NAPLÓK: az utolsó alma
Legutóbbi olvasó: 2024-04-18 22:10 Összes olvasás: 63241235. | [tulajdonos]: Conquistadores-legutóbbijához | 2018-09-11 23:22 |
Faludy György
Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be. Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő. Várfalat húztak közibénk az évek: te huszonhét vagy, én kilencvenkettő.
Tiéd a jövő. Régen erős voltam, de kincseimnek elfogyott az ára, te a számítógépre esküdtél fel, én Gutenberg foszló galaxisára.
Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam, s el sem képzeltem, hogy a szerelem hatalmasabb. Most itt ülök melletted s hosszú, szőke hajadon a kezem.
Egymás nélkül nem tudunk többé élni. Naponta földre sújt az iszonyat, hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam régen lejárt. Már csak pár pillanat.
Boldogságunkban te nem gondolsz arra, kivel töltesz utánam hatvan évet. Sok a nálam különb. Hozzám hasonló egy sincs. Mikor nem látsz, felsírok érted.
Budapest, 2004.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!