NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 01:45 Összes olvasás: 49928276. | [tulajdonos]: PARNASSZUS.HU | 2018-04-21 20:07 | Tábor Ádám tézisei You are here:ParnasszusízelítőTábor Ádám tézisei Tíz tézis a költészetről
1. Minden ami létezik, érdemes arra, hogy nyelvi jellé váljon.
2. Annak, amit a költő föláldoz – a világnak – szét kell porladnia a versben. – Ha a szó nem mindent-feláldozás, hanem mindent-megmentés céljából mondatik ki – totál smafu.
3. Egy igazi versben minden érték, minden szó, minden szóérték átértékelődik.
4. Zenét, képet, szerelmet, szenvedést, mámort, félelmet, harcot, örömöt, csömört, csöndet szóvá égetni!
5. Előbb van a kép, mint a hétköznapi nyelv. Előbb van a zene, mint a hétköznapi nyelv. De előbb van a költői nyelv, mint a kép és a zene.
6. A vers születése: az absztrakt gondolat a maga magasába szívja fel a mélyből a hangot és a képet.
7. Az írás: beszélgetés a nyelvvel – a nyelvközösséggel. Megkérdezem a nyelvet!
8. Minden létező közös abban, hogy a gyökere EGY. De csak az emberi közösség gyökere a SZÓ.
9. Ahol szó nem ölt testet, ott előbb-utóbb tapinthatóvá válik a félelem.
10. Tanulni, vizsgálni, megérteni – nem a szabályokat – a Törvényeket; és amikor a betelt törvény túlcsordul: az a költészet: az igazság kiömlése, pazarlása, elköltése. „GYŰJT, AKI VELEM TÉKOZOL!”
(Elhangzott a Lélegzet IX. számában, a Fiatal Művészek Klubjában, 1984. január 10-én. Eredeti megjelenés: AL 7,, 1984. január – 22. o.)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|