DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37635 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Birtalan Ferenc
  Hé, dalocska!
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: A VISSZATÉRÉS
Albert Zsolt: Zongorista
Franczen Bea: Nagyi
Pataki Lili: Tiszta
Szilasi Katalin: Vezetőszáron
Szőke Imre: a repülős játék balladája
Tóth Gabriella: a vigasz
Kosztolányi Mária: reinkarnáció
Bara Anna: ...aki, ha kell
Ötvös Németh Edit: új tavasz
FRISS FÓRUMOK

Bara Anna 31 perce
Szilasi Katalin 42 perce
DOKK_FAQ 1 órája
Gyors & Gyilkos 2 órája
Franczen Bea 3 órája
Nagyító 9 órája
Tóth Gabriella 11 órája
Péter Béla 13 órája
Kosztolányi Mária 15 órája
Czékmány Sándor 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Fábián Franciska 3 napja
Ötvös Németh Edit 6 napja
Fűri Mária 6 napja
Karaffa Gyula 6 napja
Pataki Lili 7 napja
Bősz Miklós 7 napja
Szakállas Zsolt 8 napja
FRISS NAPLÓK

 Zúzmara 11 perce
Minimal Planet 4 órája
nélküled 5 órája
Hetedíziglen 6 órája
törmelék 7 órája
Hogy vagy? 2 napja
A vádlottak padján 2 napja
útinapló 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
Bara 6 napja
Juli 7 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 7 napja
mix 8 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 9 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona
Legutóbbi olvasó: 2021-05-05 12:22 Összes olvasás: 30490

Korábbi hozzászólások:  
285. [tulajdonos]: itt2021-04-12 19:19
amikor meghal

a fogyatékos, az ember azt gondolja,
talán kissé szentimentálisan,
hogy a halállal minden rendbe jött:
kiegyenesedett a gerinc, s az értelem,
amit annyit kerestél a tört fényű szemben,
rád ragyog az egykor torz,
most krisztusszépségű arcból.
Beszél, aki eddig hallgatott, s valami éteri mezőn
körbefutkos az egykor járásképtelen.
Rólad mást gondolok: hajlott háttal, kacska lábbal, némán
és korlátolt értelemmel nézel minket,
akik a határmezsgyén túl
kacskán, korlátoltan és némán sírunk, olyan súlyoktól elnehezülten
amiktől te már szabad vagy mindörökké.

Olvasói hozzászólások nélkül
284. ólomkatona: film2020-12-18 21:03
Az autópályás. Nekem amúgy is ez az egyik legjobb benne.

Olvasói hozzászólások nélkül
283. nélküled: eszeveszett[tulajdonos]: film2020-12-18 20:49
Szia, most néztem meg az Eszeveszett meséket. Halál durva volt, pont ez kellett ma. Melyik történetre gondoltál, hogy témájában hasonlít?

282. [tulajdonos]: ha még nem tudod2020-12-16 18:59
Nagy örömet hirdetek néktek:

https://www.opera.hu/hu/a-diotorot-adja-ajandekba-karacsonyra-az-opera/

281. [tulajdonos]: én és énke2020-12-13 22:31
Szakadás II.

Elválni könnyű.
Nincs végzet, nincs örökre.
Arcod az idővel kopik
bennem,
mint zarándokérintéstől
a kőszentek lábai.
Bezárult örökkévalóság
minden megidézett pillanat.
Támadj életre- sírom néha
éjszaka, rossz álmokban.
A reggeli könnyek hazugságok,
az elme perverz játékai.
A testem még nem tudja,
hogy nem szeretlek.


Hogy a versén mennyire nem azonos a versíróval: amikor ezt a verset írtam, nem voltam szerelmes. Következésképpen nem voltam szakítás után, nem fájt a szívem. Lehet, hogy épp fagyievés közben írtam, az is lehet, hogy épp halálra untam magam, és nem jutott eszembe értelmesebb dolog az írásnál.


apokrif

ferenccel utoljára a múlt héten találkoztam
ahogy a zebrán átment
határozottan láttam feje körül a dicsfényt
kabátján a pecsétfoltok helyén virágok nyíltak
s az aszfalt lángba borult lába nyomán
ferenc olykor hajléktalan olykor szent
néha sorban áll kajáért a Blahán
máskor évekig nem nyúl táplálékhoz
(arcáról ilyenkor eltűnnek a penészfoltok
s megfigyelők szerint hiába kapaszkodik
akarata ellenére levitál)
ferenc olykor előbb üt mint kérdez
s ha káromkodik belepirulnak a legedzettebbek is
máskor érintéssel gyógyít
s ha beszél madarak röppennek fel ajkairól
ferencet hatvanasnak saccoltam
aztán kiderült hogy alig negyven
(és nem is ferencnek hívják)
se kabátja se glóriája nem volt soha
s mielőtt végleg eltűnt
már törlődött minden memóriából

Lehet, hogy kiábrándító, de az esetek kilencvenkilenc százalékában én is elmegyek a hajléktalan mellett, és elhatározom, hogy legközelebb nem, és legközelebb kitalálok valamit. Aztán mégse, csak marad a lelkiismeret-furdalás. Pedig tény és való, hogy a fenti verset is én írtam. Aztán semmi szociális érzék.

280. [tulajdonos]: film2020-11-20 02:23
Nem ismerem, nem is hallottam róla. De majd megnézem, bár idegesítenek a katolikus témájú alkotások és megnyilvánulások, ha hülyeséget tapasztalok benne. Remélem, ebben nem lesz.
Köszönöm az ajánlást, nekem nem volt mostanában alapvető filmélményem.
A közelmúltból csak a Téboly maradt meg, nem olyan jó, de nem is olyan rossz, és Russell Crowe jó benne; és igazi sokk a Gladiátor után, mert utoljára-jó 15 éve-láttam a színészt ebben a filmben, és most külsőleg "kicsit" más. (Ja, a Téboly thriller, nem valami művészi alkotás.)
A Tébolyról viszont eszembe jutott egy argentín film, bár lehet, hogy ismered, több kis történetből áll, Eszeveszett mesék a címe, és az egyik történet kicsit hasonlít témájában. Ha nem láttad, ezt nézd meg, pár éve odáig voltam az argentín filmekért, ezt kb. minden évben megnézem egyszer.

Olvasói hozzászólások nélkül
279. nélküled: döntések[tulajdonos]: botorság2020-11-19 20:55
Fene se tudja. A rajtvonalazás lehet sorozatos öngyilok is, ezt asszem elég szépen demonstrálom az utóbbi időben. Húzódnék vissza a komfortzónámba, ha még meglenne. De nincs.
Szóval, csak annyit, hogy az ilyen kimondások fontosak, mert a húgynál húgyabb az önigazolás, de a komfortzóna érték is.

Teljesen off: épp most néztem meg a Corpus Christi című lengyel filmet. Láttad? Régen volt filmnek ilyen hatása rám.

278. [tulajdonos]: botorság2020-11-17 21:14
Köszi, hogy írtál. Nem a rajtvonalas mellett döntöttem. Bár még mindig dönthetnék mellette. Kicsit sajnálom, kicsit nem. Fontos és szégyenteljes tapasztalat, de azért is leírom: alapvetően lusta vagyok. Jó lenne ott, a komfortzónán túl, de oda csak én mehetek, nem vihet senki.
Jó neked, hogy te ilyen rajtvonalas vagy. Bátorság, erő, és igazán élni akarás, na ez most nincs bennem. Rossz, de mégis a könnyebbik eset ellebegni a langyos húgyban.

Olvasói hozzászólások nélkül
277. nélküled: ?[tulajdonos]: az emberi élet útjának 2020-11-15 16:22
Szia, végül hogy döntöttél? (Én a rajtvonalosnak szurkoltam, nem azért, mert ez lett volna a helyes, hanem mert a saját személyiségemből ez következik.)

Egyébként tényleg nem igazság, h nem írsz ide, a saját hülyeségemben fuldokolva jó lenne olvasni az Ólomkatonás dolgokat.

276. [tulajdonos]: az emberi élet útjának 2020-10-08 22:36
Nem igazság, hogy már 4 hónapja nem írtam ide. Olvasom más hülyeségeit, ha erre vetődöm, nemhogy a sajátomat olvasnám.
Végre egy napló, amit nem tudok kidobni nagy rendrakó, miezahülyekacat korszakaimban. Aztán mivel időnként évekre visszamenően visszaolvasom, most üzenek évekkel későbbi önmagamnak:
Kedves Nemhanna,
ez a 2020 ősze egy nagyon hogyisírjam időszak. Furcsa is, mivel az első olyan nagyvolumenű döntés előtt állok, amikor sem más, sem a körülmények, még az anyagiak sem gátolnak a választásban. Most tényleg az lehetne, amit szeretnél, amit választasz. Ez nagyon jól hangzik, mégis azt szeretném, ha valaki megmondaná, mi lenne a helyes. Még az se biztos, hogy nem az ellenkezőjét tenném, de mégis jó lenne egy hang a mennyből.
1. Ha azt választod, (tudod, mit) akkor tökéletesen kilépsz a komfortzónádból, sok pénzt költesz, nagyon sokat teszel érte, kb. az életed a következő 3 évben másról se szól majd, mindent ennek rendelsz alá, a vége is kétséges, egyáltalán nem biztos, hogy megéri majd akár anyagilag, akár máshogy, de teljesíted egy fiatal lány vágyait. Újraírod a történeted, visszamész a rajtvonalhoz. Szembenézel a frissen érettségizett lánnyal, és azt mondod neki: tessék; és a kezébe adsz valamit, amire vágyott, de végül nem lett az övé.
2. Ha a másik utat választod, nem történik semmi, csak újra a hiány ismerős íze, aztán ennek az íznek az újra eltűnése. Komfortzónán belül, anyagilag biztosabban, szabadidőmet úgy használva, ahogy akarom. Még a jelenetet is elképzelem: szembenézek a kiscsajjal, aztán csak lebiggyesztem az ajkam, flegmán, ahogy a fájdalmakat tudomásul veszem: na, ez van, anyukám!


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-05-05 23:48       ÚJ bírálandokk-VERS: Kosztolányi Mária anyák napja után
2021-05-05 23:46   Napló: Zúzmara
2021-05-05 23:45   Napló: Zúzmara
2021-05-05 23:25   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2021-05-05 23:15   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2021-05-05 23:03   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2021-05-05 22:31   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2021-05-05 22:31   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2021-05-05 22:31   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2021-05-05 21:18   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos