Szal most az van, h elment 4 hét tanulmányi szabadságra, nem tom, mit csinál, mert velem , ugye, sose beszél(t), azt tippelem, h a doktoriját írja, vagy mi, mert Phd is. Ha az a cél, h az az érzés, amit keltett, ne legyen, úgy tűnik, ez a pauza majd megoldja, pláne, h egyre inkább felbosszant az édesanyja. Csak én lehettem olyan ostoba, h ezt a nőt jónak tartsam eleinte. Kiváltságos, az. És simán nevet, miközben belém szúr. De a szúrás csak felbasz, annyira korlátolt és ostoba. Alma meg fája, mit lehetne várni a fiától, ha ilyen az anyja. Egyébként azt hittem, h majd mennyire szenvedek a hűlt helyétől. De nem, inkább megkönnyebbült vok. És ahogy az anyját egyre kevésbé tudom tisztelni, egyre nehezebb elképzelnem, h olyan ember lehet, akit szeretnék. A testem piszkos erősen reagált rá, rám nézett és elég erősen megzavarta az eszem, de tévedés, egyre inkább úgy tűnik.
Szal most az van, h elment 4 hét tanulmányi szabadságra, nem tom, mit csinál, mert velem , ugye, sose beszél(t), azt tippelem, h a doktoriját írja, vagy mi, mert Phd is. Ha az a cél, h az az érzés, amit keltett, ne legyen, úgy tűnik, ez a pauza majd megoldja, pláne, h egyre inkább felbosszant az édesanyja. Csak én lehettem olyan ostoba, h ezt a nőt jónak tartsam eleinte. Kiváltságos, az. És simán nevet, miközben belém szúr. De a szúrás csak felbasz, annyira korlátolt és ostoba. Alma meg fája, mit lehetne várni a fiától, ha ilyen az anyja. Egyébként azt hittem, h majd mennyire szenvedek a hűlt helyétől. De nem, inkább megkönnyebbült vok. És ahogy az anyját egyre kevésbé tudom tisztelni, egyre nehezebb elképzelnem, h olyan ember lehet, akit szeretnék. A testem piszkos erősen reagált rá, rám nézett és elég erősen megzavarta az eszem, de tévedés, egyre inkább úgy tűnik.
Nem szeret. Esély se volt, ahogy soha, egyik szerelmemnél sem, h annyira szeressen, mint én őt, h annyira fontos legyen neki, mint nekem. Senki nem jön végig a pallón és nem ér el. Egyszerűen, mert senki nem akarja annyira. Talán semennyire sem. De gyakorlatilag a kettő ugyanaz. Én meg megint leülök egyedül a hídra és a fejejemben a legkülönbözőbb filmek mennek arról, h milyen jó lett volna. Mert jó lett volna veled.
Szombat esti Népligetről ki az agglomerátumba. Sötét lenne, de nincsen, jól-rosszul megvilágított épületek, lestrapált városi élőhely, neongyöngysorok. Előttem a busz derekában, azon a forgó kör alakú részen ifjú pár gyerekkel. Nagyon fiatalok, jó ha húszévesek és azért tűnnek fel, mert nagyon szép a testbeszédük. Az ifjú apa balkezével szilárdan tartja a babakocsit kettőjük előtt, és úgy kapaszkodik (tartja meg magát), hogy jobb karját végigfekteti a a félkörben futó kapaszkodón a felesége háta mögött. Ettől olyan, mintha az ölelésében tartaná anélkül, hogy hozzáérne. Az anyuka arca, szeme csupa ragyogás, szinte le se veszi a szemét a gyerekről, aki ül a kocsiban, az apja karjainak és az anyja tekintetének biztonságában és egyetlenszer sem néz fel. Nem csodálkozik rá, nem deríti fel a környezetét. Arcán kékes fények villognak, két oldalról markol egy okostelefont és valahol máshol van.
i am in pain therefore i am in love. love is vulnerability love is not being loved back love is unsatisfied hunger for a face turned away to come back love is a never happened kiss rough seas pacified by a moment of recognition in those eyes love is a wish to show what could be but have never been love is to become the one i've always wished to be love is not to be in vain to give to become something that he needs love is not to reach any of this love is to overcome the pain to get rid of a feeling that makes you what you would really be
A főtéren kivágták a fenyőfákat is. Mióta itt lakok az eredeti állománynak több, mint fele jutott erre a sorsra. Rendezik a teret. Napokig átható fenyőillat volt a buszmegállóban karácsonyi asszociációkat keltve, mert a levágott ágak, rönkök napokig ott maradtak, ahova estek.Előtte való héten egy vandál ismét nekiesett Nepomuki Szent Jánosnak és letörte a faszobrocska fejét. Most viszont újra rend van, minden fadarab és a fejetlen szobor is eltűnt. Csak a talajba simuló rönkök és a talapzat maradt. Van vmi fellélegzős, hogy a tájképről pusztítás után eltűnt a pusztítás minden nyoma. Efféle örömre fut ki nálam minden szerelem. Hogy végül nem marad nyoma. Ne merje azt mondani nekem senki, h szép, vagy bármi tanulsága van.
Az elutasításnak százféle íze van, vannak fokozatok, mint a méregerős paprikáknál, beléjük kóstolni van ezer alkalom. Lepattanhat az ember egy arcról, egy távolodó nyakszirtről, egy fejtartásról, ami olyan egyenes, hogy meg se fordulhat benne a gondolat, hogy tőled búcsút vegyen, mielőtt elmegy. Nincs rád szükség, nincsen hiányod. Az övé viszont itt van. És most hirtelen nem is tudod, hogy fogod átvészelni a napokat anélkül, hogy lásd, hogy érezd az elutasítása ízét.
