NAPLÓK: colosseum Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 03:27 Összes olvasás: 2440| 7. | [tulajdonos]: 1.7 | 2017-09-17 19:45 | Az alsónadrágot viselő, kopaszodó férfit oldalról láttam, amint ül a számítógépe előtt és pötyögtet.Kisvártatva ráhúzott egy doboz sörre, majd megint a képernyőre meredt.
– Ő Isten? - kérdeztem remegő hangon.
–Az, és Buddha, Allah, Odin és a többiek. Nem vagyunk más, mint az ő játékprogramjának szereplői. Láthatod magad is, a mátrix hibás, nincs meg az állatokért felelős DNS alkotóanyaga, és más szerves és szervetlen agyagokat felépítő fő alkotóelem. A mátrix mégis fut, kiterjesztéseket és segédprogramokat használnak a világunkhoz.
Rángott a szám, már attól féltem elbőgöm magam, de még mindig alig hittem el a dolgot, úgyhogy a sírás mégsem tört fel bennem.Akkor már láttam a magas, tógát viselő alakot. Kék szeméből értelem sütött, kecskeszakálla őszen virított.
– Te akartad, hogy Zeuszra hasonlítsam - mosolyogta - , így legalább látsz minket.
Gyorsan meghajoltam a társaság előtt, az hiszem az Olümposz lakó istenek fele az asztal körül ült.
– Ha ő irányít mindent, mit tehetünk mi?
– Kijavíthatjuk az apró mátrix hibákat – szólt közbe az egyik helyes bige, piros almát dobálva.
– Aham – mondtm, mint aki érti, de ez lényegtelen.
Így kezdődött a titkos életem, én Zane Grant beavatott lettem, mátrix javító. A beavatásomkor a felsőtestemre tetoválodott jó pár nonfiguratív minta, úgy nézek ki meztelenül, mint egy gladiátor, de inkább, mint egy isten. Felejtsétek el amiket ide írtam, ma már az embereket nem érdekli az ilyesmi.Merő unalom. Ma bementem egy könyvesboltba és figyeltem, tíz nőből hárman vették meg a Nő a vonaton címú könyvet, négyen erotikus szerelmesregényt vásároltak, a maradék kötelező olvasmányt vett a gyerekének. Levontam a következtetéseket.Marad a női olvasótábor, mert azt akarom, hogy sokan megismerjenek. A könyvem az 1.1.-el indít, a többiből pár mondatot tartok meg, aztán jönnek az erotikus kalandjaim, persze azt nem osztom meg veletek itt. Megírom, hogy ismertem meg Larát, a szerelmemet, hogy lettem belé szerelmes, és hogy szoktuk csinálni.
Zane Grant voltam.
| |
| 6. | [tulajdonos]: 1.6 | 2017-09-17 18:27 | Az alak magával húzott az ablakhoz, ami addig talán ott sem volt. A seprűn ülő boszorkányhoz hasonlító hegységre néztem, amiről a város kapta a nevét, de semmi különös. Pár csillag az égen, és a félkövér Hold.
– Nézd és láss! - utasított a hang.
Sóhajtottam, ne higgyétek, hogy könnyű perceket éltem meg. Ekkor anyám hangja villant meg bennem. „Megtudod csinálni kisfiam, te ezért születtél, nézz a dolgok mögé, és látni fogsz! Higgy magadban."
És akkor elkezdődött.
A hegy mintha csak délibáb lenne, megremegett, és feltűnt mögötte a valóság. Az energia, amiből mind felépülünk, ami megszül embert, fát, és követ. Eszmét, ideát, akaratot, szerelmet, halált és a fogantatást.
Az élő program sűrű függönyként zuhogott ki tudja honnan, és ki tudja hová tartva.
Élt, mozgott, pulzált, a zöld és ennek árnyalataiban játszott.
Alkotott.
A mellettem lévő alak a kezembe nyomott egy távcsövet, a nagyító lencséjén keresztül jól látszott, hogy néz ki egy mátrix szál. Spirál alakú, és a láncszemek négy betűből állnak.
Úgy mint, adenin - A, guanin - G, citozin - C, timin - T.
– Istenem – motyogtam – igaz lenne?
– Figyeld meg jobban – ripakodott rám a hang. – Mit látsz még?
Aprólékosan figyeltem, és egy helyen, ahol a zuhogás világosabbnak tűnt, észrevettem valamit.
A lényeget. | |
| 5. | [tulajdonos]: 1.5 | 2017-09-17 14:58 | Akkor jöttem rá, hogy már a kiképzés fázisában vagyok, ahol terhelnek, azt figyelve, képes leszek-e a feladataikra, méltó tagja lehetek-e a kivételezetteknek.
– Oké – mondtam. – Próbálok jobban teljesíteni, de ezek a feladatok annyira nevetségesek.
Görbék, bohócosak, és övön aluliak. Engedjetek innen ki!
– Ilyenek a támadások is Zane, hidd el, pontosan tudjuk mit teszünk.
A hang az asztal felől érkezett, a szemem megrebbent, látni még nem láttam ki szólt hozzám, de kezdtem sikernek elkönyvelni, hogy hallhatom a hangját. A mély, rekedt, öblös hangot, ami tiszteletet keltett bennem. Mintha Zeusz szólt volna Olümposz hegyén.
– Szeretném magam kipróbálni a valóságban, adjatok egy vörös kártyát, és már itt sem vagyunk.
Látni nem láttam továbbra sem, de hallottam, hogy a férfi közeledik felém. Éreztem az erejét, amint megállt előttem. Elkapott a remegés, az akaratával térdre kényszerített.
– Látod, ilyen gyenge vagy, visszautaljuk a pénzedet.
– Ne, ne tegyék! Nem vagyok selejt!
– Nem is, de olyan sem, akit érdemes beavatnunk, eridj szépen Zane, és éld az életed.
– Soha! A világért akarok harcolni, úgy mint Tyler!
–Tényleg? – kérdezte a hang, majd egyszerre tanúja lehettem valami olyasminek, aminek talán ember soha. | |
| 4. | [tulajdonos]: 1.4 | 2017-09-17 14:09 | Már majdnem megragadtam a kilincset, de megcsúszott a lábam. Eltűnt a talaj, minimum negyvneötfokos szögben zuhantam lefelé. Felülről ömlött rám a víz, saját sebességemtől levegőt sem kaptam.
– Itt a piros, hol a piros? Mondd meg szépen, melyik pohár alatt rejtőzik a dobókocka?
Csak bámultam, mert a gyerekkori szobámban ültem hétévesen, az asztal túloldalán Herrington néni, aki logikai teszteket végeztetett velem, mint volt matematikatanárnő, erre felhatalmazva érezte magát.
– Ebben – muttatam az egyik sárga pohárra bizonytalanul.
Rekedt kacagás volt a reakció.
– Szóval buta vagy? Nézd csak – emelte fel a poharat Herrington néni, ami alól egy varangyos béka ugrott ki. – Nem találtad el, mert annyi eszed van, mint az apádnak!
Mielőtt a felháborodásomat kifejezhettem volna, Herrington eltűnt, én pedig felemeltem a másik két poharat. Azok alatt is béka ült!
– Átvertél, te gonosz satrafa! – Kiabáltam, és szaladtam, hogy megkeressen a nénémet.
Amint kinyitottam a szobám ajtaját, újra ott találtam magam, Tylerrel. A barátom valahonnan kerített egy széket, elegánsan ült rajta, bőrkabátja csücske a padlót súrolta. Kezében Herrington néni kedvenc kávéscsészéje, a lila virágos.
Tyler két ujja közé csippentette a kévéskanalat, majd kevergetni kezdte a gőzölgő kávét.
– Szedd már össze magad Zane! Ha ilyen lassú maradsz, ebédelnem is majd itt kell. | |
| 3. | [tulajdonos]: 1.3 | 2017-09-17 13:05 | Ekkor mintha egy Escher kockába zuhantam volna. Hideg élek, és nem tudni mit érintek meg ha kinyújtom a kezem. Valószínűtlenül fekete-fehér tér, ahol kuporgok a sarokban, akár kukac az almában. Ekkor kezdtem a kérdéseket hallani, amelyek záporoztak felém.
– Zane Grant! Hiszel a reinkarnációban?
– Dugtak már seggbe?
– Szereted a csokis palacsintát?
– Zane fiú, körbeszoktad vizelni a toalettet?
– Néztél már szappanoperát?
– Mit gondolsz Zane, hibás a relatívításelmélet?
– Elééééééég!– ordítottam, s behunytam a szemem, a fülemre tapasztottam a kezem. Mindhiába, a kérdések a fejemben kiabáltak. Nem akartam figyelni rájuk, talán megértették, mert nemsokára ugyanott álltam Tyler mellett.
Gyorsabban mozdult a kezem, mint hogy elhatároztam. Tyler a következő pillanatban már előrehajolva fogta be az orrát, véréből kisebb tócsa keletkezett a lába előtt. Úgy tett, mint aki még mindig vár valamire. Két évvel azelőtt, amikor megismertem, a nővéremet dugta, de a mi barátságunkat igaznak hittem.
Nem akartam már a tagságot.
– Életem legnagyobb tévedése, hogy itt vagyok! – mondtam higgadtan.
Rohantam ki a szobából és visszafelé a folyosón, hogy az ajtón túl a biztonságos hétköznapi világban lehessek újra. | |
| 2. | [tulajdonos]: 1.2 | 2017-09-15 23:06 | A VIP részlegnek főztek is. Ráláttam a nyitott konyhára, pöttöm kínai szakács bámult az arcomba. A széles folyosón furán hathattunk a vasbetétes bakancsunkban és a bokáig érő bőrkabátokban. Érdekesnek találtam, hogy a narancsos kacsa illata annyira hamar eltűnt a légből, és a zümmögés is, ami a helyiségből áradt kifelé. Mintha a tér sterilizálta volna önmagát.
– Biztos vagy magadban?
Barátom rám szegeződő szeme próbált az enyémben olvasni. Amikor bólintottam, a széles és lapos orr alatt mosolyra húzódott a vaskos száj, nagy fehér fogak villogtak a sötét arcból.
Hármat, pontosan hármat koppantott a fémajtón, majd ezután egy hangsort, amit nem tudtam beazonosítani.
Apró berregés után megnyomta az ezüstszín gombot, majd beléptünk a szobába.
– Köszönts őket! – súgta és bökött diszkréten oldalba Tyler.
– De kiket baszd meg? Nincs itt senki!
– Ne akard, hogy beleverjem a fejed a padlóba!
Az üres térben, barna ellipszisnek tűnt a kör alakú asztallap. Bárhogy meregettem a szemem, senkit sem láttam. Kezdtem azt gondolni, hogy jól rászedtek. Hiába utaltam egy halom pénzt a társaságnak felajánlva, talán nem is létezik. A homlokom verejtékezni kezdett, a kezem ökölbe szorult. Nem szoktam pánikolni, de ha átvernek, azt nem szeretem!
| |
| 1. | [tulajdonos]: 1. | 2017-09-15 19:39 | Ha azt hiszitek, hogy a mátrix csak a filmekben létezik, hát nagyot tévedtek. Itt pulzál körülöttünk, belélegzed és kivizeled, lehúzod a vécén, megragad a fogaid közt, és vele álmodsz.
A mátrix a nagy büdös valóság.
Zane Grant
Amikor betettem a lábam Witch városába, már akkor megéreztem valami baljóslatút, de elhessegettem, mi a szart foglalkozzam az előérzettel. Fiatal vagyok, 23 múltam, nem vertek gyerekkoromban, nem dugott meg az apám, nem tartozom faji rasszhoz, és zsidó sem vagyok.Szóval a gyerekkorommal minden rendben.
Tyler egy seggfej, csak úgy mondom. Nála szálltam meg. A két szobából enyém lett az egyik, a sporttáskám nem sok helyet foglalt. Az ablakból kiláttam a gyártelepre, az egyetlen olyan helyre a városban, ami valóságosnak tűnt.
A colosseum - ahogy a helybéliek a legdrágább belső kerültet hívják -, pulzál a fényektől éjszaka. Sokszor úgy tűnik, hogy te magad sem épülsz fel másból, még a csontod is villogó fényplazma.
Az egyik legfelkapottabb hely a Dumas, ott volt találkozónk a többiekkel. Tucc-tucc zene, félmeztelen táncoló alakok, füstköd, kokó és a szex. Senki nem kényszerített a csatlakozásra, magam akartam tag lenni. Tyler felmutatta a vörös kártyáját a pincér csajnak, akinek egy pillanatra megmerevedett az arca, majd újra felöltötte a cica mosolyt, és észrevétlenül Tyler kezébe nyomta a kulcsot. A bárpult mögötti ajtón túl egy másik világ kezdődött, egy világ, ahol semmi sem az aminek látszik. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
