NAPLÓK: mese 200X Legutóbbi olvasó: 2026-03-25 21:47 Összes olvasás: 9581| 4. | [tulajdonos]: 4. | 2006-10-18 07:36 | Mintha csak egy gonosz rendszer, mármint politikai rendszer, áldozataként élnék. De rosszabb ez, bizonyos szempontból, mint pl. Szibéria. Börtönöm láthatatlan, száműzetésem érzékelhetetlen, csak benn, legbelül kelt valami rossz érzést, ami kifelé mérgez. Lefogja a kezem, az agyam, önszervező erő, aminek gyökerét kutatva mindig csak önmagamnál lyukadok ki. Ahogy egy vírus indul világhódító útjára, úgy terjed bennem valami betegség, ami végső soron tőlem függetlenül, talán szándékoltan, de minden bizonnyal egy titokzatos célt szolgálva emészt el. Csak azt a pillanatot tudnám elkapni, amikor belém oltották ezt a kórt, a tehetetlenség, az önámítás, az elkeseredettség, a hitetlenség betegségét.
Egy 80-as évekbeli zenekar szövege ugrik be (nem is tudom, ETA? QSS? Marina Revue?). "Kiirtom magam" ("Hulla szagom van, úgyis.")
Kiirtom magam. Akinek ez jut eszébe, az vajon milyen betegség fogságában sínylik, hiszen az ember nem írtja ki magát, talán még saját fajtársait sem, hacsak nem tulajdonít a létezésének valami betegség jelleget, valami rendelleneset, amit ki kell irtani, még ha ez az életébe kerül is. Az öngyilkosság itt csak egy szükséges áldozat, a cél valami tőlünk független, rossz dolog elpusztítása.
"Nem tudok már tovább várni. Minden mindegy, jöhet bármi." – folytatja.
Amit nem tehetek meg, amit nem teszek meg. A félelmek, amik, ki tudja honnan, miért és meddig még. Lassan megfojtanak.
Ez nem újság, és nem újdonság. Mennyien vagyunk így ma, akár csak Magyarországon? Mennyien várjuk, hogy elinduljunk, mennyien vagyunk kész az indulásra? És mennyien jövünk rá minden reggel, minden nap minden percében, hogy nincs hova elindulni? Száműzetésben vagyunk, ezzé vált az életünk. Az enyém mindenesetre.
Szökést tervezek. Ez is hozzátartozik. A szökés vágya, lehetőségének illúziója viszont újabb börtön. Még magasabb fal, mégsem tudom ezt a dolgot, ezt az egyszerű mechanizmust megfékezni. Minden kitörési lehetőség súlyos büntetést von maga után. Nagyszerű találmány, egészen elképesztő, ahogyan működik.
Felmerül, hogy az emberi gonoszság eszközei honnan származnak. Természetünk a természet része, nem állunk függetlenül, nem vagyunk különbek semmitől, ami létezik. A természet csodálata idejétmúlt, vagyis a csodálat még rendben van, de a felmagasztalás, bárminek a felmagasztalása – na az olyan dolog, amit végre abba kéne már hagyni, kedves emberiség.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
