NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II.
Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 04:53 Összes olvasás: 4279| 6. | [tulajdonos]: EZT OLVASTAM FEL | 2022-11-11 20:25 |
Kár, hogy épp a legutóbbi, november 4-ei Dokk estre ment el a hangom. Pontosabban nem jött vissza addigra: valamilyen megfázásos betegségen estem át és a hangom ilyen maradt. Nem lehetett érteni a felolvasott verset.
Eggyel bejegyzéssel lentebb, a Meghalsz nagyi - jól érthető. Ezt 2020 március 1-jén adta le a rádió. Torz e felvétel hagnszíne, mert telefonnal vettem föl laptopról, de legalább hangos és érthető.
Azt hiszem orvoshoz kell mennem, mert így énekelni sem tudok egyelőre. Még szerencse, hogy sosem dohányoztam. Könnyebb lesz kigyógyulni ebből.
Remélem.
Tehát ez hangzott el tőlem.
Akit érdekel itt megtekintheti:
----
NYUGALOM
de mi ez
akkora a nyugalom a könyvszagú fényben
emeletenként 100-100 olvasó
miért iramodik meg valaki hirtelen
valaki miért fut utána
a liftnél éri utol az egyetemistának látszó magas fiú a
nem egyetemistának látszó köpcöset
a pulóvere ujjánál próbálja visszatartani
nincs mit mérlegelnem a köpcös már pördül is
mire odaérek gyíkként vedli le pulóverét
meztelen felsőteste csupa izom a vékony magas elfehéredve nézi
épp akkor érek oda amikor a köpcös megütné
nem ijed meg tőlem boksz mozdulattal rögtön engem vesz célba
félerősen rúgom gyomron mire megtántorodik
majd kettőnk elől menekülni kezd a lépcsőn
lefelé
mi utána
a diákok s diáklányok gyerekes mozdulattal
lapulnak falhoz
pedig puha talpú cipőink nem is hangosak
már a földszintre ért a félmeztelen
nyomában én
a magas a pulóverrel lemaradt
a beléptető elektronikánál sorban állók kultúr-ijedten rebbennek szét
a menekülő majdnem elsodorja a büféből épp a kisasztalokhoz érő
neves kritikust aki kávét egyensúlyoz műanyag tálcán
a tömeg láttán félmeztelensége tudatával a köpcös lecövekel
így érem utol mire most már tényleg
dühösen ront rám kínzójára de megint… ugyanaz a láb…
beesik az asztal alá – koppan a feje – éppen új könyveket árul
egy kiadó
de már jönnek is a biztonsági őrök
s kezében a pulóverrel a magas srác is befut
de hát nem loptam sír krokodilkönnyeket a köpcös
a laptopomat el akarta vinni mondja a magas
én mindvégig szótlanul most otthagyom őket
már nem az én ügyem
micsoda nyugalom van bennem csodálkozom
pedig a könyvtár felbolydult
mindenhonnan tekintetek szegeződnek rám
közben a köpcös már az utcán kiabál
az őrök nyilván elengedik végül
elég volt neki ez a lecke? Itt már felismernék… többet nem jön talán
nem nézek senkire
nincs mit mondanom
nem akarok hallani semmit
az egybeverődött tömeg némán utat ad
nyugalmam értteti meg velük hogy az ősjelenetet látták
a könyvtár alkalmazottai mostantól
másként néznek majd rám ha lapok új példányát kérem
vagy egy-egy természeti népről szóló könyvet
úgy sejtem ismerősként fogadnak bár továbbra sem leszünk
egymásnak bemutatva esetleg társalgunk is tartózkodó eleganciával
csak ami ma történt itt
arról hallgatunk
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
