NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-01-14 07:14 Összes olvasás: 212588| 500. | [tulajdonos]: napló | 2017-06-11 19:43 | Az előzőben a 'szívem', illetve a 'bűn' nem pontos. Durva leegyszerűsítés, engedve az érthetőség csábításának. Csak persze így semmi értelme, h leírtam. Nem jártam a végére, túl munkás lett volna, h mi is van valójában, mi a franc az a motoszka, amit ki kéne bontani. Na így.
*
Megriaszt, ha vkivel sok az azonosság. Fogyok ki a kurva világból, hát, gondolom, most tanulok erre is rálegyinteni. Hogy amit olvasok, az a látszólag unikális kombináció, hát az se az enyém. Itt van la, a másik, aki ugyanazokat, újra, meg újra. Nagyon, lényegileg más. De nem tudok tőle megnyugtatóan megkülönböztetődni. Elméletben nem baj. Közös pont, kötődhetnék. Frászt. Na ezt se tudom ma kibontani.
*
Az a bajom, h szeretném ha másképp működnének a dolgok. Hogy amit kiismertem, mint a tenyerem, attól én hányok. Nem érti barátném, h miért akarom otthagyni az állásom, miközben bennem félreverve a vészharangok. Azt értené, ha a főnököm (nyíltan) támadna. Nem érti, h az, h (látszólag) a kedvem keresi, sokkal veszélyesebb. Gondolom, te se érted, Olvasó.
*
Szal DOKK. Mert kéne egy műhely, ahova. Csak az a baj, h az lenne műhely, ami más. Pl nem tetszik, h vki beszól és megjutalmaztatik. Na, mindegy emberek, meg gyarlók, de hát persze ez is csak olyan hely, mint az életemben az összes többi: annak örüljek, ami van. Mi a faszról beszélek amúgy is. A főnököm se érti. Az áramat keresi, a hülye. Hogy mivel tudna megvenni. Erre jó az én ütődött paradicsomos hozzáállásom az élethez: kifürkészhetetlen leszek az ellenségeim számára. De attól még a rothasztó tér, és ha nem menekülök el, el is rohaszt.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
