NAPLÓK: leállósáv Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 14:04 Összes olvasás: 26362| 119. | [tulajdonos]: kigondolt | 2019-01-28 23:11 |
eszmék radírjai
a két végtelen semmi között száguldó energiatömegben
olyan létezésforma is képződhet
ami önmegfigyelésre alkalmas tudatként viselkedik
ebben a meghatározásban
meglehetősen viszolyogtató játéknak tűnünk
elsősorban önmagunk előtt
amikor beleképzeljük sóhajtásnyi létezésünket
egy alkotó képzeletébe
„legyen ilyen”
és miután „lőn”
szabad akaratot ad neki
-- azért némi használati utasítással utólag ellátva --
jó magyar kifejezéssel élve
„leszarja”
ha jól sáfárkodik az életével
„üdvözül”
ha meg nem
mehet a „ganéba”
bonyolíthatnánk a helyzetet ha a végtelenbe
végtelen számú párhuzamos univerzumot képzelnénk
végtelen számú én-kombinációval
de mert nem vagyunk holivudi forgatókönyírók
ne tegyük
különben is ki a francot érdekel egy zátony gondolata
a rajta rothadó hajókról
4
jó volt itt, anyám nem ment el soha hosszabb időre, néha napszámba, de olyankor vitt magával, többnyire hatalmas karéj zsíroskenyérrel indultunk, innivalót nem vittünk, mert ahova dolgozni jártunk, gémeskút állt, négyszögletes, téglákkal kirakott kút, szálfavastag fakáváján vésetek, ott böngészgettem a betűket először, de összeolvasni csak az iskoláskor második évében sikerült, apám nemsokára katonának ment, a mogorva fiatalabb embert csak évek múlva láttam viszont, még azon az éjszakán elköltözött, amiben mi megérkeztünk, ketten maradtunk anyámmal a házban, néha jött egy magas katona, pilótaruhában, gyönyörűen csillogó tőrrel az oldalán, ilyenkor a szomszédok egymásnak adták a kilincset, és ő is járta a falut, apu legfiatalabb gyereke volt a háromból, özvegyen maradt apu őt kedvelte a legjobban, szinte istenítette, azt híresztelte, hogy Horthy fiának a repülőjén lövésztiszt az ő fia, valami igazság lehetett benne, mert a kántor úr gyakran érdeklődött utána a későbbiekben is, amikor már a bátyám Párizsból küldözgette a leveleket és a csomagokat, ahol valami színimesterséget is kitanult, de hogy játszott-e valamiben, azt soha nem sikerült megtudnom, azt mondták, és mondta a kántor úr is, hogy nagyon okos gyerek volt, hogy külön jöttek érte, és vitték iskolába, mert valami nagy embert láttak benne, és reméli, hogy majd én is szeretek úgy olvasni, mint ő, de közbejött neki a háború, még a mi érkezésünk előtt katona lett, apu egyszer sem láthatta katonaruhában, mert mikor hazaengedték szabadságra, már apu is kint volt a donnál a maga negyvennégy évével és kétéves háborús tapasztalatával még az első nagy háborúból isonzónál. a szabadságolásaik nem értek össze, így csak anyám mesélte apunak, mennyire rendes ember a fia, és hogy mennyit játszott velem, apu a könnyeit törölgetve mondta, de boldog lennék, ha egyszer elém kerülhetne így, de nem került elé az édesfia többet
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
