„(…) szakmabeliként (!!) másodszor szóltam hozzá szakmai kérdésben.” „ (…) az ihlet és a versforma dialektikájára utaltam.” „(…)személyemben "támad", aki érveimet képtelen cáfolni.”
Írja mindezt a következő, moderált hozzászólásával kapcsolatban:
„Hát ne írj, csillagvirágharmat! Mindenkinek jobb lesz. Kössé, horgoLLYá, csinyájjj krvaütős képeket, mittomén...”
Próbálom kitalálni, miféle szakma (!!) képviselőjének képzeli magát, amikor kötni, horgolni, képeket festeni küld el valakit, aki írni szeret.
Keresem az „érveit” is, amelyeket Ön szerint én „képtelen voltam” megcáfolni, ehelyett megtámadtam Önt. A Személyében.
Mit szólna hozzá, ha én is hasonlóképpen sorakoztatnám fel az ÉRVEIMET ebben a vitában? Ha az Aranyi Gábor név helyett kitalálnék magának valami ironikus megszólítást, és aztán elküldeném Önt mindenféle más tevékenységet végezni, ahelyett, hogy kipécéz magának egy hölgyet a DOKK-on, és ráparancsol, hogy ne írjon? Utána pedig azzal „érvelnék”, hogy „szigorúan szakmai” alapon küldtem el Önt mást csinálni. Vagy, mert az ihlet és szakmaiság dialektikája így diktálta.
Biztosan fog erre valamit válaszolni. Én viszont arra már biztosan nem fogok reagálni. A magam részéről nem óhajtok további táptalajt adni ennek a parttalan diskurzusnak.
Van, hogy az ember görbe tükröt tart maga elé. Elküldi magát szivarvégszedőnek. Egy másik emberrel tenni ezt, nem ugyanazt a hatást kelti.
"talán ha sakkozni tudnék de én semmihez sem értek igazán a levágott disznó combjai ringlispielen ülnek a kirrakatokban én láttam párist és nem láttam semmit szeretőm másállapotban várt rám az angyalföldi állomáson anyámnak már egészen citromfeje lett a szegénységtől nevetni akartam előttük de nagyon szégyelltem hogy két nadrág van rajtam gatya nélkül bizonyos hogy a költő vagy épít magának valamit ami- ben kedve telik vagy bátran elmehet szivarvégszedőnek"
"Hát ne írj, csillagvirágharmat! Mindenkinek jobb lesz. Kössé, horgoLLYá, csinyájjj krvaütős képeket, mittomén..." (Aranyi Gábor -- Tóth Gabriella oldalán, a szerző egyik verse alatt)
Lehetséges, hogy egy ilyen személyeskedő hozzászólás fennmaradhat a DOKK-on?
Példaértékű, ahogyan Füri Mária -- szerki reagál egy kérdésre a Gyors & Gyilkos-ban:
"Kedves Gabi!
A versírás játék is. Ha a forma felől közelítünk, óhatatlan, hogy a szonettel is próbálkozzunk. Nem biztos, hogy az lesz a nekünk való versforma, de általában nem marad ki. Nem tudom, 'mi a titka', csak rövid ideig foglalkoztatott. De te most a szonettel kísérletezel, persze, miért ne. Szerintem minél többet olvass: beírod a gugliba, hogy 'Kosztolányi szonett', 'Babits szonett', 'József Attila szonett', 'Jónás Tamás szonett', 'Faludy szonett', stb., és olvashatod, elemezheted őket. Olvass el mindent, amit írnak róla.
Törekedj a jambikus lejtésre (Itt alább a gygy-ben Szilasi Katalin szonettjei tiszta jambusok, de sokan mások is írnak jó szonettet a dokkon); nem muszáj minden verslábnak jambusnak lenni, de a szonett jambikus vers.
Olvasni, olvasni, olvasni, közben néha írni is, és kiderül majd, hogy szonettben vagy más formában tudod legjobban kifejezni magad.
A most feltett szonetted verselése nagyon vegyes, a rímek ragrímek, ami nem mindig zavar pl. engem, de szonettben igen.
Ezzel együtt, az első két versszaknak van hangulata, ha formailag hagy is kívánnivalót; a tercinák helyett teljesen más kellene."