NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN Legutóbbi olvasó: 2025-01-09 22:46 Összes olvasás: 33498| 237. | [tulajdonos]: KÉNYSZERKÖR | 2025-01-09 00:47 | A facebook oldalamon, július 5-én, a féléves kizárásom jogtalanul és tévesen meghozott tulajdonosi döntése után (magára az aktusra július 8-án került sor) jelent meg ez a bejegyzésem, ahová Filip Tamás „utánam nyúlt” és a facebook olvasóim előtt is igyekezett befeketíteni.
Nem volt elég neki a kizárás.
Pedig már azzal is belehajszolta a Dokk „oroszlán tulajdonosát” (az „oroszlán jog” érvényesítése visszaélést jelent) egy védhetetlen jogi helyzetbe. Miközben társtulajdonost eleve nem lehet kizárni.
1. Mert lényegében az „övé” (is) a Dokk.
2. Befizet
3. Döntenie kell.
A legutóbbi megvitatni valónkról például le is maradtam, mert érvényben volt még a kizárásom.
Az „oroszlán tulajdonos” hiába invitált a részvételre.
Lényegében nem tudta mit cselekszik.
Vagy amikor kizárt. (Hiszen elég lett volna a fenti, nála be nem következett felismerés fényében a másik „törpe tulajdonos” téves indítványát leszavazni”.)
Vagy most , amikor kizártként tulajdonosi (évzáró és évindító) megbeszélésre invitál. És ezzel „saját dugájába dől”. Hiszen maga illusztrálja: TÁRSTULAJDONOST NEM LEHET KIZÁRNI.
Tulajdonosi körön belüli lehetőséget kell, vagy kellett volna választani a szankcionálásra.
HA EGYÁLTALÁN – KELLETT – SZANKCIONÁLNI!
VAGY MINT EBBEN AZ ESETBEN, LÁSD AZ ALÁBBIAKAT, NEM KELLETT VOLNA.
MERT EZZEL MEGSÉRTETTE A SZÓLÁSSZABADSÁGRA VONATKOZÓ JOGOT ÉS JELENTŐS KÁRT OKOZOTT AZ IRODALMI MUNKÁMBAN. ELŐBBIÉRT BÍRÓSÁGI MEGROVÁST KÍVÁNOK ELÉRNI BUSZNYÁK IMRÉVEL SZEMBEN, UTÓBBIÉRT NAGY ÖSSZEGŰ KÁRTÉRÍTÉS MEGFIZETÉSÉT.
Azért adom be most, kizárásom megszüntével a keresetet, nem pedig annak kezdetekor, mert mostanra tudom felmérni, mekkora kárt okozott az irodalmi munkámban e legfőbb „saját” fórumomról, a Dokk-ról történt fél esztendős kizárás!
De most előbb nézzük, hogy nyúlt Filip Tamás utánam. Amikor már megszületett a téves döntés a kizárásomról, vagyis már nem kellett volna.
------------------------------
FACEBOOK.2024. VII. 5.
FILIP TAMÁS AZT ÍRJA DOKK "ÜZEKEDŐ" FALÁN, HOGY IRIGYKEDEM RÁ IRODALMI ELŐMENETELE ÉS SIKERES MAGÁNÉLETE MIATT, DE JOBB HA IDÉZEM A TELJES SZÖVEGET (lássa Kukorelly Endre, Mérő Vera, Rhiannon Giddens)
Flip Tamás (Dokk üzenő fal, 613. bejegyzés.)
„A Dokk többségi tulajdonosát,
főszerkesztőjét,
portáligazgatóját,
szerkesztőit kérdezem,
hogy meddig alusszák még Csipkerózsika-álmukat, és mikor veszik végre észre, hogy egész személyiségemet, életemet, sorsomat, magánéletemet, emberi kapcsolataimat nemtelen eszközökkel támadó, súlyosan jogellenes támadássorozat elszenvedője vagyok egy olyan nyilvános felületen, amellyel kapcsolatban nekik feladataik, sőt kötelességeik vannak. Ha esetleg felébrednek ebből az állapotból, arra kérem őket, fontolják meg, hogy szabad-e mindezt tűrniük.
Pálóczi Antalt alighanem mindig zavarni fogja az, ha valaki sikeres, ráadásul nem csupán azon a területen (irodalom), ahol ő a másikhoz képest mérhetetlenül alulteljesít, hanem a magánéletben is; irigyli azt, ami neki nincs, ezért zavart kelt, provokál, hamis környezetet, hamis beszédmódokat kreál, amibe erőszakosan beleránt másokat. Számára táplálékául az az energia szolgál, amit másoktól szív el. Az én energiaszintem meglehetősen magas, de nem kívánom táplálékul adni neki. Ehhez kérem az előző bekezdésben megszólított Hölgyek és Urak elvi és gyakorlati közreműködését.”
(Idézet vége.)
Filip Tamás elfelejti, hogy felemelően gazdag publikációs listáját pávaszépségű példának állítottam a Dokk olvasóközönsége elé, körülbelül két hónappal ezelőtt a naplómban. (Az archívum őrzi.)
S az is igaz, jómagam a publikációkkal elmaradtam, mert egyelőre csak készülök az új, ÉS-beli megjelenésre most megkezdett Ágoston-novelláimmal, és ez a szerelmes vers sorozatom az ÉS-ben sajnos már tizenhárom éves.
https://www.es.hu/.../paloczi-antal/voros-alakos-vaza.html
Ez azonban mégsem jelenti azt, hogy dologtalan volnék, vagy irodalmi „alulteljesítő”, hiszen szinte minden napomat kortárs szövegek igézetében töltöm, ahogy a Dokk-naplóim mutatják.
Ezek valójában az évek óta készülő, A szerkesztőségi főemlős etológiája című regény nyersanyagát képezik.
Most még „vérző hús”, de egyszer „babgulyás” vagy „rostélyos” lesz belőlük olvasó „kannibáljaim” részére. (Normális kiadó normális irodalmi időkben talán még előleget is adna rá!) Most született és születő kisunokáimnak ajánlom majd a regényt.
Mint tudjuk, a legjobb múzsa a Határidő, Filip Tamás.
A legnagyobb Határidő pedig a …
Nem kell tehát a múzsátlanságtól "féltened”.
Hogy neked most új "hagyományos" múzsád van, mint Móricz Zsigmondnak 1920-ban Simonyi Mária, remélem szárnyakat ad!
Ahogyan Móricznak is szárnyakat adott. (Bár közben öngyilkos lett a felesége.)
Voltak azonban más – tartós – házasságok is a szépirodalomban, mint például Szabó Lőrincé, vagy Tersányszky Józsi Jenőé. Amiben az a különös, hogy mind a ketten úgynevezett „Casanova típusú” férfiak voltak. S Móricz hozzájuk képest „szerelmi kisinas” volt csupán.
Én a szerelmi élet terén, bevallom, az első kettő csoportjába tartozom, ezért lett a kötetem címe:
A paráznabillegető.
S bevallom, minden szerelemről, minden múzsaságról megvan a kissé lehangoló bennfentes véleményem.
Én mint a ’69-es Nagy Generáció (akkor voltam 14 éves) „szexuális forradalmára”, átlagon felülien gazdag, s igen vegyes életélményeket kaptam. Ezért írtam "A paráznabillegető" első, „fiatalember-feléhez" e nyitó mottót (a tematika Karinthy parafrázisa: „Találkozás egy fiatalemberrel”).
„Ha a múzsa férjes, bíztatás, ígéret,
De ha nincsen férje, akkor a fél élet.
Egy nap arra ébredsz: ő a feleséged.
Húsz év múlva meg hogy mindent elvett tőled.”
A „szerelmi kisinas” Móricz egyszer megkérdezte szintén „Casanova-természetű” barátját, Adyt, miért nem akarja elvenni férjétől Lédát, feleségül. Mire Ady fanyarul elmosolyodott:
„– Nem ettem meszet” – mondta.
Az más kérdés, hogy nálam és napjainkban, egy woke-ideológia ellenes korszak fordulóhoz érve, a házasság új, apás szüléses, gyermekimádó, feleségkímélő, nagyszülőt befogadó verziójával kísérletező (a házasságot „megszüntetve megőrző”) történelmi szakaszában, alteregóm, a „paráznabillegető” veterán, újra felfedezi e társadalmi intézményt.
És megújítja.
Így a szerelmi-naiv fiatalemberrel történő szembesülése után a hátsó borítón végül ezzel a mottóval búcsúzik:
„És sírtam mindőnkért, hisz kiég a szemünk.
Tartós házasságainkban annyira szenvedünk.
És mégsem kéne újabb szerelmi remény,
Hanem a befogadott nagymamának kis vetemény.”
S "középen" ott a címadó vers:
A PARÁZNABILLEGETŐ
Milyen volt a szemem kékje: nem tudom már.
De azt tudom, hogy mi a szerelem.
S a szeptemberi bágyadt fordulónál
minden volt szerelmem itt alszik velem.
Mennyi pótágy kell! Fel és alá járkálunk,
A feleségem szótlanul segít.
Majd jóéjszakát mond, s hogy ne zavarjon
A szobájában alszik reggelig.
----------------
Filip Tamás mint fentebb látjuk azzal is meggyanúsít, hogy nem csak az irodalmi-, de a magánéletben is irigylem tőle azt, ami nekem nincs.
Ezt az eddigiekkel talán kissé meg tudtam cáfolni.
Sőt, most már egyenesen állítom: igenis nekem van olyan, ami (már) neki nincs (mert elvált).
ELSŐ (!) FELESÉGEM.
Akivel jelenleg közös "unokalázban" égünk.
Másfél éves fiúunokánk mellé Londonban három hét múlva várjuk a másodikat. Egy kislányt.
Ami, bevallom és megdöbbenek tőle, fölülmúl minden korábbi életérzést és minden korábbi irodalmi inspirációt!
Hiszen magát az emberi életet látom az ősi körforgás boszork… jav. „Isten-konyhájában”!
Én ezt, a rám jellemzően magas „írói hőfokon” csakis a gyermekeim édesanyjával együtt tudom átélni.
Ahogyan a közös megöregedés Philemon és Baucis-féle mitológiai élményét is!
Erről dadog az alábbi, angolul írt twitter-poémám!
Ez a magyar fordítása.
-------------
140.
„Az ötvenedik érettségi találkozón kiderül: nagy dolog-e megőrizni első házasságunkat. És villámgyorsan megmutatja: a Felettünk való törvényei szerint élsz-e, akit én Természetnek hívok.
Mit akarok ezzel?
Semmit, hogy ha rosszul kérdezed!
Kár lenne fenti félreértéseidet tovább hajszolni Filip Tamás, hiszen „vár ránk a munka a kertben”.
(Ezzel zárom (mondat elején gépelütés utólagos szövegjavítása) eddigi naplózásomat erről és ezt is felteszem a facebookra, mert irodalmi tanulságokkal szolgál, sőt világzenei alaptémát ad. Ezért ajánlom Rhiannon Giddends amerikai-ír énekesnőnek is elolvasásra. Le szokta fordíttatni a google-val a küldeményeimet.)
További vita szerintem nincs – és nem is lehet – közöttünk. Béke!
https://twitter.com/PalocziAntal/status/1676344055024762880
Idézett szakasz vége.
Jól olvasható: a vitát lezártnak tekintettem, s „békével” köszöntem el Filiptől.
Ezt azért fontos kiemelni, mert a kizárásomat tévesen indokló tulajdonosi határozat a további vita elkerülését emelte ki.
Noha részemről ennek veszélye többé nem állt fenn.
Amit az alábbi kommentsorozattal is illusztrálhatok.
Az utánam nyúló Filip már nem tudott vitába vonni. Hiszen azt én már lezártam. A Dokk-on mindenképp, a facebook-on pedig az alábbi kommentsorozattal.
Dokker társunk, Marczinka Csaba is érezte ezt, amikor „békíteni próbált”, de már nem volt „kit”, Filipen kívül. Aki hisztérikusnak vélte nyugodt – hiszen épp „kiúszott” – lelkiállapotomat. (A Duna fövenyen állva, még vizesen kezdtem válaszolgatni a kommentjeire.) A nyájas olvasó most ellenőrizheti, hogy jól reagáltam az ő hisztijére.
Akár a bíróság előtt is bizonyítható, hogy itt már megint az ő aránytalan túlreagálása figyelhető meg. Miközben a kizárásom indokaként felhozott vitaeszkaláció veszélye – részemről – egyáltalán nem áll fenn.
Hogy mindezt most még egyszer fel kell hánytorgatni, az sajnos a téves és jogtalan kizárásom szükségszerű következménye. (Nem én akartam.) A biróságon is sokszor szóba kerül majd. (Ezt sem... Bár hajlandó lennék esetleg a peren kívüli megegyezésre.)
De most legyen Filip Tamásé a szó. Aki ezt a kommentet írta fenti facebook-bejegyzésem alá. S utána jön a vita második lezárása – A VITAESZKALÁCIÓ HELYETT.
Ezzel bizonyítom, hogy ennek veszélye – már a téves kizárást megelőzően – sem állott fenn.
Tamás Filip:
Megkérdezném (de nem teszem) azt a kilenc embert, akinek ez tetszik, hogy mégis miért? És megkérdezném azt is, hogy arról tudnak-e, hogy a szerzőjét a Dokk fél éves publikációs tilalommal sújtotta? Nem csupán ezért a szövegért, hanem mindazért, amit még ellenem elkövetett. Az olvasók keveset tudnak erről, mivel Pálóczi Antal kissé szelektíven adagolja az információkat.
Pálóczi Antal:
Tamás Filip, sajnos a Dokk, jogi tévedésből velem, a fórum résztulajdonosával szemben, létrehozott egy megalapozatlan féléves tiltást, amiért a többségi tulajdonossal szemben jogi lépéseket fogok tenni. Filip Tamással semmi dolgom. A köztünk kipattant vitát az itt olvasható publikáció végén lezártam. Semmit nem követtem el senki ellen. Az itt olvasható "adok-kapok" irodalmi vita, de nem kettőnk magánéleti személye hanem irodalmi típusaink között. Ez a lényeges itt. Ez vehető ki az én megszövegezésemből. A "kilenceimhez" Filip Tamásnak semmi köze. Seperjen a maga portája előtt!
Filip Tamás:
Pálóczi Antal, egészen hisztérikusan reagáltál erre a teljesen visszafogott megjegyzésre. Jól tetted, mert így egészen nyilvánvalóvá vált, hogy van miért. Merő irigységből egy agyaglábakon álló piedesztálra próbáltál felkapaszkodni, hogy elmondd az "igazat", hogy megsemmisíts engem. Kaptál rá kilenc lájkot, Viseld egészséggel. De valahogy pont azt sikerült elfelejtened megosztani, hogy még a saját tulajdonodban álló felületen is megbuktál vele.
Pálóczi Antal:
Filip Tamás, ha te ezt a nyugodt hangvételű megjegyzésemet hisztérikusnak érzed, akkor nem bennem van a hiba. Éppen az esti úszáshoz készülődvén itt állok a Duna parton, ahol egy lassú örvénylés miatt visszafelé folyik az Idő és kétszer is lehet ugyanabba a folyóba lépni. "Változtasd meg élted!"
Tamás Filip:
Antal, jó úszást kívánok, egyesülj az elemekkel, légy boldog. De próbáld meg elfogadni, hogy mások másképpen boldogok. És próbálj meg korrektebb lenni azzal a néhány emberrel, aki figyelmet fordít rád, és esetleg tetszését fejezi ki. Ők megérdemlik, hogy a posztjad (botlásaid) következményeiről is tudjanak.
Pálóczi Antal:
Nincsenek botlásaim. Meglátásaim vannak. S az Idő igen gyakran engem igazolt. "Változtasd meg élted!" Amíg nem késő. (Tudom mit beszélek. A többit művekben.)
Csaba Marczinka:
Ne veszekedjetek, szerintem... Hisz annó még együtt indultatok... Tudom, ez nemzedéken "belül" gyakori...
Pálóczi Antal:
Csaba Marczinka, a páva és a holló megíratlan "Aesopus meséje" a miénk. Ebből támadt némi zavar de ez részemről nem "veszekedés", hanem témát felvázoló előkészület. - - - A Jelenlét 13 megjelenés egyébként tényleg közös indulás volt 40 éve. Érdekes, hogy az akkori versemben én már megtaláltam a mostani hangomat. Ugyanezt az attitűdöt "a folyónál".
Erre az opuszra gondolok. (Nem az akkori megjelenés fontos, hanem a szemlélet. Mert ehhez tértem most vissza. Én ezeken az új dunai fotókon és videókon nem "strandolok", hanem "fogalmazok".) Ez most a hajnali Duna. Mindig a Nap felé úszom. Alkonyatkor Nyugatra, hajnalban Keletre. S mindig folyással szemben. Hogy egy helyben lebegjek (közel a parton hagyott ruhámhoz), ahogy a futópadon is "egy helyben" futunk. Utóbbi úgy lehetséges, hogy van ott egy lassú örvény. Ahol "visszafelé" folyik a Duna. (Ott kétszer is "bele lehet lépni"...) Alkonyatkor az örvény "felfelé Dunája" ellen, hajnalban száz méterrel arrább, a normál folyás ellen tempózom: ahogy ezen az újabb videón. Ez az én "helyi találmányom". Ez pedig az a régi vers a Jelenlét 13-ból.
KI LÁTJA bennem
a szívbe hullt
pléhdarabokat
harmincötéves hullák
csókjait
tüdők iszapját
és a rettegést
a karomat látják
ahogyan az izmok erednek
ám ez a beszilárdult terv
és gondolat is a lélek
mert nem a papok heréi
nem a nép gyomra
meg a csitrik öle a támasz
álmomban azt mondtad
a sarokban van a béke
s reggel ott találtam
evezőimet
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
