NAPLÓK: colosseum Legutóbbi olvasó: 2025-11-02 05:19 Összes olvasás: 2982| 5. | [tulajdonos]: 1.5 | 2017-09-17 14:58 | Akkor jöttem rá, hogy már a kiképzés fázisában vagyok, ahol terhelnek, azt figyelve, képes leszek-e a feladataikra, méltó tagja lehetek-e a kivételezetteknek.
– Oké – mondtam. – Próbálok jobban teljesíteni, de ezek a feladatok annyira nevetségesek.
Görbék, bohócosak, és övön aluliak. Engedjetek innen ki!
– Ilyenek a támadások is Zane, hidd el, pontosan tudjuk mit teszünk.
A hang az asztal felől érkezett, a szemem megrebbent, látni még nem láttam ki szólt hozzám, de kezdtem sikernek elkönyvelni, hogy hallhatom a hangját. A mély, rekedt, öblös hangot, ami tiszteletet keltett bennem. Mintha Zeusz szólt volna Olümposz hegyén.
– Szeretném magam kipróbálni a valóságban, adjatok egy vörös kártyát, és már itt sem vagyunk.
Látni nem láttam továbbra sem, de hallottam, hogy a férfi közeledik felém. Éreztem az erejét, amint megállt előttem. Elkapott a remegés, az akaratával térdre kényszerített.
– Látod, ilyen gyenge vagy, visszautaljuk a pénzedet.
– Ne, ne tegyék! Nem vagyok selejt!
– Nem is, de olyan sem, akit érdemes beavatnunk, eridj szépen Zane, és éld az életed.
– Soha! A világért akarok harcolni, úgy mint Tyler!
–Tényleg? – kérdezte a hang, majd egyszerre tanúja lehettem valami olyasminek, aminek talán ember soha. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
