NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-01-14 07:13 Összes olvasás: 212584| 498. | [tulajdonos]: kakasok, verebek | 2017-06-09 04:52 | Az előző versem 19 éves. Csak eszembe jutott, mert hatodik hó hatodikán írtam a konyhában, főzés közben. Előtte már írtam egyszer verset, 16 évesen. Ott a konyhában 28 vagyok, aznap írok még egyet, aztán még kb 5-öt egy féléven belül, h aztán 9 évig megint semmit.
Azért raktam föl, mert kicsit megijedtem attól, h már nincs meg. Mármint a fejemben. Akkor ott 28 évesen elküldöm annak, akinek szól, magamnak nem írom le és ettől évekig jól érzem magam, pedig tudom, h kidobta, nemigen volt vele mi mást tenni.
Paradox módon pont ezzel érzem úgy, h kihoztam ebből a természetesen megint csak reménytelen szerelemből a maximumot, h szélnek eresztettem a látszat produktumait. Sikeresen el is felejtettem a versek nagy részét, legfeljebb 1-1 sor úszik be néha és ez jó. Van benne vmi nagyvonalúság.
Abban meg vmi kicsinyes, h ezt a hatodik hó hatodiki elsőt megpróbálom 19 év múlva újra leírni. Hja, mert ezt szerettem. Egy sor nem ugrik be, ahelyett írok vmi mást. Az első szerelmem névnapja van hatodik hó hatodikán. Csupa összefüggés, csupa jel. Csupa balvég(zet). Etalon, később egyszerre szül a felesége meg a szeretője. A verset kb akkor írom, mikor ez történik, de nem neki. És akkor írom újra, mikor már egy éve nincs szívem.
*
Nem tudok aludni, úgyh fölkeltem kakasokat, verebeket hallgatni. Mikor ideültem, még szemben lógott a hold, lágytojássárga. Falusi idill, sosemvolt, már megint a gyerekkorom, ahogy nem volt úgy.
*
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
