NAPLÓK: akvamarin Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 13:19 Összes olvasás: 106517| 1285. | [tulajdonos]: Egy másik Joplin | 2017-10-17 20:36 | Változat egy versre
Fán szeretnék énekelni, ahogy gyermekkoromban,
cseresznye-fülbevalóval, plezúrral a térdemen,
A színpad messziről mahagóni-tutaj,
hajótöröttek alatt billeg részegen.
Nevetésem egy bohócé,
széttörik rajtam a fehér festék,
arcom kiszabadul alóla sírva.
Nem veszem észre, hogy elvesztem,
mert egy egész cirkusz vigyáz rám.
A hangosbeszélő engem emleget.
De hiszen megvagyok, Apa.
Nem is én vesztem el, hanem te.
Csúnyaságom rekedten énekel.
Tátott számat festhette volna
Munch vagy Picasso, de
szép vagyok, amikor szeretkezem.
Nem érdekel, ha összenéztek, és sugdolóztok,
rátok tartozik, bennem sárga fények égnek,
mint napfogyatkozás után az újjászületett Nap.
Víz kell: víz a folyókba, tengerekbe, és a poharakba
vér az ereimbe, hörögve kapkodom a levegőt.
Fuldoklásom az énekem.
Házat akarok léckerítéssel.
Tom Sawyer fesse fehérre.
Adj Uram gyermeket, házat, férjet!
Adj tágas kertet, ahol elfér a szerelem.
A világ elhagyott motel,
a függöny fakó, folyik a vécé és nyikorog az ágy.
Mászom utánad mozdulatlanul,
mellem elfogy, mint a vénasszonyoké.
Gyöngyök gurulnak szét mindenfelé.
Gyöngyökön tapostok mindannyian.
Ezt a verset találtam, szó szerint találtam , de nem tudom, már hogy hol. :) Eltettem a gmailba, megcsillagoztam, és minimal Planetnél majdnem így megtaláltam. már csak arra vagyok kíváncsi, hogy ezt a változatot ki írta? És hogy került a Minimal Planethez:))) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
