NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-01-14 05:43 Összes olvasás: 212578| 1389. | [tulajdonos]: L | 2020-09-28 16:46 | A mai nap során volt János és Lucia, János égő fekete szemekkel fülig pirulva nézte Luciát, odaült hozzá stb De nem is ez volt talán a legépületesebb, hanem az, mikor még a léleképítés közepe felé megfordultam, s elkapta a tekintetét róla, akit titokban, a hátam mögött nézett addig.
Hogy minek néz engem, miféle nőnek/embernek/tárgynak, azt nem tudom, de vmi megalázó elképzelése van rólam. Hogy ő milyen ember, arra nem vagyok többé kiváncsi. Mert ma nem is fájt, komolyan. Inkább fásult voltam, hát jól tudtam én, mikor egy hete, kettő rám vetett olyan pillantásokat, h az semmit nem jelent. De ha megjelenik most előttem, az a sok semmit nem jelentő semmi, ami az én szívem összegyalázta, akkor nem haragszom és nem fáj. Inkább, azt hiszem, el vagyok szörnyedve. Nem tudom, hogy volt rá képes, hiszen tudta, h én. De mint egy egy gyerek, nyomogatta rajtam a gombot, h jé, reagál, és megint, és megint. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
