NAPLÓK: akvamarin Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 21:09 Összes olvasás: 1065281231. | [tulajdonos]: régiek | 2017-08-15 20:25 | Ki a hunyó? • Mintha tegnap lett volna, amikor egy akthoz adta maga magát. A műterem szobául is szolgált. Az ablak előtt a hatalmas asztal, ahová jól esett a fény, piktor itt készítette a monotípiát, az akvarelleket, és a tusrajzait. Mellette a festőállvány, hátrébb a dívány. A vetkőzés volt a nő számára a legmegrázóbb, mintha nem önmaga lenne a sprőd hajával, az illatával, hanem egy idegen, aki kívülről figyeli, amíg teljesen meztelen nem lesz, mint hagyma és a héjai. Megkönnyebbült, amikor húsos combjait felhúzta, így az takarta szemérmét. Vaknak festelek, mondta a férfi és felröhögött, úgysem látsz a világodból semmit! A nő ott feküdt a fekete díványon a tökéletlen, tág pórusú bőrében. Nem tudott laza lenni, bár vissza akart vágni a festőnek, minden mondata után magára figyelt, hogy csattanós, mégis könnyed legyen a válasza, vagy legalább ne maradjon alul a szópárbajban. Amikor a férfi megtudta, hogy ír, harsányan nevetett. A forgóján megmozdult a haja. Na és mit írsz?- vonta kérdőre a modellt, bár neki csak egy báb volt a nő, aki nem túl intelligens, szürke kis veréb, ráadásul a bal melle lejjebb volt, mint a jobb, és meglehetősen bávatagon nézett Héra tehénszemével. Te nem vagy jó író. - szólalt meg. A jó író átmegy a saját színpadán egy operaária kellős közepén. Nincs rajta semmi különös, de mégis. Valami újat mutat a nézőknek, egyszerűt, mégis végtelenül bonyolultat, ami a pillanat tört része alatt rögzül. Ám belőled tizenkettő egy tucat, folytatta a férfi az alázást. Kinek kell egy hibátlan test? Azért vagy itt, mert tökéletlen vagy. Szégyelled a vadászgörényed harapását a bokád fölött? • Néha kísértést érzett, hogy elmondja, ki ő, hogy a szőlőtőkékről meséljen, a kertjéről, a macskájáról. a papsajtról, vagy a gyerekkoráról. Valami tisztáról. Vágyta, hogy most ő legyen fenn ebben a szürreális kapcsolatban. Nézte a férfit, s belegondolt, mennyire taszítja őt valami benne. Aztán rájött, hogy a férfi magányát, egy jó adag cinizmussal takargatja. Nem szólt semmit. Felkapta a fehér rütyőt és az indiai szoknyát, s futni kezdett. Az sem érdekelte, hogy rosszul gombolta be a melltartóját, csak, el innen, nem volt maradása. • Otthon fogott egy lekvárosüveget, és a szomszéd ház falához vágta. A vadszőlőre csapódott lekvár, szép lassan bucskázott lefelé. A nő váratlanul beledörgölődzött a vadszőlőn lecsorgó lekvárba. Kéjesen a mellére dörgölte a zölddel kevert narancsmasszát. Kisvártatva az egyre sűrűsödő könnycseppjeire lett figyelmes.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|