NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 01:48 Összes olvasás: 45354| 228. | [tulajdonos]: reggeli levélváltás | 2020-03-22 09:57 | Megpróbálok én is naplót vezetni.
Klasszikusan.
Mindennap beleírni valami aktuális napit.
Valaki kérdezte az előbb, hogy megy nálunk a korona miatt?
Mert külföldön tartózkodik.
Mire én:
Szia! Jó reggelt!
Kinn az utcán síri csend honol.
A szomszéd lakásokból felerősödött zajok jönnek.
Nem pont most, de néha hallatszik egy-egy dübbenés, motozás, amikre eddig sosem figyeltem oda, csak 2-3 napja.
A férjem elutazott vidékre, lehet ott is marad.
Ő a nagy élelmiszerbeszerző.
Legalább tudok egy kicsit diétázni. ;-)
A fiam Pesten van hétvégén a barátnőjénél.
Egy picit náthás vagyok, pedig múlt hét kedd óta nem mozdultam ki a lakásból. Bakteriális, szerintem. :-)
Amíg birok, a gép előtt ülök, ha eszek, utána rögtön aludnom kell.
Ha iszok elég kávét, szellemileg elég friss vagyok.
Amíg lehet kapni, vagy meg bírom inni, addig nem félek.
Az egyik barátnőm fia hajóskapitány Franciaországban.
Hazajött látogatóba, de nem tudott visszamenni a határok lezárása miatt.
Lányomék Angliában dupla áron veszik az amúgy is borsos árú élelmiszert.
A vejem, jól felpakolva jött meg a beszerző körútjáról.
A drágább boltokban van csak árú.
Éhhalál még nem fenyeget.
Veled, nálad mi van?
Mesélj kicsit! :-) | |
| 227. | [tulajdonos]: dilettantusz | 2020-03-21 11:36 | Úgy döntöttem, sértődős leszek.
Itt sokkal sűrűbb az anyag, amin át kell hatolnom.
Talán tudom ritkítani azzal , hogy ami rám ragad közben,
s felszínre kerül, eldilettálom. | |
| 226. | [tulajdonos]: mit generál? | 2020-03-21 11:18 | Hú, de, utálom a nagyítót! :-(
Személyesen érzem magam sértve.
Hogy lehet az, hogy csak én nem értek semmit abból, vagy nem eleget, s nem úgy érezzem úgy, hogy olvastam egy verset .
Mindenki jön azzal, hú de nagyon gyorsan megértette.
Tisztelet a kivételnek!
Pedig én nem rosszindulatból nem értem, továbbra sem.
Az egy dolog, hogy persze védeni kell a mundér becsületét, vagy kiállni a döntésünk
mellett, ezt megértem.
Csak Bara tudná megmondani, gondolt-e a Fa "szimbólumra, mikor a verset írta.
A nyakamra merném tenni a bökőt hogy nem.
Nem is olvastam végig a hozzászólást.
Az utolsó líra órán hangzott el, hogy alászállni saját mélységünkbe, felhozni onnan
valamit; dilettantizmus. Hoppá!
Én semmit nem tudtam magamból felhozni ehhez a verset, csak néhány , fájdalmas rossz
emléket.
| |
| 225. | [tulajdonos]: Miért van az? | 2020-03-21 07:37 | 1. fejezet
Fent és lent
Akkor történt meg először, amikor a partneremmel elindítottuk a vállalkozást – mondja a fiatal igazgató. – Keményen dolgoztam, de imádtam. Ömlött a pénz. A kedvenc játszmámat játszottam. Majd hirtelen depressziós lettem. Mindenkivel feszülten viselkedtem, az étvágyam elromlott és egyre többet dohányoztam. Később a gyomrommal egyre több gondom lett és komolyan elkezdett fájni a fejem. Az orvosom teljesen kivizsgált – vérvizsgálat, vizelet – mindent. Semmi problémát nem talált. Csak az idegesség – mondta. Úgy egy héttel később újra jól éreztem magam. Minden a megszokott kerékvágásban halad, semmi gondom nem volt. Ezek az összeomlások viszont elég gyakran előfordulnak. Néha pár napra el kell mennem egyedül a vitorlásommal, ez általában helyrehozott.
A negyvenéves háziasszony így írja le a kilókkal vívott harcát: Jobb pillanataimban úgy döntök, hogy több mindennel foglalkozok és leadom a 15 kiló túlsúlyomat. És ezt meg is teszem! Nagyszerűen érzem magam. Összeszedettnek és kreatívnak érzem magam. Verseket írok. Festek. Az elmém tiszta és éber. Könnyedén fogyok. Valójában alig gondolok az ételre.
Majd pedig, minden ok nélkül – folytatja – visszatér a rosszkedvem. Nagyon sokat alszok és semmihez nincs kedvem. Emiatt bűntudatot érzek, de még a gyermekeim iránt sem érzek semmit. Elkezdek enni és nem tudok leállni. Mielőtt észbe kapnék, visszatérek a korábbi súlyomhoz. A legrosszabb pedig az, hogy amikor ilyen rosszkedvű vagyok, akkor nem is érdekel.
Még a nagy államférfiak is szenvedtek a fent és lent problémájától.
Winston Churchill fia mesélte, hogy az apjának gyakran voltak feldobott időszakai, amikor energikus, lelkes és fáradhatatlan volt. Úgy tűnt, hogy Churchill mindent el tud érni, amit szeretne, minden lehetetlen helyzeten úrrá tud lenni, és mind íróként, mind politikusként, katonaként vagy miniszterelnökként ragyogóan tudott teljesíteni. Máskor viszont, meséli a fia, életének hosszabb időszakaiban fájdalmasan levertnek érezte magát és azért, hogy depresszióját kezelje, idült alkoholista lett.
Abraham Lincoln életének nagy részét a jókedvű és a rosszkedvű időszakok váltakozása tette ki. Néha energikus, nagyratörő és társasági ember volt – könnyen nevetett és minden társasági helyzethez könnyen alkalmazkodott. Máskor viszont félénkség, önbizalomhiány, kétségbeesés és kimerültség hatalmasodott el rajta, gyakorlatilag remeteéletet élt. Fejfájásoktól, kialvatlanságtól és idegességből fakadó emésztési problémáktól szenvedett.
Abban nincs semmi rendkívüli, ha néha rosszul érezzük magunkat. Amikor a szerettünk valaki másért otthagy minket, amikor egy nap alatt négy tanárunk is házifeladatokkal terhel le vagy amikor az aszály kiégeti a terményünket, akkor érthető, hogy miért sötét a hangulatunk.
Az élet néha mindannyiunkat próbára tesz. Természetes, hogy azokon a napokon, amikor csapások sújtanak minket, nem vagyunk lelkesek.
Mindezek mellett viszont túl sokunknak kell mindenféle nyilvánvaló ok nélkül hangulatváltozásoktól szenvednünk.
Mi okozza ezeket a megmagyarázhatatlan hangulatváltozásokat? Mi okozhatja, hogy egy magabiztos és céltudatos üzletasszony azt panaszolja nekem, hogy Hébe-hóba olyan időszakaim vannak, amikor nem vagyok képes döntést hozni. Miért van az, hogy egy személy, aki egy nap elég lelkes ahhoz, hogy felpogózzon a Mount Everestre, másnap még egy kenyeret is alig bír megvajazni? Néhányan azt bizonygatják maguknak, hogy ez a hullámvasutazás természetes, egyszerűen ez az élet rendje. Megadják magukat a rendszeresen megjelenő mélypontoknak. A jóval együtt a rosszat is el kell fogadnod. Egy jó dolog sem tart örökké. Az egyik nő így magyarázta: Amikor fent vagyok, úgy érzem, hogy egy zuhanásra várok. Amikor lent vagyok, megpróbálok kitartani, mivel tudom, hogy a dolgoknak jobbra kell fordulniuk.
Mások csendben (vagy éppen hangosan) az elméjük épsége miatt aggódnak.
A mentális egészség területén azokat a rendkívüli hangulatváltozásokat mutató pácienseket, akik a vad és beszédes fellelkesültség és a mély öngyilkosságba hajló rossz hangulat között ingáznak, mániákus depressziós-nak vagy skizofrén-nek címkézték fel. Kegyetlen sokkterápia vagy gyógyszeres kezelés gyakran növényi sorba taszította őket, máskor hatalmas mennyiségű agyzsibbasztó nyugtatók változtatták őket sétáló zombikká. Ezen kívül kevés dolgot tudtak tenni értük.
Számtalan más személy is tapasztal viszont olyan sokkal kevésbé hangsúlyosan megnyilvánuló magas- és mélypontot, amelyet nem tudnak megmagyarázni. Amikor fent vannak, vidámak és magabiztosak. Az érzelmi mélyponton viszont aggódás, ingerlékenység és apátia jellemzi őket. Az alkoholista, a túlsúlyos vagy a láncdohányos az, aki rendszeresen megpróbál helyrejönni. Egy darabig sikerül, majd minden látszólagos ok nélkül visszatér a szokásához. Mi haszna van? – hallod – Így legalább egy kicsit élvezni tudom az életem.
Néhány személy esetében a hullámvasutazás mintája az állapotok megváltozása helyett inkább jellemzően a munkahelyi teljesítményben mutatkozik meg. Ma a személy jól teljesít, holnap pedig megmagyarázhatatlan hibákat követ el, létfontosságú dolgokat felejt el vagy veszít el.
Könnyű azt feltételezni, hogy ez a fent-lent minta az akaraterő hiányát jelzi. A magyarázat nem kielégítő és megoldást sem nyújt. Ezek az emberek, amikor túlélés-párti döntéseket hoznak, RENDELKEZNEK elegendő lelkierővel ahhoz, hogy a kényszereiket uralják. A hullámvasút következő mélypontja viszont elveszi tőlük az erőt, amellyel az elhatározásuk mellett kitarthatnak. Az életük szaggatott Igen, meg tudom … és Nem, nem tudom …-ok sorozata jegyében telik, mely során három lépést tesznek előre és két lépést hátra (vagy különösen nehéz esetekben két lépést tesznek előre és hármat hátra).
Akikkel gyakran történik baleset vagy akik gyakran betegszenek meg (különösen pszichoszomatikus betegségekben) szintén hullámvasutaznak. Valójában amikor az orvosok nem képesek egy fejfájás, allergia, bőrprobléma, emésztési zavar, álmatlanság vagy tartós levertség okát meghatározni, ezeket gyakran stressz okozta megbetegedéseknek hívják.
Nagy valószínűség szerint ez a fel-le mozgó ciklus valamilyen mértékben az általad ismert legtöbb személyre igaz.
Amikor lent vannak, akkor néhányan csak összeszorítják a fogukat és elviselik, néhányan csendben zokognak, mások pedig komor, borongós csendbe burkolóznak. Céltalanokká válnak. Menekülést keresve sokan az alkoholhoz menekülnek, túl sok kávét isznak vagy túl sok szelet csokit esznek. Mások a kábítószerekhez fordulnak, és túl sokan lesznek recept-kábítószeresek. Néhányan hipochonderekké válnak és különös diétákba kezdenek. Van, aki túl sokat alszik, mások nem képesek aludni. Egy kevés közülük pedig pszichoanalitikusoknak fizet azért, hogy rajtuk kívül valaki más is aggódjon az elméjük épsége miatt.
Ezeket a fenteket és lenteket vajon tényleg el kell fogadnunk?
Tényleg be kell érnünk a néha előforduló csúcspontokkal?
Tényleg nincs jogunk az elme természetadta nyugalmához?
Dehogy nincs.
Amíg viszont a probléma pontos természetét meg nem értjük, csak az erőfeszítéseinket tékozoljuk.
| |
| 224. | [tulajdonos]: dilettáns vagy szépirodalmi | 2020-03-19 20:11 | Ez sem tetszett volna Önnek?
E helyett írtam.
Már bánom, hogy feltöltöttem.
Minek vaktában lövöldözni?
Nem igaz?
Köszönöm, hogy véleményezte.
Mert, így már legalább két véleményt kaptam rá itt a Dokkon.
A szülőhelyén.
Egyébként a suliban az első órák instrukciói között szerepel, hogy ne írjunk erős sorokat.
Az persze nem, hogy erős verseket sem.
De ez a szó, hogy "erős vers" teljességgel hiányzik a szakmai szókészletből.
Még soha nem hangzott el.
Mint ahogy az ihlet sem.
Illetve csak úgy, hogy nincs rá szükség.
Hipnózisra sincs már szükség.
Sem semmiféle drogra.
Elég a könnyű lever-ben levés.
10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1,
csukott szemmel.
S már kész is az űrutazás
a saját időnyomon.
Mint hagy a szívműtéthez sem kell már felvágni a mellkast,
elég az érben feldugott valami.
Vagy a vesekőhöz sem kell már metszeni,
ultrahanggal fel lehet aprítani.
Mint fejszével a tüzelőt.
S nem kell baszni sem a gyerekcsináláshoz.
Elég lombikban összetalálkoztatni a hozzávalókat.
Az egyetemen a líra iskolában nincs tartalmi követelmény,
csak témák vannak, és formák, ritmus, és rímek, vagy a rímek teljes hiánya.
S a minta, az etalon.
Mai nyelven megírva, a formát követve, vagy nem követve.
Ez a feladat.
S még valami.
Legutóbb ez hangzott el.
Remélem nem titok.
Alászállni saját mélységünkbe,
felhozni onnan valamit,
egyenlő a dilettantizmussal.
De mit értünk mélységen.
A torkot, a szívet vagy a zsigereket?
A genitáliákat?
Vagy a talpalávaló talpnyalót?
Tudat középit, vagy a tudatalattit?
Én meg azt mondom, hogy mivel nem egyenlőek a mélységeink, nem egyenlő súlycsoportban alkotunk a rajtvonalhoz, versenyzünk egymással, ezért jobb, ha mindenki egyformán, csak a felszínt kapirgálva, hazudja a lírát.
De ha ügyes, úgy rejtheti bele magát, hogy nem lepleződig le.
Mert a költő hazudik. Mindig hazudik.
Még akkor is, ha igazat mond.
Szerintem, ott könnyebb megfelelni, mint itt a dokkon.
Mert itt semmi más követelmény nincs,
mint legalább három szerkesztő tetszését elnyerni.
Régebben ez öt volt.
Ez olyan mintha azt mondanák, lepjük meg őket.
Találgassunk.
De ha ezt teszem, mindig megbánom.
Mert nem a tanárnak (szerkinek) kell megfelelni, hanem a feladatnak.
S mi a feladat?
Inkább leszek
2019. 09. 24. 12:40
Vonzott a mélység.
Megriadtam,
beleszédülök.
Vonz a magasság,
ha elindulok,
kihajtom magamból a
szuszt is.
A vers ismérve a ritmus.
A rím csak csipkelődés.
Ki mondja meg,
milyen ritmus szerint éljek?
A részeg,
rég elfeledett
világ?
Inkább vagyok
vadszőlő, mint
ojtott,
metszett.
Nem kell permet,
nem kell
metszőolló.
Inkább leszek halott
eretnek,
mint istentelen
(f)élő.
| |
| 223. | [tulajdonos]: folyt. | [tulajdonos]: Hátha érdekel valakit | 2020-03-17 10:16 | Kaptam új infót!
Előbb bevásárolok belőle, nehogy megvegyétek előlem, mert még nincs itt a szezonja. Utána elárulom. ;-)
Ami a leginkább segítene, az az enyhe lefolyású gyógyultak vérplazmája lenne, de akikről senki nem tud. Őket kéne felkutatni a kormányzatnak.
Remélem, nem kapok kényszer-vírusinjekciót, vagy egy G 5 löketet, ami kilyukasztja a sejtfalaimat elektromosan, és belém-engedi a kórokozót, amiért kifecsegtem. Ezt sem tartom ugyanis lehetetlennek, hogy ilyen megtörténhet. Annyi itt a furcsaság a térben.
Én azt tanultam egyébként, hogy a vírusok és baktériumok köztünk járnak, bekopognak, belső árulót, nyitott ajtót , gyenge pontot, megfelelő pillanatot keresnek a behatoláshoz, a gazdatest elfoglalásához.
S hogy az irtás, a sterilizálás, az ellenszer, meghátrálásra kényszeríti őket, hogy aztán még nagyobb, megújult erővel, fegyverzettel támadjanak.
Miközben meg mi emberek, tömegesen gyengülünk el, az egészségügyi rendszerre, a gyógyszeriparra hagyatkozva, szó szerint elhagyva magunkat.
Eddig fejtek, mostantól a ritkítás, a kivágás következik.
Azért beszélek többesszámban, mert egy időben én is orvoshoz szaladtam minden bajjal tudatlanságomban, és mert kényelmes voltam.
A rendszeres testmozgással meg felhagytam egy ideje, és sajnos rendszeresen túleszem magam.
De tudom, hogy akinek fontosabb hogy kényelme(s ) legyen, mint az élete minősége, az egy seggfej. Én is az voltam, és sok tekintetben vagyok még ma is. Seggfej. De beismerem. Tudom magamról.
Igazából nagyon is megérdemelném a "vírushalált".
Viszont, szeretnék bátran meghalni, nem gyáván. Ha már ilyen, halálra éretté váltam, tettem magam, a tetteimmel és a mulasztásaimmal. Ennyivel legalább tartozom magamnak. És Nektek, egy jó-példával. | |
| 222. | [tulajdonos]: Hátha érdekel valakit | 2020-03-16 17:45 | "Ez az egyik legértelmesebb és legátfogóbb írás, amit ebben a témában eddig olvastam ...." Michael Chen"
A Stanford Kórház egy vezetőtestületi tagjától.
Ez az ő visszajelzésük most a Koronavírusra:
Az új koronavírus napokon keresztül nem mutathatja jelét a fertőzésnek. Hogy tudhatja meg valaki, hogy fertőzött-e?
Mire valakinek láza lesz vagy köhögni kezd, és elmegy a kórházba, addigra már rendszerint a tüdő 50%-a gyulladásban lesz, (a fordító: ez csökkenti a légzőfelületet) és ez már túl késő.
taiwani szakértők egy egyszerű ön-ellenőrzési módszert ajánlanak, melyet elvégezhetünk minden reggel.
Vegyél egy mély lélegzetet, és tartsd vissza a lélegzeted több, mint 10 másodpercig. Ha ezt sikeresen meg tudod csinálni anélkül, hogy köhögni kezdenél, bármilyen kényelmetlen érzés; merevség, szorító érzés, bármi ilyesmi nélkül, ez azt bizonyítja, hogy semmi gyulladás nincs a tüdődben, alapvető ez azt jelzi, hogy semmilyen fertőzés sincsen.
Kritikus időben, kérlek, minden reggel végezd el ezt az önellenőrző vizsgálatot olyan helyen, ahol tiszta a levegő.
Komoly, kiváló tanács olyan japán orvosoktól, akik jelenleg a COVID-19 (új koronavírus) eseteket gyógyítják:
Mindenkinek biztosítania kell:
- a szád és a torkod nedves legyen, soha nem száraz. Legalább 15 percenként vegyél magadhoz néhány korty folyadékot! Miért? Még ha a vírus a szádba kerül is, ha vizet vagy más folyadékot iszol, az lemossa a gyomrodba a torkodon keresztül. Ha már ott van, a gyomorsav el fogja pusztítani. Ha nem iszol rendszeresebben elég vizet, a vírus be tud kerülni a légcsövedbe és azon keresztül a tüdődbe. Az nagyon veszélyes.
Fontos bejelentés – koronavírus
1. Ha folyik az orrod, vagy köpetes a köhögésed, akkor csak egy sima megfázásod van.
2. A koronavírus okozta tüdőgyulladás nagyon száraz köhögést okoz, és nincs orrfolyás.
3. Ez az új vírus nem áll ellen a magas hőmérsékletnek és már a 26/27 Celsius fok megöli. Utálja a napot.
4. Ha valaki ezt kitüsszenti, kb 10 láb távolságot esik (kb 3 m), míg földet ér, és a vírus ezt nem éli túl.
5. Ha fémes felületre esik, legalább 12 órán keresztül túlél – tehát, ha fémes felülettel érintkeztél, mosd meg azonnal bakteriális szappannal a kezed!
6. Szöveten 6-12 órán át él túl, normál mosószer megöli.
7. Forró víz fogyasztása hatásos minden vírusra. Próbáld meg elkerülni a jeges italok fogyasztását!
8. Moss kezet gyakran, mivel a vírus a kezeden 5-10 percig él túl -de ennyi idő alatt sok minden meg tud történni – megdörzsölöd a szemeidet, akaratlanul hozzányúlsz az orrodhoz és egyebek.
9. Megelőzésképpen gargarizálj langyos vízben feloldott sóoldattal.
10. Nem tudom eléggé hangsúlyozni: igyál sok vizet!
A TÜNETEK
1. Először a torkot fertőzi meg, így torokfájásod lesz 3-4 napon át.
2. Aztán a vírus beleolvas egy orrváladékba, ami belekerül a légcsőbe, majd a tüdőbe tüdőgyulladást okozva. Ez további 5-6 napig tart.
3. A tüdőgyulladással magas láz és légzési nehézség jön.
4. Az orrdugulás nem olyan, mint az átlagos. Úgy érzed, hogy megfulladsz. Szükséges, hogy azonnal fordulj orvosi segítségért.
"Kérlek küldd el és oszd meg ezt a családoddal és a barátaiddal! Vigyázzatok magatokra! Gyógyuljon meg a világ ebből a koronavírusból nagyon gyorsan!" Michael Chen.
| |
| 221. | [tulajdonos]: folyt. | [tulajdonos]: más forrásról- naplórészlet | 2020-03-07 11:29 | Nem sikerülhetett a megbocsájtás.
Hogy miért?
Mert egy gyermek nem bocsájthat meg a szülőjének.
Mert akkor magát, a szülője fölé helyezné.
Nem adhat megbocsájtást, és nem ítélkezhet.
Vagy teheti, de nem büntetlenül.
Értheti a miérteket, de meg, és egyet, nem érthet a rossz tetteikkel.
De hiszen, ösztönösen éreztem, hogy senki nem várhat megbocsájtást tőlem, pl. egy versemnél írt meóban, tiltakoztam is. S úgy éreztem, Ruth anyukám oldalára áll, s ezzel cserben hagy engem.
Amit én végül megbocsájtásnak véltem, az megértés volt, de egyet nem értésnek kellett volna lennie.
Azóta, az értésem, még több, még nagyobb lett.
És megértettem, tegnap este, egy családállításon, helytelen dolgot akartam magamra erőltetni megint, ilyen olyan hatásokra. Szaktekintélyek hatásaira.
Mert a szülő a gyermeke felett helyezkedik el a sorban, s ez egy olyan hierarchia, ami nem változtatható meg, büntetlenül, semmiképpen.
Úgyhogy a már-ok című versem nem felel meg tartalmilag a valóságnak. Hamis. Jól hangzó, de hamis benne a „megbocsájtanék”, mert helytelen lenne még a próbálkozás is, s helytelen lenne, ha sikerülne.
S ez a tudás levett a szívemről egy terhet, azt a rossz érzést, hogy mikor egyszer a végidőkben anyukám bocsánatot kért tőlem, s tényleg úgy is viselkedett, mint egy gyerek, s persze nem azokért a dolgokért ahogy gyermekként bánt velem, én nem tudtam azt mondani arra az apróságra sem amit tett, hogy ám legyen, megbocsájtok.
Tévedett tehát Csevinka Dávid és akire hivatkozott, Jónás Tamás, a Szüleim című versemnél.
Rossz instrukciót kaptam tartalmilag, ami így szólt.
2.
2017.01.01 11:48 Cservinka Dávid - szerki -- meo | Szüleim
________________________________________
Válasz erre
Ildikó,
ha jól emlékszem, Jónás Tamás egyszer írt nekem egy egyszavas meo-t, ez állt benne: megbocsátás. Ebben a formában, ez a sérelem, nálunk legalábbis múlik.
Berzenkedett is bennem valami igazságérzet.
De a meghökkenés eltérített, rossz irányt vett a válaszom is, elhibázott lett.
6.
2017.01.01 15:04
ip: Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Szüleim
________________________________________
Válasz erre
Előzmény
Kedves Dávid!
Nagyon örülök a jelentkezésének, de elárulná nekem, ki az a Jónás Tamás, mit is jelent akkor pontosan egy meo,milyen verssel kapcsolatban írta, s mi közük ahhoz, hogy megbocsájtottam-e vagy sem? Továbbá, a vers múlik, a sérelem múlik, vagy mi múlik? A megbocsájtást különben is a "hiba" el és felismerése, és bocsánatkérés kell, hogy megelőzze. Az parancsszóra nem megy.
Köszönöm, hogy foglalkozott a verssel és írt nekem!
Üdvözlettel:
Ildikó
Ezennel üzenem Csevinka Dávidnak, és Jónás Tamásnak, hogy ne bocsájtsanak meg a szüleiknek, mert akkor, nagy eséllyel olyanok lesznek, mint ők. Persze nem tudhatom.
És TGF-nek, hogy a vers, amit az enyém helyett írt, a „már-ok” szerkesztői változata, tartalmilag helytelen.
Sajnálom, hogy elfogadtam.
De hálás vagyok, hogy vette a fáradtságot, és segíteni próbált.
Most az a gyanúm támadt, hogy talán a költő fiúk hajlamosabbak a megbocsájtásra,
mint a lányok. | |
| 220. | [tulajdonos]: 4444 Baltazár bejegyzésre | 2020-03-06 11:42 | "Mindössze arról van szó, hogy vannak jelenségek, amelyeket károsnak tartok, amelyek zavarnak. És hihetetlen hübrisztől vezérelve azt hiszem róluk, hogy másokat is, urambocsá' magát a Dokkot is zavarják. Mások ritkábban szólnak, a Dokk meg mint olyan, eleve nem is tud szólni, szólok hát én."
Milyen érdekes! Jómagam ugyanígy vagyok ezzel.
Hogy ami néha itt történik az valahogy nem helyén való.
Próbálok egy élhetőbb, egy olvashatóbb, egy barátságosabb helyet csinálni a Dokk-ból a magam, és mások számára.
Aki ismer, nem gondolhat másra.
Tőlem biztosan nem félnek annyira megnyilatkozni a dokkolók, mint Tamástól, nálam nincsenek "túszul ejtve " a verseik.
Szoktam jelezni azt is, mikor valamit jónak tartok.
Sajnos többször nem merem, nehogy félremagyarázható legyen.
Én még mindig szimpatizálok Tamás jobbik énjével,
amiből, egy antológia bemutatóján volt alkalmam ízelítőt kapni.
Egy kötet bemutatóján, viszont elárulta, mennyire utálta mindig, ha belejavítanak, vagy beleszólnak a versébe.
Ezért azt gondolom, hogy amikor meo-zik, tudat alatt azt gondolja, most valami nagyon utálatos dolgot csinál, ezért is hat annyira utálatosnak a stílusa, ha rosszat kell mondania egy versről.
Persze, biztosan ezt is, amolyan Vezsenyi Ildikós fantazmagóriának gondolja.
Ebbe viszont nincs beleszólásom.
Viszont elnézést kérek azért, ha a verseimmel kapcsolatban kell átélnie ez a kellemetlenséget.
Higgye el nem szándékos.
Csak óvatos vagyok már a feltöltésekkel.
Nem lövöm el a legélesebb patronjaimat, mint a legelején.
Visszatartom őket.
Legutóbb is egyet , egy teljes évig tartottam vissza.
| |
| 219. | [tulajdonos]: elővettem a puskát | 2020-03-05 16:25 | Egy kis emlékeztető, természetesen magamnak. :-)
Alapelvek, a hogyan szerezzünk barátokat, hogyan bánjunk az emberekkel c. könyvből.
Így bánjunk egymással, jó? S ígérem, nem fogjuk bánni! ;-)
Próbáljuk ki!
Légy barátságosabb!
1. Ne bírálj, ne ítélj, és ne panaszkodj.
2. Adj nyílt, őszinte elismerést.
3. Ébressz mohó tettvágyat a másik emberben.
4. Őszintén érdeklődj mások iránt.
5. Mosolyogj. :-)
6. Ne felejtsd el, hogy mindenki számára a saját neve az anyanyelv legszebb és legfontosabb szava.
7. Légy jó hallgatóság. Bátoríts másokat, hogy magukról beszéljenek.
8. Beszélj a másokat érdeklő dolgokról.
9. ŐSZINTÉN ÉREZTESD A MÁSIKKAL, HOGY FONTOS!
Szép szép az írni tudás, de az emberekkel való bánni tudás, még hasznos is.
Fogadtasd el másokkal saját gondolkodásmódodat
10. Vitát csak egy módon nyerhetsz, ha elkerülöd.
11. Tiszteld mások véleményét. Soha senkinek ne mondd, hogy téved.
12. ha tévedtél, ismerd el azonnal és félreérthetetlenül.
13. Mondanivalódat kezd barátságosan.
14. Érd el, hogy a másik, azonnal helyeseljen.
15. Hagyd, hogy főleg a partnered beszéljen.
16. Őszintén törekedj a másik szemszögéből látni a dolgokat.
17. Őszintén törekedj a mások szemszögéből látni a dolgokat
18. Légy fogékony a másik ötletei és kívánságai iránt
19. Építs a nemesebb érzelmekre
20. Szemléltesd ötletedet
21. Állítsd a másikat kihívás elé.
Légy jó vezető
¤ Kezd dicsérettel és őszinte elismeréssel.
¤ Közvetve hívd fel a figyelmet mások hibáira
¤ Beszélj saját hibáidról mielőtt a másikat bírálnád
¤ Tégy fel kérdéseket a közvetlen utasítások helyett
¤ Hagyd, hogy a másik megmentse a látszatot
¤ Dicsérj meg minden fejlődést, még a legkisebbet is
¤ Előlegezd meg a bizalmat
¤ Bátoríts másokat, könnyen javíthatónak tüntesd fel a hibát
¤ Bánj úgy az emberekkel, hogy boldogan tegyék amit kívánsz
Következik, hogyan hagyjunk fel az aggódással?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
