NAPLÓK: csillaghullás
Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 02:29 Összes olvasás: 3256| 1. | [tulajdonos]: június 11. | 2003-06-11 20:21 |
| Szánalmas egy író vagyok, éppúgy, mint a mai világban minden fiatal tehetség. Az ihlet rendszerint biológia témazáró közben száll rám, s tollam ontja a tömegtermékeket. Ugyanaz a téma... a Remény - hiánya. Furcsa átélni a Halált tizenévesen, és kijelenteni azt, hogy az Élet csak valami ideiglenes állapot. Egyszer tovább kell állni... de addig minden rajtunk múlik. Minden olyan körülöttünk, mint amilyennek szeretnénk. Igen, a rosszat is mi akarjuk. Az ember nem tud meglenni szenvedés nélkül. Problémákat szülünk, ha épp nincsenek, betegségeket idézünk elő, csak hogy ne unatkozzunk... Olyan szép az élet, de mi nem vesszük észre az igazi értékeket, csak a saját öntelt kis világunkban élünk... Pedig csak ki kellene nyitni a szívünket... Semmik vagyunk a Mindenséghez képest! Ha több akarsz lenni, mint aki vagy, figyeld meg körülötted a világot! Annyi ember van körülötted... Ismerd meg őket! Nyiss feléjük! Nyiss a világ felé! Vagy menj ki a szabadba! Gyönyörő lát vány, ahogy az első napsugarak megérintik a tájat... s ahogy milliónyi kis harmatcsepp gyöngyözik a fű bársonyán... A természet az egyetlen biztos pont a világban. Bármennyire is igyekszünk tönkretenni, mindig fölöttünk áll, ékkzságos. Ha ítélkezik, azt is elegánsan teszi... A világ sokkal szebb, és az emberek sokkal jobbak, mint gondolnád! Csak sebezhetőek, és éppúgy félnek, mint Te, ha nem jobban... |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
