NAPLÓK: Tépett Rétegek Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 00:52 Összes olvasás: 9062| 20. | [tulajdonos]: Tépő Donát_5K / 5 | 2014-08-30 09:14 | 5. Katalin
Budapesten született egy botanikus kert mellett, amelynek tőszomszédságában állt az állatkert is, ezért az első hangok, amelyeket felfogni vélt, egy hímgorilla ivartalanítása okozta bömbölések voltak.
Katalin a haldokló kommunizmus utolsó szakaszában érkezett Közép-kelet Európa eme vadregényes szegletébe, ahol a szokásjog még felülírta az írott szabályokat. Az emberek fekete-fehér tévét néztek, amelyben csak hétfőn volt adás, és kőbányai világost ittak, ha be akartak rúgni a gyerek ballagásán.
Katalin anyja a helyi nyomdában dolgozott, ezért mindig volt otthon papír, amelyből röpcsiket lehetett hajtogatni, és időnként hazakerült egy-egy doboz nyomdafestéket nem tűrő szó is. Az apja buszsofőr volt a Volánnál, és egy kopottsárga szörnnyel szelte az utakat, mint egy magányos farkas. Később ebédszállító lett a helyi menzán, és vidáman tűrte, hogy az idő kérlelhetetlenül eljárjon fölötte. És az idő csak telt.
Katalinnak az óvodában a klasszikus pettyes labda volt e jele, és az összes nevelőnő meg dadus imádta őt. Születésnapjára menetrendszerűen meglepték egy poharas Leóval, az egyetlen jégkrémmel, amelyet az országban kapni lehetett. Délutánonként az utcabeli gyerekekkel játszott, és egész nyarakon át elő sem került este nyolcig, mert akkoriban még gond nélkül ki lehetett engedni a gyerekeket csavarogni: nem voltak még státuszszimbólumként tartott vaskos terepjárók, heccből Kalasnyikovozó középsikolások, akik túl sok video játékot néztek, na és persze szervkereskedésből élő szabadúszók sem. Volt viszont üdülőtábor a Balatonnál, tanulmányi osztálykirándulás a tájvédelmi körzetben, biciklitúra a közeli erdőségbe, és havonta egyszer az összes osztály elmehetett a helyi moziba, ahol az előadás előtt egyszerre skandálhatták, hogy „Ittaamozis! Ittaamozis!” meg azt, hogy „KEZDŐDIK! KEZDŐDIK!”
Aztán tinédzserként megtapasztalhatta a rendszerváltást, majd az azt követő audiovizuális terrort, amit a nyugati kultúra az országra szabadított. A nyarakat akkor rendszerint Tőserdőn töltötték, ahol Katalin átélhette a felhőtlen ifjúság eszméjét: tóparti diszkó vörösboros kólával, pettingelés a szomszéd srácokkal, az első Mitsubitshi-s tabletta, behányás a kukoricásban. Vasárnaponként meg a helyi kertmoziba jártak, ahol az idősebbek külön fizettek, hogy fajtalankodhassanak velük. Régi szép idők.
És akkor még csak épp, hogy megérkezett a kilencvenes évek, Jon Bon Jovi levágatta a haját, aztán azt nyilatkozta, hogy véletlen tűzbaleset érte, ahogy azt a korabeli mérvadó médium, a BRAVO magazin is megírta. Katalin imádta ezt az újságot. A közepén mindig volt New Kids On The Block vagy BROS poszter, és a lányokkal megbeszélhették, hogy kinek melyik fiú tetszik. Szerette még a tükörfordításban lemagyarosított dalszövegeket is, amelyeken jókat lehetett derülni.
A kilencvenes évek nagyon szép korszak volt Katalin életében, de röpke tíz év alatt véget is ért, és valami egészen új és modern időszámítás kezdődött az egyre inkább túlkorcsosuló emberiség történelmében. A milliomosok klubja évről évre néhány százalékkal megnövekedett egyenes arányban a szegénység elharapódzásával, így tehát a nagytöbbség szerint rendben volt. Semmi nem történt, ami megakadályozhatta volna az őrjöngő világ megveszését.
Érettségi után Katalin egy ölebgyárban kapott nyári munkát, ahonnan aztán évekig nem is jött el. Az ölebgyárban különböző fajtájú, de nagyjából azonos méretű ölebeket gyártottak. Olyan kutyák voltak ezek, melyek nem is igazán voltak alkalmasak a kutya megnevezés birtoklására, ám a sznobok és a megveszekedettek egyre jobban kedvelték őket. A piac úgy fellendült, hogy már konténerekben szállították ezeket a pamacsszerű lényeket a világ minden pontjára, ahol kevésbé jól működött a tenyésztés. A gyerekpótló vakarékokat elsősorban egyedülálló ribancok és a sír szélén break dancelő dédikék vették szívesen, de akadtak más rétegből is szép számmal. Több ezret gyártottak le belőle hetente. Az üzlet jól ment, és Katalin egyre szebbnek látta a jövőt. Igaz, a drogfogyasztás mértéke a népesség szaporodásával egyenes arányban nőtt, és a nemzetközi drogkonferenciák újra és újra csődöt mondtak. Senki nem mondta el nekik, hogy ez így megy az emberiség kezdete óta, úgyhogy felesleges erőlködniük. Egyesek jól tudták, hogy, mint minden, ez is csak a pénzről szól, és már a konferencia nagyszünetében kimentek a mosdóba kolumbiai bébihernyó petét zabálgatni.
Ettől eltekintve minden a helyén volt: az amerikaiak különféle ürügyekkel továbbra is olajért háborúztak az arab országokban, az oroszok kiitták az összes vodkát a Kaszpi-tengertől a Balkánig, a Japánok teleszemetelték az óceánt, az Észak-Koreaiak pedig még mindíg úgy viselkedtek, mint egy régi dokumentumfilm szereplői.
Magyarországon közben beérett a rendszerváltás gyümölcse, és az utcákat megrohanták a terepjárós tahók meg a külföldiek. Katalinnak rá kellett döbbennie, hogy a hely, ahol él, egy szürrealista cirkusz, ahol minden elképzelhetetlen megtörténhet. Még mindig nem talált senkit, akivel leélhetné az életét, és azt vette észre, hogy minden megváltozott: a fáknak már nem volt olyan jó illata, mert senki nem ért rá szagolni őket, az ételeknek már nem volt íze, mert az emberek nem értek rá enni, és a levegőt betöltötte a keselyűmirigyként bűzölgő irigység és hatalomvágy illata. A természeti katasztrófák évről évre szaporodtak, és az extrém történések is: egy vezetni tanuló nő a garázs falához préselte az őt tolatásnál irányító férjét, és amikor meghallotta ura halálsikolyát, ijedtében kinézve az ablakon, a fejét lecsapta az ott lévő tartóoszlop. Hatéves kislányuk mindezt végignézte a hátsó ülésről. Az emberek már nem találkoztak egymással, mert a közösségi oldalak ezt a kérdést is megoldották: életük képeit, gondolataikat azonnal megoszthatták a világhálón, így mire valóban találkoztak egymással, már nem volt miről beszélniük. Életük minden jelentéktelen pillanata ott tapadt az elektronikus szöveteken, miáltal az egyén lassan megszűnt létezni.
Talán ezért is döntött úgy Katalin, hogy el kell hagynia az országot. Nem maradhatott ebben az agymosott közegben. Tudta jól, hogy a világ minden részén nagyjából ugyanez megy, ezért kétségbeesetten keresgélt az interneten. Így akadt rá Lotánra a New York-i cionisták helyi vezetőjére, aki egy teljesen más világot kínált számára. Először csak ízléstelenül levelezgettek. Katalin nemigen értett a politikához, a cionizmusról is csak a Híradóban halott előtte fél szavakat, de Lotán felkeltette érdeklődősét. Sokat mesélt a szent földről, ahol mindenkire a béke vár és bőség, már amennyiben az ember az egyetlen lehetséges tiszta fajúnak született, vagyis zsidónak. Katalin ezért hát úgy döntött zsidó lesz, és elkezdett felkészülni a megtérésre, hiszen az kecsegtetően hangzott. Beszerezte az összes témába vágó szakkönyvet, és buzgón olvasta őket esténként. Tudta ahhoz, hogy legyőzze sorsot, annak mocskos eszközeit kell használnia. Néhány hónappal később már teljesen átitatódott Lotán szellemiségével, és betéve tudta a legfontosabb zsidó kifejezéseket és ünnepnapokat.
Eközben a világ odakint tovább korcsosult: az emberek nagy része éhezett, míg mások egyre csak híztak. Combjaik tövébe raktározták el a modern társadalmi életmódot - a kevés mozgást, a számítógép előtt élést meg a műanyagok zabálását. A strandokon látni lehetett, hogy mennyire satnyák, vagy épp mekkora disznóvá válnak. Bőrük plöttyedten csöngött rajtuk. Húsuk elpuhult és extra fogékonyak lettek mindenféle furcsa nevű betegségekre. Akaratuk elgyengült, lusták és kiszámíthatóak lettek. Nem csoda, hogy újabb és újabb kuruzsló nyithatott üzletet, és rabolhatott könnyedén a három osztálytól: az egyre gyarapodó szegények ugyan nem hoztak sok pénzt, de az eltűnőben lévő középosztályban még mindig volt tartalék. A jövőt lassan már csak a szintén növekvő felsőrétegben látták, akiknek mindegy volt.
De Katalin már mit sem tudott ezekről a dolgokról: megvolt a repülőjegye a következő New York-i járatra Lotánhoz, aki épp készülődött valamire…
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
