NAPLÓK: Szalmagyopár naplója Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 11:51 Összes olvasás: 27570| 135. | [tulajdonos]: Hangya | 2004-06-30 05:54 | Az utazásaimra mindig viszek magammal egy verseskötetet, mert buszon vagy repülőn jobb verset olvasni, mint prózát: olvasok pár sort, aztán elmélázok rajta. Az utóbbi két alkalommal pl. a Síró ponyvát vittem , és megint szembesültem azzal, hogy az emberek szemében a költészet valami, csak középiskolás tanulmányaikból rémlő, de azóta kipusztult állatfajtának tűnik, arról pedig, hogy létezik mai magyar költészet is, kb. annyit tudnak, mint az ódagesztáni dialektusok történetéről. Itt van például R., akiben még meg is lenne a jószándék, rendszeresen olvas, és általában irodalmat. Elkérte tőlem a könyvet és olvasgatta egy kicsit, egészen addig, míg el nem jutott a porszívóba tévedt hangyáig a Térkép című versben. Ekkor lecsapta a kötetet, és teljes felháborodással közölte velem: nem gondolhatom komolyan, hogy ez a költészet: versbe foglalni egy porszívóba tévedt hangyát! Különben is szörnyű, hogy valaki képes egy teljes köteten keresztül a széthullott házasságán nyavalyogni.
Z. már el sem kérte a kötetet, csak arról érdeklődött, hogy komor és nyomasztó versek vannak-e benne vagy vidámak is. Mondtam neki, hogyha valaki nem ír bordalokat - márpedig Tóth Krisztina nem - elég kicsi a valószínűsége, hogy vidám versikékkel tud megtölteni egy kötetet, és mondjon néhány vidám verset mondjuk József Attilától és Babitstól. Erre közölte, hogy ezért nem olvasnak az emberek verseket. Básti Juli meg azt nyilatkozza valahol, hogy beleolvasott a Szép versekbe, és legalább 20 perc kell ahhoz, hogy megértsen az ember egy verset, akkor inkább a régi nagyokat olvassa, az elsőre megy. Csakhogy ez nem így van. Ne mondja nekem senki, hogy mondjuk A közelítő telet vagy a Medáliákat, vagy a Szeptemberi áhitatot elsőre megértette. (Különösen azért ne mondja, mert tanítottam én magyart gimnáziumban.) Nyilván most már első (újra)olvasásra érti, hiszen felélednek az emlékei, ismeretei, mert olyan verseket fog újraolvasni, amikkel már találkozott korábban. De arra az emberek 99 %-a nem veszi a fáradságot, hogy új, számára addig ismeretlen verseket olvassan. Persze, mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a kortárs költészetben nincsenek értelmetlen, zagyva, mondhatnám hangyás versek. De Tóth Krisztina hangyái nem ide tartoznak. (Vigyázni is fogok legközelebb, nehogy összeporszívózzak néhány szerencsétlent :) ) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
