NAPLÓK: mix Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 14:29 Összes olvasás: 135032| 223. | [tulajdonos]: Színház | 2013-01-20 11:31 | Jó színházat láttam tegnap este. A vihart. Nem unatkoztam egy percig sem, nem úgy mint néhány éve a Nemzetiben a hasonló című előadáson, amit a sztárparádé és a színháztechnikai trükkök ellenére végig valami lanyha érdektelenség lengett körül. Kissé gyanakodva ültem be a nézőtérre – Prosperot nőként nem igazán tudtam elképzelni, eléggé erőltetett újításnak tűnt. De már az első néhány percben megszűntek az aggályaim – színház szagot éreztem, és a szimatom nem csalt. Hamarosan kiderült az is, hogy Prospera nem öncélú – Ariel egy több fiatal nőből álló szellemcsapat volt, és Prosperával és Mirandával együtt alkották a női szakaszt, a hamarosan megjelenő hajótöröttek pedig a férfitábort. Köztük ingázott Kaliban, aki torzszülött lénye miatt semleges neműnek volt tekinthető. Nem túlzás, Shakespeare Globe színházában éreztem magam, legalábbis ami a mozgást és az egyszerű, de ötletes és látványos technikai elemeket illeti, valamint a tudatos és jól felépített előadás koncepciót - a megidézett szellemi és emberi világ ütköztetését és egymásra utaltságát. És láttam egy különleges Kalibant - egy gonoszt és cselszövőt, mégis szerethetőt. Trill Zsolt minden eddig látott szerepében – függetlenül az írói, talán a rendezői szándéktól is – csakis ilyet képes alakítani, mintha azt üzenné, amit Milne Micimackója – „Általában senki se olyan nagyon komisz”. Lehet persze, hogy mégis rendezői koncepció, vagy legalábbis annak belátása: ha te ilyen vagy, akkor fogadjuk el ilyennek a szerepet, szabjuk személyre, ilyen nem gonosz gonoszt úgyse igen láttak még a színházlátogatók, és nem is igen fognak. (Scapin, Kaliban, stb. alakítóját állítólag – ó jaj – viszi magával Vidnyánszky a Nemzetibe. Hogy ez jó döntés e, túl azon, hogy Debrecennek veszteség, nem tudom. Az ő erőssége az a fantasztikus mozgáskultúra, ami kivételes jellemábrázoló képesség is egyben, de hogy ez abban a nagy böhöm színházban mennyire érvényesül majd, ez kérdés (nekem). Mint ahogy az is, elég e oda az orgánuma. Ha itt megáll és elkezd szöveget mondani, csend lesz, képes kikényszeríteni, hogy az emberek még a lélegzetüket is visszafojtsák, és végül megértsék, amit mondani akar. Vajon működik-e ez egy nagyobb színháztérben?)
Igazából csak annyi hiányérzetem volt az előadás végén, hogy túlságosan meghúzták a darabot, szívesen hallottam volna többet a veretes shakespeare-i szövegből. Akármennyire is vizuális világot élünk, talán jobban meg kellene bízni a közönség befogadóképességében… | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
