Hepp Béla Turbuly Lilla Farkas Györyg Dobos Krisztina Szigeti György Pataki Lili Megyeri Zsuzsa Éles Attila Várvölgyi Viktória M. Szabó Mihály Jónás Péter Gyurcsi –Zalán György Poroszlay Gariella Gát Anna Fövényi Sándor Sági Ferenc Aranyi Gábor Mészáros László
Idáig jutottam az alatt az idő alatt, amit ilyen jellegű szórakozásra magamnak engedélyeztem. Egyszer sem találkoztam közben a saját nevemmel. Úgy tűnik, sikerült móresre tanítanotok a rendszert, és mostantól igazságosabb lesz.
Vajdics Anikó
Ui.: Azért lehet, hogy még egy kicsit tovább kattintgatok. Most már kíváncsi vagyok, hanyadikra kerülök elő.
"Voltaképp hihetetlen volt, de úgy érkezett ide Lisszabonba, hogy nem gondolt arra, hogy Bernardo Soares segédkönyvtáros városába jön, aki a Rua dos Douradoresen dolgozott, és ebből kifolyólag feljegyezte Pessoa gondolatait, melyek magányosabbak voltak minden gondolatnál, amelyet a világ előtte és utána hallhatott. Ennyire hihetetlen volt? A földek zöldebbek, ha leírod, mint amennyire valójában zöldek. Ez a Pessoa-mondat vezetett az évek során közte és Florance között a leglátványosabb összetűzéshez." (Pascal Mercier: Éjféli gyors Lisszabonba, 96. oldal)
Tudod, társnőm, az ember olyan tétova, zavaros képződmény, még a magamfajta eszélyes lény is. Hol fatalista, hol csak szeszélyes és gyenge, lökdösik pillanatszülte vágyak. Közben fél is, amolyan fedett félelem ez, elfedik feladatok, közeli célok, mert az ember tervező állat. A tervezés reflex – mint a nyálkiválasztás vagy a pupilla szűkülése-tágulása a fényviszonyoknak megfelelően. És persze dolgozom: köddarabokat dolgozok át jéggé. A fordítás egy szabadabb neme ez: az ősz lágy, nyirkos impresszionizmusát eltolom a tél rideg realizmusa felé. Úgynevezett színházi fordítás ez a saját belső színpadom számára, hol én vagyok a rendező s nemkülönben az összes szereplő is. Más aspektusból nézve, már ami a költő és a vers, úr és szolga viszonyát illeti, a szolga én voltam.
