje, 30 év nyugdíj, a nyugdíj előtti munkahelyei, afféle létösszegzést kaptunk mindenféle mélység nélkül. A témákban annyi volt közös, h anyukám, akit ugye köszöntött, sehol sem volt bennük.
Engem is megköszöntött tegnap, M., hajdani legjobb barátnőm. Egy nappal korábban, nem tudom, miért. Elég lett volna, ha annyit ír, h boldogat. De ő azon vágyaim teljesülését kívánta, amik a 'javamra válnak'. És hogy ennek a napnak Rólam kéne szólni, de biztos nem haragszom, h most már mást is fog ünnepelni, mert 2 napja unokája született. És hogy milyen jó hálát adni Értünk.
***
Anyukáméknál a szobákban ki vannak rakva az unokák képei, meg öcsém még fiatalon. Van, akiről több fotó is van. Pár éve feltűnt, hogy a családból csak rólam nincs semmi. Nem bántott különösebben. De most, mikor apám szobájába bementem, a számítógép fölött ott vírított egy ősrégi kép egy kb 9 hónapos kerekfejű csecsemőről, aki egy pöttyös labda mögül nagy fekete szemekkel kissé riadtan ámul bele a világba. Ez megrázott. Sokkal egyszerűbb, fájdalommentesebb, ha nem szeretnek. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
