NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója
Legutóbbi olvasó: 2025-07-01 04:48 Összes olvasás: 57157| 535. | [tulajdonos]: A humoralista | 2024-04-16 00:33 |
| Ebben a túlharsogó világban kivágnám az eddigi csendjeimet, a rádióban, a magnószalagokról, összeragasztanám és lejátszanám adásban. Megelégednék egy állandó öt perccel a rádióban, s akkor, mint a Henrich Böll-könyvben, én is a stúdióban: magnóra hallgatnék. S ezt egyenesben sugároznák. Egy idő után egyre többen hallgatnának, még népszerűbbé válnék ezzel. A házmesternek művész úr lennék, terhes anyák adnák át az állóhelyüket, az utcán ismeretlen emberek megszólítanának: Gratulálunk, megint nem hallottuk a rádióban. A legutoljára, azt hiszem, éppen tegnap se. Ezek lennének az én csendjeim, amik addig tartanának, amíg az illetékesek bele nem szólnának, hogy: Már megint miket hallgat ez el! Beszédes csendek lennének ezek, csak csendben beszélnének róla. Mindenki megnyugodna, amikor én következnék: Na, most végre nálunk megint csend van. A Hungaroton velem készítené az első magyar csend-lemezt, amiben betársulnék magam mellé csendestársnak. A csendjeimet energiahordozó nélkül vehetnék át a külföldi adók. Európa csendes lenne, újra csendes. Személyesen is bejárnám az egész világot, hogy szemtől szemben is meggyőződhessenek, hogy igenis nálunk lehet hallgatni. Persze minden országban a helyi viszonyoknak megfelelően hallgatnák. A lényeg, hogy temérdek aranyat hoznék be a népgazdaságunknak, mert: Hallgatni? (Sándor György) |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
