NAPLÓK: colosseum
Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 11:30 Összes olvasás: 24073. | [tulajdonos]: 1.3 | 2017-09-17 13:05 |
Ekkor mintha egy Escher kockába zuhantam volna. Hideg élek, és nem tudni mit érintek meg ha kinyújtom a kezem. Valószínűtlenül fekete-fehér tér, ahol kuporgok a sarokban, akár kukac az almában. Ekkor kezdtem a kérdéseket hallani, amelyek záporoztak felém. – Zane Grant! Hiszel a reinkarnációban? – Dugtak már seggbe? – Szereted a csokis palacsintát? – Zane fiú, körbeszoktad vizelni a toalettet? – Néztél már szappanoperát? – Mit gondolsz Zane, hibás a relatívításelmélet? – Elééééééég!– ordítottam, s behunytam a szemem, a fülemre tapasztottam a kezem. Mindhiába, a kérdések a fejemben kiabáltak. Nem akartam figyelni rájuk, talán megértették, mert nemsokára ugyanott álltam Tyler mellett. Gyorsabban mozdult a kezem, mint hogy elhatároztam. Tyler a következő pillanatban már előrehajolva fogta be az orrát, véréből kisebb tócsa keletkezett a lába előtt. Úgy tett, mint aki még mindig vár valamire. Két évvel azelőtt, amikor megismertem, a nővéremet dugta, de a mi barátságunkat igaznak hittem. Nem akartam már a tagságot. – Életem legnagyobb tévedése, hogy itt vagyok! – mondtam higgadtan. Rohantam ki a szobából és visszafelé a folyosón, hogy az ajtón túl a biztonságos hétköznapi világban lehessek újra. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!