NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 08:27 Összes olvasás: 45075| 418. | [tulajdonos]: FELMOSNI GYURCSI UTÁN | 2024-01-24 14:48 | Gyurcsi Zalán György, a Gyurcsi naplóban, nem tudta visszatartani méregkiválasztó páros szerve szűrletét.
Értsd: beteges politikai poénkodását.
A baszás szót össze kellett eresztenie Király Linda nevével és a himnusz szavunkkal. „Elbaszta” alakban.
A „baki” terminus technicus – Gyucsinak – nem felelt volna meg.
Annál ő ma (is) prosztóbb szeretett volna lenni, vagy pedig az inkontinencia uralkodott el rajta.
Esetleg mindkettő egyszerre.
Hiszen a Magyarság Kutató Intézet munkatársai is rosszul írták le a Himnusz első sorát. „Isten álld meg a magyart”. Így tényleg hibás. Ki lehet őket nevetni. Szidni is lehet őket.
Megérdemlik.
Valaki rosszul írta.
Valaki nem vette észre.
Mindannyian úgy hagyták.
Pedig Kölcsey így írta: „Isten áld meg a magyart”, miközben a mai helyesírási szabályok szerint ma már így kellene „Isten áldd meg a magyart!”
Vagyis a fefelősök – szószerint idézem Gyurcsit – elbaszták, valóban.
A „basz-ni” szavunk egyébként szintén török eredetű: „bas-mak = nyomni, megnyomni” jelentéssel. Náluk általános köznyelvi szónak számít.
Mint nálunk mondjuk a „gyakorol”.
Pedig ebben ómagyarul a „basz-ni” van benne.
Ami „gyak-ni” és „meggyakni” alakban jelentette a nemi közösülést. A gyakorol szó az eredeti kifejezés „szaporázására” utal. Hasonló értelemben, ahogy egyik idős szinésznő matrónánk emlékezett vissza az őt a jelmeztárban megostromló férfiak viselkedésére. „Akkor még voltak szorgalmas férfiak!” (Akik rajta „gyakoroltak”.)
De nem akarom viccel elütni Gyurcsi helytelensége fölött érzett elégedetlenségemet!
Ő most, egy politikai poén kedvéért előrángatta Király Linda esendően szomorú, s lényegében nagyon is megbocsátandó bakiját a hajánál fogva.
Hiába „sikoltozott”.
De nem baj.
Hoztam felmosóvödröt és felmosórongyot („fókát” – ahogy a seregben hívtuk).
A Dokk-ot a „gonosz-mocsoktól” meg kell tisztítani.
---------------------
Ilyen-olyan bakiktól függetlenül amúgy tényleg a Himnusz kéziratának megszületését ünnepeljük a Magyar kultúra napján.
Kölcsey négy nyelven beszélő művelt költő volt.
Esztétaként azonban súlyos hibát vétett Berzsenyiről írott recenziójában.
Idézet a wikipédiából: „Az akkoriban szokásos recenzióktól eltérően valóban kritikákat írt, megjelenítve a költészetükre jellemző pozitív és negatív jegyeket egyaránt, figyelembe véve a költők személyiségét is. Ezzel a magyar irodalmi életben tabudöntögető, tekintélyt nem tisztelő szemléletével vihart kavart. Új látásmódja, összetett elemzése hatására olyan gondolatokat fogalmazott meg elismert költőkről, amit addig nyomtatásban megjelenni elképzelhetetlennek, vagy sértőnek tartottak. Leginkább Berzsenyiről írt kritikája fordította vele szembe a közvéleményt, elsősorban magát Berzsenyit, akinek munkássága ismertetéséből a valódi értékek egy részének kiemelése, bemutatása elmaradt, a kritikai hang viszont szokatlanul erős volt: „Innen van, hogy némely darabok teljesek lévén ragyogó kitételekkel, csak látszanak valamit jelenteni, de valósággal minden érzeménytől, s minden érdemtől általában üresek.” (Idézett szakasz vége.)
Itt álljunk meg egy pillanatra.
Az eltelt 200 esztendő közvéleménye Berzsenyit ítélte időtállóbbnak Kölcseyvel szemben, még akkor is, ha Kölcsey írta a himnuszt. Legnagyobb reformkori költőnk azonban vitathatatlanul Berzsenyi.
Közelítő tél című verse – Mensáros László előadásában ajánlom meghallgatni – megelőzte korát. Hallatlanul friss. Ma is szinte örökéletűnek hat, mert semmit sem avult az elmúlt 200 éve alatt. Kölcsey, Kazinczy és más kortársak művei viszont annál többet.
Nekem modernebb hangzású még Petőfi verseinél is.
Pedig a „Lollim barna szemöldöke” helyett eredetileg még a „Czunczim barna szemöldöke” állt a Kaziczynak elküldött kéziratban. (Berzsenyi így becézt feleségét.) Mentora azonban nemes egyszerűséggel áthúzta, és fölé írta „Lollim”.
Így vált a vers halhatatlanná.
upload
„Berzsenyit – folytatva az idézetet – olyan szinten sértette és bántotta a kritika, hogy a költészettel szinte teljesen felhagyott. Esztétikai, illetve irodalmi tudományos tevékenységet folytatott ez időtől, és 1825-ben jelent meg a Tudományos Gyűjteményben „Észrevételek Kölcsey recenziójára” címmel a válasza. Kölcsey több kritikát nem jelentetett meg, irodalmi–esztétikai nézetei is jelentős változáson mentek át az idők során.” (Idézett szakasz vége.)
Ez volt az első igazi botrány éppen csak megszületett nemzeti irodalmunk életében.
Egy meggondolatlan kritikai gonoszkodás a magyar irodalom legnagyobb elégiaköltőjét hallgattatta el.
Berzsenyi nem írt többé verseket.
Hátralévő életét esztétikai fogalmi önképzésre fordította, hogy kellő szakértelemmel válaszolhasson támadója pontatlan és elsietett, sőt, helyenként értetlen, mára (de szerinte már akkor is) elavultnak számító észrevételeire.
Erről majd később sokkal többet. Ez a téma több misét is megér.
Berzsenyi hathatós válasza után viszont Kölcsey nem írt több kritikát.
Csak önkrtikát.
Ő írta ugyanis a temetői gyászbeszédet Berzsenyi halálár, bár mással olvastatta föl – idézem tovább a szakanyagot:
„Amikor Berzsenyi 1836-ban elhunyt, az 1817-ben írt recenziója viharos múltjára tekintettel Kölcsey részéről itt hangzottak el az engesztelő szavak, kiemelve költőtársa elévülhetetlen szerepét a hazai irodalom terén. 1836. szeptember 11-én került sor az emlékbeszéd megtartására, amit Helmeczy Mihály, a Kisfaludy Társaság tagja olvasott fel Kölcsey távolléte miatt (vármegyei teendői, illetve egy váratlan betegség akadályozta meg a jelenlétben). Pedig sokan kíváncsian várták, hogy Kölcsey szembe tud-e, szembe akar-e nézni a közel húsz évvel ezelőtti önmagával, illetve annak következményével – Berzsenyi tulajdonképpeni elhallgatásával. Emlékbeszédében a válasz egyértelmű volt: „…amit ez ünnepélyes pillanatban mondanom kell, csak ez: Berzsenyi olvasá az ítéletet, mely versei felett mondatott, keménynek, fanyarnak, igazságtalannak lelé azt; s keble az ítélő iránt elhidegedék örökre. Az ifjú, tekintetes társaság, az ifjú, ki a nemzet nagy énekesét megitélni merész volt, s ki e merészséget oly felett drágán, Berzsenyi elhűlésével fizette meg, ez az ifjú – én valék.”
-----------------
Visszatérve Király Lindához, aki szóban forgó bakija után megbetegedett, elhízott, sikertelenné vált.
Ő, az ominózus felsülés előtt három évvel, 16 évesen költözött haza az öccsével és a szüleivel Amerikából.
Az anyja rákos megbetegedésben szenvedett, s itthon, a magyar környezetben tudott csak kigyógyulni belőle.
A gyerekei sem írni sem olvasni nem tudtak magyarul.
Linda „élőszóban” tanulta meg az apjától a Himnusz szövegét. Leírva, magyar nyelven, még nem elolvasni sem tudta.
Az anyja így nyilatkozott a fellépés közvetlen előzményeiről: a Király család című könyvben.
„Lindának páratlan hangja van. 13 évesen már a Carnegie Hallban énekelte Johann Strauss A denevér című operájából a kacagóáriát, 14 évesen sikeresen felvételizett a Julliard Schoolba - évente hatszáz jelentkezőből kettő nyer felvételt -, ahol opera tanszakra járt, de a gospel kórushoz is gyakran csatlakozott, beleszeretett a soulba. Nem véletlenül, hisz a hangja olyan széles skálán mozog, hogy az operától a popzenéig sok minden belefér - édesanyja Maria Callas-éhoz hasonlította. 18 évesen maga Andrew Lloyd Webber választotta ki Az operaház fantomja főszerepére, ő lett minden idők legfiatalabb Christie-je, a szerepet két és fél évig énekelte. Nagy sikert aratott a 2002-ben bemutatott Szerelem az utolsó vérig és az ugyanebben az évben indult Big Brother főcímdalával is, de sikereit egy ugyanebben az évben történt fiaskó úgy beárnyékolta, hogy hazai karrierje derékba tört.
Sokan a mai napig nem bocsátották meg neki, hogy belesült a Himnuszba.
Egy 2002-es, decemberi kosármeccs gáláján Király Linda egyórás koncertet adott, majd a terv az volt, hogy 20 percet pihen, fehér blúzt vesz fel, és elénekli a Himnuszt, amit az apjával, Király Tamással jól begyakoroltak. Ám, amikor a koncert után kifelé tartott a küzdőtérről, a DJ elkapta a könyökét, hogy maradjon! (Meggyőződésem, hogy beépített ember volt.) És közben már fel is konferálta a Himnuszt. Ilyen helyzetben Linda apja szokott diktálni, de akkor nem volt ott, mert eredetileg úgy tervezték, hogy Linda a húszperces szünet után következik. Amikor Tomi, a férjem, meghallotta, mi történik, azonnal berohant a küzdőtérre, hogy helyrehozzák a dolgot”.
Summa summárum: kár volt Gyurcsinak Király Lindát – exsuse moi – basztatni, egy politikai poén kedvéért. Ennél énekesnőnk (ha még az lesz belőle valaha) többet érdemel!
upload
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
