NAPLÓK: Szerdánként, kávé helyett
Legutóbbi olvasó: 2024-11-23 13:21 Összes olvasás: 34054| 231. | [tulajdonos]: regényrészlet | 2019-03-24 08:39 |
Regényrészlet
Dem lecsatolta magáról a biztosítókötelet, s a szikla peremére ült, hogy üzenetet fogalmazzon Pacsulinak. Tudta, hogy nem kell leírnia, sőt hangosan kimondania sem, mert a szolgálat a gondolatait is követni tudja, porszem nem kerülhet a gépezetbe, az üzenet biztosan eljut Pacsulihoz.
Először azonban övéire gondolt., de a szavakat nemcsak nekik szánta, hanem amazoknak is.
– Akikkel valaha – ha csupán tíz percre is – találkoztam, jobban teszik, ha letagadják.
Tagadjanak meg, ha a hatalom bármelyik kegyeltje úgy kívánja tőlük.
Ne féljenek, egymás iránti érzéseink e kényszerű gesztustól nem változnak.
Szavak nélkül is, sőt a szavak ellenére is tudni fogjuk, amit tudnunk kell egymásról.
Ez most egy ilyen korszak. Túl fogjuk élni.
Dem felnézett. Most már csak Pacsuli elegáns alakját látta.
– Ha mégis velem kívánna hírbe hozni bárkit is, csak egy tanácsot adok.
Kapcsolattartója útján forduljon azokhoz, akiknek a megnyert embere (ma ez a szakkifejezés).
Ők viszonylag részletes kimutatást vezetnek arról, hogy kikkel találkoztam – akár csupán tíz percre is – eddigi életem során. Abból a listából válasszon célpontokat. Tegnapi kiszemeltje ugyanis nincs közöttük, s ez nevetségessé teszi buzgalmát.
Választ nem várt. Estig ott ült a szikla szélén. A madarak vonulásában gyönyörködött.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
