NAPLÓK: iTomjaimra bontva
Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 11:59 Összes olvasás: 26052| 22. | [tulajdonos]: mandula | 2006-06-25 23:37 |
Valami mandula illat áramlik be a nyitott abalakon, valami olyasmi, mint annak a gyerekkori ragasztónak (hogy is hívták? Pelifix?) unott mandulaaromája. Amikor színes papírfecnikkel kellett rajzórákon papírmozaikot gyártani... Az egész osztály ezt használta, a tanárnő óvott minket a technokolrapidtól... Most képzeljétek el 33-35 tubus technokolrapid, milyen kollektív bódulatba ringatta volna az osztályt a rajzóra végére. Így csak mandulaaroma lebegett körbe minket. Ez az illat suhan szobámba éppen, mintha egyenesen az egykori Május 1. most Hermina úti osztálytermet szellőztetnék át a szobámba. Madeline-süti, mi? A fene se akar most eltűnt idők nyomába eredni.
*
Megakarok tanulni argentín tangózni. Egyszer már neki futottam, de abbahagytam. Most csak ennyit írnék. Egyszer még nekifutok. Ennek a témának. Itt a helye(m).
*
Most semmiről nem beszéltem. Mindenről hallgattam.
*
Lehet őszintén hallgatni? Ellhallgatni? Lehet őszinte a csönd? Lehet őszinte a múlthoz ragasztó (Pelifix, szinte biztos) mandulaillat? Lehet, őszinte egy félbehagyott folyamat? Egy félbehagyott tánc(tanulás)?
*
Lehet őszinte vágy, hogy ezután a bejegyzés után senki ne értsen, illetve meg nem értettnek tartson? Lehet őszintén a meg-nem-értett szerepében tetszelegni?
*
Ezt nektek! (Hosszú füttyel áthúzott monológ.) |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
