NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 13:47 Összes olvasás: 170130| 1087. | [tulajdonos]: winter | 2020-01-09 20:11 | Leül végre mellém I., vki, aki 'szeret', és elmondja, h ma haza kellett mennie, mert elhagyta a cipője sarkát, és abból vette észre, h furcsa érzés volt, mikor lépett, s odanézve látja ám, h többcentis szögek állnak ki a hiányzó sarok helyén, mint a stoplis cipő olyan volt teljesen. Mire én nagy lelkesen belekezdek a magam hasonló történetébe, mikor is két évnek előtte megyek a csikorgó hideg utcán az alvégből fel a központba, h elérjem az egyetlen buszt Zsákfalvára lábamon a csizma, amit anyukámtól kaptam, akkor van rajtam először, és már majdnem a buszmegállóban vagyok, mikor elfog ez a furcsa érzés, és tényleg, a csizmának, amit valószínűleg túrt az én édesanyám, majdnem teljesen levált már a talpa és leffeg nagy lelkesen.
És csak itt jövök rá, h ez egyáltalán nem vicces történet. Azért elmondom a végét, h felszállok a buszra (a sok hátrányos helyzetű SNI-s, BTMN-s tanítványommal), és a csizmatalp kibírja a tanáriig, ahol Ibolya, a drága ad rám egy papucsot, sőt, azt is megmondja, h az udvaron a Ferit keressem, és majd ő megragasztja. És a Feri tényleg megragasztja a lelkemre kötve, h ha szerencsésen hazaérek benne, akkor fel ne vegyem többet, mert nem fogja kibírni.
Amit nem mondok el, az a leffegés és a buszraszállás között egy telefonhívás, ahol vázolom a problémát, és annyi a válasz, h baszd meg.
*
N. áll velem szemben. 18 éves vagyok, ő 20. N. a szerelmem, aki viszontszeret. Gyengéden elsimítja az arcomból a hajam, de nem csók jön, hanem megüt. Téli éjszaka.
* | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
