NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 22:49 Összes olvasás: 1706001171. | [tulajdonos]: fri | 2020-03-20 15:27 | A kisebbik lányom koleszából járványkórház lesz. Ettől a hírtől Rebi felfogott vmit. A család egyébként eddig jól vizsgázott vészhelyzetből. Sokkal kevesebb a konfliktus, magától értetődő a lemondás és a munka megosztása. De még nagyon az elején vagyunk, csak kényelmetlenség van egyelőre, nem megpróbáltatások. Meg (egyelőre) nem mi vagyunk célkeresztben.
Anyukám viszont nincs jól. Ők veszélyeztetettek, ráadásul másik városban élnek gyüttmentként, azt mondja rémálmai vannak, mert nincs kit felhívjon, ha segítségre van szüksége. Ma az öcsém jön le és vásárol be neki egy hétre, a tervek szerint a jövő héten én, és intézem a gyógyszereit is. Alapvetően minden aggodalmára tudok megoldást, de meg se hallja, talán mert a legfőbb félelmére nincs válaszom, mert nem is lehet. Nem tudom a haláltól megvédeni. Pedig.
Ma van egyébként a születésnapja. Ő volt az erős, okos, kompetens nő, én meg az ő félresikerült lánya, aki hiába örökölt össze annyi jó gént. Furcsa és szomorú, h most nemcsak erősebb vagyok, de már kompetensebb is. Rossz átélni. Azon kívül, h elintézem neki, amit nem tud/hajlandó, nem tudom, mit tehetnék. Pedig.
Egyébként meg lassan 0-24-ben a tanítással vergődök, sokkal több idő, mint a rendes órák felkészüléssel, javítással. Egyelőre. Iszonyat sokat fejlődtek a digitális kompetenciáim, egyre jobban problémamegoldok ilyen téren, s mint introvertált, határozottan tele vagyok energiával attól, h önállóan dolgozhatom. Sok gondolatot ébreszt, sok tanulsággal jár ez a munkavégzés. Más kérdés, h milyen lesz, ha aratni kezd a betegség, meg hogy abban a világban, amibe majd visszatérek (már ha, mert egyelőre nem annyira célkereszt), mennyire lesz ez még hasznosítható/valid.
A szerelem kimetszése belőlem jó. Nem nagyon engedhettem volna meg magamnak, h máshol is legyen a szívem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|