NAPLÓK: argumentum Legutóbbi olvasó: 2024-12-04 09:24 Összes olvasás: 13694| 59. | [tulajdonos]: közös | 2021-01-14 11:29 | Az "Etzel Mark Bartfelder" napló vezetője által föltett kérdéssorra igyekszem most választ adni. Természetesen minden közösségnek megvan a maga sok-sok részigazsága, amelyeket a közösséghez tartozók többsége igencsak valósnak gondol. Így a pártokon belül, az uralkodó csoportokban, a gazdasági szervezetekben és a különféle világnézetek, vallások hívői által hangoztatott állítások tulajdonképpen részigazságok, melyeket kimondatlan feltételek sora korlátoz, és amely feltételeket megismerve, megvitatva a közös igazság is feltárható.
Egy kijelentés érvényességét korlátozhatja a törvény jogi vagy a törvényszerűség természetadta ereje. Sade világában "Az erős uralkodik a gyengén, minden erőszak és kegyetlenség megengedett, amelyre az egyén képes", azonban Sade nagyvonalúan eltekint attól, hogy történetének libertinus szarrágóit egyrészt az akkori jogrend is üldözte volna, másrészt az életmódjuk miatt betegségek sora támadná meg őket a valóságban - örökös élvezet helyett félelem és baj. Merthogy nem csupán az erkölcsi szempontok érvényesülnek az életben, sőt a közös erkölcsi vagy világnézeti alapok leginkább azért szükségesek, hogy az adott csoport tagjai a valós helyzetnek megfelelően tudjanak cselekedni, és ne azon rágódjanak egyenként, hogy mit is kéne tenniük.
A különféle (akár egymásnak ellentmondó) csoportigazságok a közösen elfogadható igazság feltételes almondatai. Persze könnyebb a másfajta gondolatiságot követő csoportot azonosítani egyik olyan állításával, amely a saját igaznak tartott rendszerünkben egyszerűen cáfolható, mint megérteni a kiragadott mondat másik rendszerben elfoglalt helyét, vagy megértetni azt, hogy az állítás miért nem állná ki a valóság próbáját. A tudomány nagyjából úgy működik, hogy művelői a valósággal (matematika esetében az axiómák követelményeivel) vetik össze a különféle szellemi konstrukciók mondatait, és ami ellentmondáshoz vezet, az egyszerűen nem igaz. Illetve csakis valamely kiegészítő feltétellel együtt fogadható el igazságnak.
Ilyesfajta kiegészítő feltételeket kell megtalálni a mostani és leendő viták résztvevőinek is, amitől a közös igazságot felismerik, és észreveszik, hogy az eltérő következtetéseiknek mi az oka. Mert rég túl vagyunk már azon, hogy lássuk, különböző módon gondolkodunk ugyanarról a valóságról. Szerintem a fő kérdés nem az, hogy ki mondja ki a közös igazságot, hanem az, hogy a pártok és a választók milyen feltételekkel beszélhetnek nyíltan közös nyelvet, hogy a hatalom birtokosai mi módon értik meg, hogy az igazság eltorzítása végül bukáshoz vezet, hogy a legbefolyásosabb gazdasági vagy kulturális mamut hegemón törekvések helyett miképpen segítheti a közös gondolkodást, szemben a részigazságok dombjain kukorékoló, szigetekre széttöredezett világgal. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
