NAPLÓK: az utolsó alma
Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 18:03 Összes olvasás: 63857776. | [tulajdonos]: К-морю | 2022-05-11 21:35 |
Baka István: A tengerhez
Tenger, te szüntelen idegroham Önmagad kényszerzubbonyában, Örökké habzó száj – megláttalak, S mindjárt pofádba köpni vágytam.
Te, rángógörcsök végtelenje, tenger, Hazámat körbe-körbe rázod – Te őrjited meg sós gyűlöleteddel, Hogy eleméssze a világot?
Nyál tengere, amit összefröcsögtek Kongresszusok küldöttei, Sirályok őrködnek fölötted: Iljics dús szemöldökei.
Partodon állva nézem én: Hullám vonul hullám után dörögve, Mint november hetedikén Menetelők a dísztribünt köszöntve.
Ó, szovjet népek tengere, belőled Vízcseppként párolognék el, de menten Határőr jön kutyával, s visszazökkent Álmomból, elkérve a dokumentem. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!