Lélegzetellállítóan szép, vokális változat. Tegnap este hallottam Bencze Alma és kvintetje elődásában. Sajnos, rajta túl nőtt a feladat, de arra alkalmas volt, hogy a kíváncsiságot felébressze bennem.
... nincs olyan sok különbség közöttünk, mindannyian szeretni akarunk, szeretve akarunk lenni, társat, családot szeretnénk, vágyunk a jóra. Hasonló életet élünk, ami attól egyedi, hogy épp mi éljük."
"Révész vitt át a túlsó partra. (...) Egykedvűen evezett, a legkisebb erőfeszítés nélkül. A hátizsákomra pillantva megjegyezte, hogy az ember sohase lehet eléggé felkészülve. Azt hittem, arra céloz, hogy kevés holmit viszek magammal, de aztán hozzátette, vagy tíz éve már, hogy átvitt a folyón egy vándort, akinek a botján kívül semmije sem volt. Akkor igencsak fel lehetett készülve, élcelődtem. Lélekben bizonyára, hűtött le a válaszával. Az én vállalkozásom a test próbatétele, magyarázkodtam. Minden vállalkozás elsősorban a lélek próbatétele, mondta erre. Nem erősségem a bölcselkedés; hogy másra tereljem a szót, megkérdeztem, mit lehet tudni a láthatatlan labirintusról. Nem lepődött meg. - A szellemlabirintusról? - kérdezett vissza helyesbítőleg. - Nem sokat. Úgy tartják, nincsenek falai, és bárhol lehet bejárata. Az ember egyszer csak benne találja magát. - És hogyan lehet kijutni belőle? - kérdeztem. - Csak el kell mondani egy alkalmas imát - válaszolta. - És aki nem tud imádkozni? - kérdeztem, merthogy én nem tudtam. Hirtelen meg kellett kapaszkodnom a csónak két peremében, mert vad örvénybe kerültünk, a folyó lassú sodrása ellenére. Erősen billegve körbefordultunk egypárszor, miközben ő kiemelte az evezőket a vízből. De mindjárt megállapodtunk, és evezett tovább. - Mindenki tud - mondta, mintha mi sem történt volna. - Mindenkinek van egy imája, amit csak ő tud, csak ő tudhat, és ami csak őrajta segíthet. Ha segíthet. - Mit lehet még tudni a labirintusról? - kérdeztem. - Hogy talán csak legenda."
Do – Dominus – Isten; Re – rerum – anyag; Mi – miraculum – csoda; Fa – familias planetarium – bolygók, naprendszer; Sol – solis – Nap; La – lactea via – Tejút; Si – siderae – csillagok.
Feldobódott. Jaj de könnyű azt hinni, hogy empátiája is van a Nagy Tesónak. Vagy bárkinek.
Jónás Tamás: TÖNKRETETT KEZEK
A kezek tönkretétele viszonylag egyszerű. Benőtt körmöket lerágni kíméletlenül, mosás, hideg, cipekedés hosszú éveken át, s a kézfej lassan elveszti formáját, illatát. S hiába jön a szerelem, kenőcsök, jólét, unoka, a tönkretett kezek nem fénylenek már fel soha. Finomságuk, akár az elszánt cigánykaraván, végül a szembe költözik, s meg is látszik talán. De minden tönkretett kezet őriz egy mozdulat. Kecses vagy lágy vagy hirtelen: a lényeg megmarad. És vannak olyan éjszakák, és vannak reggelek, mikor mozdulnak, s hozzád érnek ezek a kezek. S te alszol tőlük, anyatejtől fáradt csecsemő. A tönkretett kezeknek így vagy tanú, s temető.
"Nem tetszik a könyv címe. – Te milyen okos vagy, bár lány vagy. – Gyurikám, ez olyan, mintha azt mondanád, milyen jól tudsz biciklizni, bár majom vagy.
Ez a rövid gyerekkori párbeszéd a cím forrása. Egy lehetséges lekezelő elismerés vállalása. A filozófus noha nő különlegességének vállalása. Ez címként iróniával telítődik, hiszen önmagára mondja, így a Bicikliző majom az eredeti jelentést megsemmisítő, játékos önmeghatározássá válik. Elfogadja a világot, ahol csodálkozva ismerik el egy nő filozófiai tehetségét, nem ront rá harcosan, feministán, nem akarja megsemmisíteni vagy megváltani. Mosolyogva vállalja a megkülönböztetést, úgy számolja föl. Egy nő, aki filozófussá vált, pont, mint egy férfi, nem vált filozófiájának tárgyává saját nemisége, és mégsem úgy, mert közben nő maradt, volt saját női, asszonyi élete, amit most elmesélt, a filozófiai történetével együtt, melyek együttléte mégsem vált egymásra vonatkoztatottá, legalábbis közvetlenül nem, de valójában mégis."
(Takács Géza Hazaválasztás, hazatérés című írásából)
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
