NAPLÓK: Szerdánként, kávé helyett Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 12:01 Összes olvasás: 31849| 196. | [tulajdonos]: a gori pap | 2018-11-17 10:00 |
A gori pap
„Ha a nők egy grúz casanovára számítanak, csalódniuk kell, amint jobban megismerik.
Sztálint kisebbségi érzések gyötrik származása, külseje, személyisége miatt. Sebhelyeit hintőporral leplezi, később hivatalos fotóit is retusáltatja. Szégyenlős, nem szívesen mutatkozik ruhátlanul, még a hagyományos orosz fürdőben, a banjában sem.
A Kremlben történt, hogy egy vizsgálat során annyira szégyellte lábujjait (két ujja össze volt nőve), hogy még az arcát is eltakarta. Fiatalkori sérülésből adódóan suta karjával nem tud összebújva táncolni a nőkkel. „Még egy nő derekát sem tudom rendesen átkarolni.”
Mindezek ellenére sikeres a nőknél, s ha úgy tartja kedve, elvtársait is felszarvazza. Főleg a száműzetés idején, amikor kevés az új kihívás.
A nőkkel megélt gyengéd pillanatok azonban messze nem elégítik ki. Fontossági listája élén nem a nők, hanem a forradalom ügye és a cimboráival való ivászatok állnak. Lehengerlő stílusa egoizmussal és viktoriánus prüdériával ötvöződik. Nem jellemző rá az érzékiség, szexuális hőstetteivel legalábbis nem hivalkodik.
Az anyjához hasonló határozott, okos nők nem érdeklik. Sztálint a grúz ortodoxia szigorával nevelte vallásos édesanyja, egyedül. Iszákos apja nem vett részt a család életében. Az agresszív apa már tízéves fiát is gyári munkára küldené, hogy több legyen a családi bevétel. Anyja azonban rajong a jó tanuló Joszifért, felsőfokú tanulmányokra szánja, ezért kihozza a gyárból és beíratja a gori papi szemináriumba.
Sztálin hálás volt anyjának, mindig is értékelte áldozatkészségét és gyakorlatiasságát, amelyet az intelligencia csalhatatlan jeleként fogott fel. Mivel jól tudja, hogy az ilyen típusú nő nem könnyen befolyásolható, inkább a fiatal, formálható kamaszlányokhoz vonzódik, vagy az erős parasztlányokhoz, akik hódolattal közelednek felé. A nagyravágyó nők is taszítják. Azok, akik önállóan gondolkodnak."
(…)
„Lehetetlen egy ember vagy! Képtelenség veled együtt élni!” – kiabál Nágya magánkívül a fürdőszoba ajtaja előtt, ahová Sztálin bezárkózott. Az 1932-es esztendőben nem szokatlan a jelenet. „Hóhér vagy! Halálra gyötröd a fiadat, a feleségedet, egész népedet halálra gyötörted!” – vágja a súlyos vádakat Sztálin fejéhez az idegösszeomlás szélén álló Nágya, Abel Jenukics oktatási miniszter füle hallatára. A nő nem bír tovább együtt élni Josziffal, aki már rég nem az a romantikus forradalmár, akibe annak idején beleszeretett.
– És a gyerekeid?! – A tieid! – feleli üvöltve.
Bemenekül a szobájába, az egyetlen helyre az ellenséges Kreml falai kzött, ahol azt érzi, hogy eltiporják és fenyegetik. Sztálin féltékeny típus, elviselhetetlen vele az együttélés, sűrűsödnek dühkitörései, folyton azt képzeli, hogy felesége megcsalja. Úgy látja, hogy régi barátja, Buharin túl sokat forog Nágya körül. Legutóbb, amikor Szocsiban a dácsája parkjában együtt sétáltak és Sztálin rajtakapta őket, elébük ugrott és azt üvöltötte Buharinnak: „Megöllek!” Még Buharin is – aki jól ismeri Sztálint – azt hiszi, hogy a férj csak viccel. Buharin később elvesz egy fiatal szépséget, Sztálin ekkor részegen felhívja: „Nyikolaj, gratulálok, már megint megelőztél!” Amikor amaz rákérdez, ezt vajon hogy értse, Sztálin így folytatja: „Jó feleség, szép feleség, és fiatalabb, mint az én Nágyám!” Nágya a szomszéd szobából mindent hall – amikor részeg az ura, mindig hangosan beszél.
Az egykori grúz casanova házastársként folyamatosan féltékenykedik, másrészt egyáltalán nem mondható feddhetetlennek. Sztálin ekkoriban közeli kapcsolatban áll a Szovjetunió államfői posztját betöltő Kalinyinnal. Egy Kalinyinnál rendezett estélyen Sztálin flörtöl, az esetről Nágya is tudomást szerez: „Egy fiatal nő szájából hallottam, hogy nagyon elemedben voltál Kalinyin vacsoráján! Mókás, jópofa. Az összes vendéget megnevettetted, még ha meg is voltak illetődve a nagyságos jelenlétedben.” Míg a férj a társaság bohócát játssza, a feleség odahaza magányosan vacsorázik.
(Diane Ducret: Hírhedt diktátorok asszonyai)
**
Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, a későbbi Sztalin 1878-ban született a cári Oroszország grúziai tartományában, a fővárostól 150 km-re északnyugatra fekvő Gori kisvárosban.
Gori ma egy 54 ezer lakosú iparváros Grúzia szívében, autópályán 82 kilométerre nyugatra Tbiliszitől, és pontosan 150 kilométerre Kutaiszitől.
Goriban Sztalinnak ma emlékmúzeuma van.
A papi szemináriumból 1899-ben, közvetlenül pappá szentelése előtt lépett ki, más források szerint kizárták a marxizmus tanainak terjesztése és kicsapongó életmódja miatt.
**
Bulat Okudzsava csodálatos regényében (A boldog írnok gyermekei) Sztalint csak „a gori pap” -ként nevezik meg a szereplők.
Egy idézet a könyvből:
„Az arcokon dermedt keserűség és értetlenség, és Misa halkan, de keményen azt ismételgette: »A legrosszabbra kell felkészülnünk: a gori pap nem elégszik meg ennyivel… Nincs lehetőségünk arra, hogy bebizonyítsuk az igazunkat…« És az apja tekintetével nézett a többiekre.”
**
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
