NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-28 01:07 Összes olvasás: 169964| 1504. | [tulajdonos]: Surik | 2021-03-14 12:56 | Ma visszaestem, de remélem, elmúlik. Napok óta szépen süt a nap. Nagyon szeretem ezeket a fényeket, meg a hangokat is, amikkel ez az évszak jár, a kutyák beleugatását az éjszakába, kakaskukorékolást a sötét felszakadozása előtt, meg hogy néha harangszót hoz a hátán a szél, mint tegnap éjjel, pedig nem is voltam lázas.
Meg a csöndet. Amikor ideköltöztünk, és hazaértem - akkor még koradélután- az akkori munkahelyemről, emlékszem, h beléptem a szobába, aztán végigfeküdtem az ágyon és hallgattam a csöndet. Mostanában, persze, madarak csipkézik. Ami úgy belesajdul, mint az egyszeri király szívébe a törpekirály kutyájának ugatása.
De nem ezt akartam. Hanem leírni, ami a Surikról, s így rólad eszembe jutott. Surik egy fiatalember, akit a nagymamája és az anyja nevelt, kötelességtudó és jó fiú. Az anyját nemcsak eltartja, hanem mélységesen tiszteli is. És ez a fiú, mint szép lassan kiderül, szexuálisan senkinek nem mond nemet. Minegy kötelességből megteszi mindenkinek, aki igényli, de egyebet is, apró szolgálatokat, gyógyszerek kiváltását, ügyek intézését. A regény végére az élete totál be van táblázva, melyik nap melyik nőhöz megy kötelességeit teljesíteni.
Mindig a nők választják, ő csak jó velük, aztán kötelességtudatból tartja fenn a kapcsolatot. Amije nincs, az a szabadság.
Persze, jócskán el van túlozva, de megint csak elgondolkoztatott a szeretet/szerelem(szex) mibenlétén. Mert ugyan látszólag Suriknak ez jó, de azért vannak elszólásai, amikor pl Valerija meghal, az jut eszébe, h de jó, akkor ide már nem kell többet jönni ... (Valerija egyébként idősebb nála 20 évvel.)
Szóval, megint azzal szembesültem, h mennyire megtéveszthetjük magunkat az önzésünket szeretetnek állítva be. És hogy a szeretet az azt hiszem az, ami meghagyja a másik szabadságát.
Úgyhogy örülök, h nemet mondtál nekem, mert ez azt jelenti, h nem manipuláltalak bele semmibe, amit nem akartál. (Tudom, h nem sikerült közel se olyan tisztán játszanom, ahogy szerettem volna, de tényleg csak azt akartam, amit szabad akaratodból te is akarsz. Ha a semmit, akkor a semmit.)
| |
| 1503. | [tulajdonos]: after | 2021-03-13 12:38 | Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, túlélem. A legrosszabb kedd és szerda éjjel volt, de csütörtök óta kifelé jövök. Tegnap már olvasni is tudtam végre, ma meg végre felkeltem és nem szédülök. A legfőbb tünetem a láz illetve a 7 napon keresztül tartó fejfájás volt, de olyan, h a fülemmben és a foggyökereimben is fájt. Ezért se tudtam olvasni. Ez hagyott el tegnap.
Úgyhogy ma lefordítottam a heti penzumot. Elég fura vers, meg kicsit belejátszik a tegnapi könyv is, amit olvastam (Ulickaja: Surik).
Tom French: Lecke
Most, hogy meghalt, anyám úszni tanul.
Hajnali bérlettel jövünk, köszönünk,
miközben a hosszakat rovom, a víz alatt
mozgó anyámat kémlelem,
úszózoknija, mint az elsőáldozóké,
fürdőszoknyája hínárként lebeg,
gyönyörű, dús haja ezüstszínű
Speedo úszósapka alá gyűrve.
Mozgását fülelve úgy érzek hirtelen,
mint az apja, a lélegzetem is eláll,
rá gondolva olyan büszkeség fog el,
A levegővétel a lényeg, mondja neki
az oktatója, »Ha a légzést nem hagyod abba,
Mari, akár örökké tudsz úszni.«
(Első verzió)
| |
| 1502. | [tulajdonos]: x | 2021-03-10 17:57 | Nagyon boldog lettem volna, ha azokat nekem írtad volna. Tegnap este még el is hittem. Igaz, lázas voltam és jól esett volna vmi szeretetféle tőled. De csodák nincsenek. Soha le nem írnád a barát szót velem kapcsolatban, de a szeretetet se. Nem szeretsz engem, csak nem esik jól rágondolni, mert akkor fáj a szívem. A helyzet az, hogy most ezzel a betegséggel szó szerint, úgyhogy inkább kerülöm, h fájjon.
Egyébként mostanában csupa napfényes emlék vagy. Tegnap, amíg a tesztre vártam, és elég rosszul voltam, lehunytam a szemem és téged láttalak a Badacsonyban. Volt még két másik emlékem is, nem akarom most elmondani, micsoda, szorongattam őket, mint fényes üvegdarabokat. Az volt benne a jó, h nem fájt, nem gondolkoztam, csak lehunytam a szemem, visszamentem az emlékbe és néztelek. | |
| 1501. | [tulajdonos]: J | 2021-03-10 09:21 | | "a szeretet sohasem törhet meg." | |
| 1500. | [tulajdonos]: szemben | 2021-03-05 08:16 | Ma reggel úgy ültem oda az íróasztalomhoz, h le volt hajtva a laptop. Így azután hosszú idő óta először megint ráláttam a képre, amit felragasztottam magamnak a falra szemben. Ilyesmi mindig volt, ugyanezt a funkciót töltötte be a hajdani középiskolás szekrényem a tapétára írt verstörmelékekkel. Felnőtt életem kezdetén, az első (szolgálati) lakásomban egy esős folyó képe volt, aminek a fehér észére bolhabetűkkel írtam idézeteket, az egyik Virginia Woolf A Room of One's Own-jából volt, azt olvastam akkor éppen.
Amire most ismét rálátok. legalább 10, de az is lehet, h 14 éve van kint, akkor költöztünk ide. Amikor saját kezemmel ezt a szobát is kifestettem, gondosan leszedtem és visszaraktam. Az Evangélikus Élet közepében volt valaha, tehát újságpapír, Szeverényi János képe egy megviselt kapuról, ami kissé ki van nyílva, sötétzöld keretben. Egy kertre nyílik, ami akár temetőkert is lehet, de nem törvényszerűen az. A felirat:
"Sem halál, sem élet nem választhat el minket a Isten szeretetétől."
Szimbolikus volt ma reggel rájönni, h mi választ(ott) el mostanában. Annyi kellett, h meglássam, h lehajtsam a gépet. De most, h ismét írok belé, megint nem látom.
| |
| 1499. | [tulajdonos]: ropemakers | 2021-03-04 21:31 | Michael Longley: Kötélverők
Olyanok vagyunk néha te meg én, mint
akik gyékényből sodornak aranykötelet,
hátrálok, de olyan apródonként,
hogy észre sem veszed, s az ajtóig érek,
minden lépés parányi, haladék,
nem jön, de nem is megy, a dűlő
másik oldalán is még arccal feléd,
vagy, végre a napfényes mezőre jutva
küszködve kutat fel szemem a sötét
konyhában a szekrény, a lesúrolt asztal mellett,
ahol a másik véget rögzíti ujjad és nézel,
amíg ponttá zsugorodom a fény négyszögében. | |
| 1498. | [tulajdonos]: szerda | 2021-03-03 11:38 | | Gyógyulj meg. | |
| 1497. | [tulajdonos]: ford | 2021-02-27 16:47 | Az egyik jó dolog az életemben mostanában az ír versfordító szeminárium. Verset fordítani jó. Az is jó, h határidő van, s rákényszerülök. És csoda, ami most megint megtörtént, mert 1 verset, amivel kedden még egyáltalán nem boldogultam, most mégis összehoztam vmilyen szinten. Rímes, azért kínlódtam vele nagyon. 3 dolog, ami számomra érdekes még.
1. Szabadverset sokkal könnyebben és pontosabban tudok fordítani. Ott csinálok egy nagyon pontos nyersfordítást, aztán abból verset. A rímesek más tudatállapotot kívánnak tőlem, pláne, h magamtól félrímes vagyok, a bokorrím erőfeszítésbe telik. S itt közel se vagyok olyan pontos. A határon mozog, h ezt, vagy azt megtehetem-e még.
2. Brendan O'Connell Kenyér című verséből megtanultam, h hogy lehet úgy szerelmes verset írni, h látszólag teljesen másról beszél az ember. Írtam is utána egyet, itt van fenn, senki nem jött rá, h szerelmes, pedig az (is). (Ha viszont elméleti szinten foglalkozom a szerelemmel, az rögtön magánéletivé válik, az én, vagy az olvasó átérezhető magánéletévé. Én működöm abnormálisan, h másképp írom.)
Elfelejtettem, mi a harmadik, így inkább itt a vers:
Michael Longley: Perszephoné
I.
Nézem az agyamból tetőablakon
Esőben túr várat szerte a vakond,
Fecskék cikáznak volt fészkük felett,
S minden birtokomon úr az önkívület.
II.
A hideg s a tompaság kényszerzubbonyát
Hordja az álmában is ügyes idomulás -
Denevérszárny csukódik - téli falevél,
A mókus közben távol, odújában él.
III.
Görény és menyét, róka, hermelin
A napéjegyenlőséget titkon átszelik,
Hogy léptük milyen halk, elmondhatom,
Lépteik csenddé fagynak a havon.
| |
| 1496. | [tulajdonos]: b | 2021-02-23 18:27 | Most megint magamra haragítanálak, ha olvasnád. De nem. Gondolom, a tavasz, h lepucolta az érzéseim végződéseit, s ott vagyok megint ezekkel a letakarított, védelem néküli érzékelőkkel, porszemre száll rá, és már fáj is, ahelyett, h benőtte volna a dudva, vagy ami benövi az ilyet.
Nem akarlak szeretni, nem akarok annak örülni, ha ott vagy, ha nem mész odébb azért, mert én is ott vagyok, és nem akarok attól elbúsulni, ha elmész. Ki vagyok szolgáltatva remény nélkül, ez ennél jobb nem lehet, de bármikor, egyik percről a másikra rosszabb tud lenni.
Nem is okolhatlak azért, h szenvedek, nem szeretsz engem a szó semmilyen értelmében, azt se szereted, h nekem vannak érzéseim, nem sok közös van bennünk, de mindketten azt választanánk, h ne szeresselek.
Mi vagyok én neked? Minek látsz te engem? Ha tudnám valaha is, asszem szörnyű lenne, akkor újra megsemmisülnék, egész biztosan. De nem fogom tudni, talán ettől megóv a kommunikáció hiánya. Ki kéne kúráltatni téged, ezt a dolgot belőlem, vajon ki lehetne, ha telne rá? Mert nem a józan belátással van a baj, h abnormális, meg hülyeség, meg bűn, hanem azzal, amit nem irányítok, de van. És gyötör, igen. Hogy tavasz kezd lenni, attól meg asszem még rosszabb. Van egyéb, sokkal súlyosabb baj is, persze, a világom összeomlóban többek között, olyan jó lenne eltávolodni, perspektívában látni mindent. A lényegi összefüggéseimet.
Aztán látom, mint valami óriási hómezőt, vagy kifeszített néhol kockás papírt, és tudom, h ott lüktetsz mindennek ellenére valahol messze, egy metszéspontban, és ha nem figyelek oda, át fogsz vérezni.
| |
| 1495. | [tulajdonos]: sky | 2021-02-23 11:53 | Az üvegtiszta levegőt. A szépség is átverhet. Illetve nem. Megtéveszt akaratlan, hisz nem ígért semmit. Azok ott a perui hegyek, aranyfolyó a világűrből nézve. Mert néha esztétikus, ami már tünet. Szembogarad körül az aranysáv a kór jele. Ma nem vagyok alkalmas semmire. Ami optimista megfogalmazás, mert azt sugallja, ideiglenes. Pedig a vég is elkezdődik valahol. Bármelyik percben itt lehet.
A fák csupasz koronája enyhe ködben, reggeli fény, zúzmara marta földek. Hogy szerettem ezt. Elbújni sok helyre lehet. De végül semmi nem véd meg. Magad mellett a hiány, mint odvas fog helye. Ő van ott végül minden szerelem helyett. Senki más. Jeges szél fúj. Aztán szélcsend és végleg hideg.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
