NAPLÓK: colosseum
Legutóbbi olvasó: 2025-07-05 16:27 Összes olvasás: 2824| 3. | [tulajdonos]: 1.3 | 2017-09-17 13:05 |
Ekkor mintha egy Escher kockába zuhantam volna. Hideg élek, és nem tudni mit érintek meg ha kinyújtom a kezem. Valószínűtlenül fekete-fehér tér, ahol kuporgok a sarokban, akár kukac az almában. Ekkor kezdtem a kérdéseket hallani, amelyek záporoztak felém.
– Zane Grant! Hiszel a reinkarnációban?
– Dugtak már seggbe?
– Szereted a csokis palacsintát?
– Zane fiú, körbeszoktad vizelni a toalettet?
– Néztél már szappanoperát?
– Mit gondolsz Zane, hibás a relatívításelmélet?
– Elééééééég!– ordítottam, s behunytam a szemem, a fülemre tapasztottam a kezem. Mindhiába, a kérdések a fejemben kiabáltak. Nem akartam figyelni rájuk, talán megértették, mert nemsokára ugyanott álltam Tyler mellett.
Gyorsabban mozdult a kezem, mint hogy elhatároztam. Tyler a következő pillanatban már előrehajolva fogta be az orrát, véréből kisebb tócsa keletkezett a lába előtt. Úgy tett, mint aki még mindig vár valamire. Két évvel azelőtt, amikor megismertem, a nővéremet dugta, de a mi barátságunkat igaznak hittem.
Nem akartam már a tagságot.
– Életem legnagyobb tévedése, hogy itt vagyok! – mondtam higgadtan.
Rohantam ki a szobából és visszafelé a folyosón, hogy az ajtón túl a biztonságos hétköznapi világban lehessek újra. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
