NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-01-11 21:15 Összes olvasás: 212294| 1903. | [tulajdonos]: Horgonyhely | 2025-12-21 14:19 | Moskát Anita: Horgonyhely
Amikor valami olyan rossz történik velem vagy körülöttem, amit nem lehet elfogadni/elviselni, akkor hálás vagyok az ilyen könyvekért, amiket ilyenkor olvasni lehet.
Azért volt jó olvasni ebben a nagyon sötét állapotban (is), mert a megjelenített világ semmivel sem reményteljesebb. Sötét, nyirkos és determinált. És rövid, a nők kivirágzásukkor kezdenek élni, egy férfi 30 évesen már öreg, az 50 év felfoghatatlan vénség.
A világ kifordított patriarchátus, a feminista panaszok mindegyike megjelenik, csak ellenkező előjellel: itt a terhes nők a tápláléklánc csúcsai és a nők zsákmányolják ki ugyanolyan cinizmussal a férfiakat (szexuálisan is), ahogy az teljesen megszokott és elfogadott volt férfiak részéről a nőkkel kapcsolatban a patriarchátus hosszú évezredei alatt. Ez furcsa olvasói helyzetet teremt: felháborodom és empatizálok a nők által elnyomott férfiakkal, miközben a feminista énem kap muníciót: hát ezért nem helyes és természet (és Isten!) rendje szerint való a nemek közötti elnyomás.
(Fel is merül bennem, hogy ezt a könyvet jó lenne, ha minél több férfi olvasná el, hátha akkor jobban megérti a női 'panaszok' jogosságát és az előjogok tarthatatlanságát.)
Mert ebben a világban is a természet rendjéből és végső soron egy olyan élőlényből ered a társadalmi hierarchia, amit az egyik beavatott egy ponton Istennek nevez. Ezek a föld szívei, amit ugyan táplálja az embereket, de belőlük táplálkozik, és mint végül kiderül, nemcsak a testükből, de a halál előtti utolsó gondolataikból is.A világ hierarchiájának kulcsa, a horgonyhelyek is innen, ezekből a gumókból erednek: azért vannak az emberek helyhez kötve, hogy az egyes gumóknak legyen tápláléka. A világ tenyészetként fejtődik meg az utolsó előtti fejezetben szaporulatra optimalizálva, ahol az egyéni életeknek nincs egyén felől nézve célja kizárólag az 'Isten' önzése/önfenntartása felől. A kettő közötti viszony részben megfeleltethető a gazda-háziállat viszonynak, a háziállat felől nézve.
Részben, mert ennél kuszábbá teszi a kapcsolatot két dolog, a gumók születése, illetve a varázslás. Mindkét aktus során keveredés történik táplálék és gazda között, de az árat jellemzően mindig az emberek fizetik meg: látszólagos uralkodásuk ára a földlepra, a testük annál inkább felemészti a föld, minél többször uralják/használják saját céljaikra. Varázsló nem lehet akárki, csak aki földet (és benne halottakat) eszik. Erről olvasni először megkönnyebbülés volt a saját halállal szennyezett élethelyzetemből, hiszen a humuszról, az életerős földről tanultuk, hogy az elhalt növények, állatok (emberek) lebontott szerves anyagai teszik életerőssé. A szerző biológiát végzett, tudja mit beszél. Szóval földevésről olvasni, a „földből lettünk földdé leszünk” középkori/antik közhelyét plasztikusan megjelenítve átélni vigasztaló volt. És talán az maradt annak ellenére is, hogy a gumóról kiderült, hogy a vérre reagál, hogy halottak testét áldozzák neki, hogy a gyűlölet táplálja, a szeretet nem. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
