NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-05-17 04:31 Összes olvasás: 171654| 1667. | [tulajdonos]: kedd | 2022-03-03 21:15 | Vasárnapról hétfőre virradóra 1,5 órát aludtam. Nem is a gyomrom fájt, nem is a mellkasom, hanem valahogy az egész felsőtestemet szorította össze a jeges rémülettel vegyes lelkiismeretfurdalás, h mit tettem a családom megélhetésével. Lefekvés előtt kiderítettem, h azzal ellentétben, amivel a férjem nyugtatta magát, nem, nem fogok végkielégítést kapni, ha kirúgnak, mire a férjem továbbgondolta, h egész Bács-Kiskun megyében nem lesz majd iskola, ami felvesz, és a legnagyobb mélypont az volt, mikor felém fordult és azt kérdezte: Megéri?
Már előtte, a döntési fázisban, mikor már tudtam, h meg fogom tenni, új szempontok merültek fel a helyes cselekvéssel kapcsolatban. Először az, h kegyelmi állapot, ha lehetőség van rá. Miközben az emailt fogalmaztam, amiben bejelentettem az igazgatónőnek és a kollégáknak, a szemben lakó cigánycsalád élte az életét, és belegondoltam, h nekik, biztos nem tudnám elmagyarázni, h ez a helyes cselekedet. Mert amikor a napi túlélés a cél, ilyesfajta hősködés, a kenyéradóval szembeszállás fel sem merülhet. Végtelen kiszolgáltratott, örüljön, h van munkája helyzetben. Avagy?
Másrészt 3 napos továbbképzés is volt közben, élménypedagógiai, az a fajta, ami traumatikusnak bizonyult 2016 őszén. Ez is alaposan feldúlt, a kollégák közötti kapcsolatokat nemkülönben. De miközben mélyre mentünk magunkban, napnál világosabb lett számomra, h milyen hallatlan önzés is az én döntésem. Mert akkor már döntöttem, s tudtam, h veszélyes. Csak - mivel voltak jelek- abban reménykedtem, h nem maradok egyedül.
Amikor a vasárnap esti emailre válaszként kihátrált mögülem az, akire számítottam, az ignő viszont rögtön támadott, az nagyon ijesztővolt. Hárman írtak üzenetet, egyik se olyan, akire számítottam, h egyetértenek, de nem merik vállalni. Mert "ez a tntestület úgy volt szocializálva már 2005 óta, h ha csak megosztott vki egy cikket, amiben egy tanár leírja, h ténylegesen hány órát dolgozik hetente, akkor a következő tantestületi értekezleten elővették, h 'így is nehéz, ne keltse a hangulatot'.
Hétfőn engedett a szorítás, mikor eggel K. és D. azzal jöttek be, h rengeteget beszéltek rólam és ne aggódjak, megcsinálják a helyettesítésemet. Aztán dél körül a református főigazgató írt egy köremailt, amiben támogatta azt, amit csinálok. Arra, h ő , h került képbe, sajnos van egy tippem, mivel a köremail egyrészt minden tanárnak, másrészt külön egy kolléganőnek volt címezve. Valószínűleg utóbbi szólhatott neki.
Aztán az ignő behívatott, ritka normálisan meg tudtuk beszélni, és leszögezte, h nem lesz fegyelmi következmény.
Másnap egy kolléganő javaslatára az interneten megjelenő nyilatkozatomat kiraktam a faliújságra, h aki egyetért az akcióval és támogatni kívánja megtehesse (névvel, vagy anélkül). Délig. Megrendítő volt, h végül 31 aláírás gyűlt össze.
Az utóéletről annyit, h tegnap az ignő megállított a folyosón, h képzeljem fenn vagyok a Telexen, és hogy neki a 'legmagasabb helyről' szóltak, h ez meg hogy történhetett meg. Mikor kérdeztem, h mégis honnan, azt mondta, h van egy minisztériumi kontaktja, aki segíti jogi kérdésekben, s h erre a kontaktra szóltak ' nagyon felülről", h nono, a választás szempontjából ezt most nem kéne.
Hát így nem buktam el ebben az egyben, ami ilyen önző módon olyan kurva fontos nekem, most sem. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
