NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 14:16 Összes olvasás: 1701341090. | [tulajdonos]: köd utána | 2020-01-13 11:37 | Mennek bele a ködbe, a nap már csak emlék, a múlt meg el se múlt, ott van hamuszürkén, önmaga csontváza, odaérni vhova, ahol várnak, mondta egykor, most meg nem szólalna, csak megy, és maga mögött hagyja a várakozást, amúgy Haruki Murakami módján (Kafka on the Shore), olyan helyre érkezik, ahol tudja, nem várja, nem fogadja senki, nem veszi ölbe, üres lesz az a szoba, szeretetmentes, se önmagáért, se annak ellenére, se a maga módján; vágyon, kínon, hiányon túl— itt leesik a egy kabát az ülőhelyek közti keskeny folyosóra. Egy perc, mire biztos lesz: ember is van benne. Alacsony, vézna férfi, taknyos, de nem részeg. Valószínűleg értelmi fogyatékos, olyan elszántan aludna tovább a földön, hogy a sofőrnővel ketten alig tudják az ülésre visszasegíteni. Várja, hogy majd csak beszáll a cipekedésbe egy náluk erősebb utas is, de a többiek merednek a semmibe, senki nem adja jelét, hogy érzékelné, ami történik. Nagy nehezen meggyőzik, hogy kapaszkodjon, a nő újra elindul a busszal, de előbb úgy néz rá, mint aki látja is: Köszönöm. Na, ennyit a nirvánáról, ma már nem fog összejönni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|