NAPLÓK: Seholsincs Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 19:41 Összes olvasás: 86774240. | [tulajdonos]: dizájn | 2016-04-03 11:49 | Lehet modoros... de vannak esetek amikor a formán, szerkesztésen és ebből adódóan a hangsúlyon/értelmezésen is sok múlhat. Sőt, a látványon is. Sztem így megint másképp hat. (Pontosabb szakmai indoklást/magyarázatot ne várjon senki! Ez csak egy érzés, részemről, amit megosztottam, anélkül, hogy az eredeti vers sorsát kívánnám befolyásolni. Mondhatom úgy is: kicsit játszottam a szöveg köntösével.)
A pirkadatba ágyazott utcák, terek, házsorok ölén merészen tépi szét az éjszakai neglizsét a hangtalanul érkező millió foton, s a kétkedő vak ablakban amíg pihen, falak mögött új nap piheg, s hogy felpörög a köd mögött az alvó város, rád köszön és táncra kél sok fénytopán a város zengő hangsorán.
* Ha most, itt sem sikerült a szerkesztés még ebben az évben pacalt fogok főzni a páromnak. Jaj...inkább mást vállalok...mondjuk rántott velőt....Hogy megint ő járjon jobban... :)))
| |
238. | [tulajdonos]: máséval | 2016-04-03 08:07 | Nem tudom, hogy valójában ki ő és miért csinálta. Próbára akarta tenni az olvasókat, szerkiket? Már amikor először olvastam a szöveget, volt bennem egy olyan érzés, hogy valakinek a stílusára nagyon "hajaz". Azután el is feledkeztem róla. Ma reggel olvastam egy Szerki-hsz-t , ami után már csak vettem a fáradságot, hogy utánanézzek. (Az biztos, hogy ennyi GT verset egy szuszra még nem olvastam el. ) Ezek után a lényeg: Mező Mónika név alatt fut egy "vers", ami nem más , mint Gulisio Tímea verseiből készült mix az első betűtől az utolsóig.
Cím: "agyondédelgetett plüssmackó"
http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=39533 Gulisio Tímea ÁRny
A világ leggazdagabb és Legszegényebb emberévé tettél Mint nőt nővé mint férfit férfivá Nőként férfivá férfiként nővé
Azt kérdezed halálod után Szeretkeznék-e veled Öled otthonos hideg kőbölcső Nagy különbség nem lenne
Sokaké voltál Most gazdátlanul heversz Agyondédelgetett plüssmackó Hiányzó karok szemek
Örök mementójául annak hogy A pénznek is ára van Ha lekerül a sellőruha előúsznak A cápaárnyak
* "Hasbeszélő lettem. "
http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=39979
Gulisio Tímea Hallgatok
Mint a sír. Körbeveszlek, mélyembe temetlek. Kellemesen kaparászol szívemen.
Nincs külön korunk, csak közös. Mindig is léteztél, Én nem, előtted.
Hasbeszélő lettem. Te szólsz belőlem, figyellek. Hallgatok. Érted. * "Agyondédelgetett plüssmackó"
http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=39533
Gulisio Tímea ÁRny c. verséből. (Ls feljebb!)
"vigyázz miattam már haltak meg "
http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=39392 Gulisio Tímea Nyár(s)
Ezt a nyarat sem velem töltöd a tengeren Féltékennyé teszel A polipokra akik legálisan cirógatnak A sós lére ami kitölti réseidet
Fél évszázaddal vagy idősebb Talán túlélsz mégis Nem viszel magaddal így nem fojthatlak vízbe De vigyázz miattam már haltak meg
Nem leszel az asszonyom Örökké síkos gazella maradsz Nem hízol el pedig egész nap vígan legelsz Zsíros harapású parti csodafüveket
A nyársalásban neked a hagyma íze fontos Nekem a közös sírás A szeretkezésben neked az orgazmus Nekem te
* "Életem a molesztálás Jegyében telik Ha nem kellek vigyázz Magamba harapok"
http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=39170
Gulisio Tímea A korcs
Nyomorult Kisgyerek vagyok Akiből nem lesz soha Ken se Barbie
Nem tudok hű lenni De egyedül fázom Szőrös meleg mancsokba Kutyákba kapaszkodom
Életem a molesztálás Jegyében telik Vagy engem zaklatnak Vagy én zaklatok
Téged várlak Aki embert csinálsz belőlem Ha nem kellek vigyázz Magamba harapok * "Rólam tévutakat fognak elnevezni "
http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=36059 Gulisio Tímea Nagyzási hóbort
Rólam tévutakat fognak elnevezni Hogy legyen hol eltévedni Gyanúsan édes illatú házikókban megszállni Megkóstolt mézesbábként kijönni Visszavágyni míg csak az akasztófonál marad
Emlékemre szobrot állítanak majd Kiöltött nyelvűt feltartott ujjút Fiús frizurámra parókát tojnak a galambok És a verseimen nőtt célba dobó céltalan kölykök Hógolyói tisztítanak csak meg néha
Újra láthatóvá válik kiélten vigyorgó fejem Alatta egy obszcén idézet tőlem Amin jókat röhögnek Hogy akkoriban még ez is valami volt Mi már tizenkét évesen unjuk a témát
Tanulói vélemények irodalom órán: Gulisio kevésbé hazafias mint Petőfi Talán kicsit kevésbé unalmas de szintén avult Az egyik nemes célért harcolt a másik nem Mind a kettő halott
* "én majom " "tejet hiába vártam melledből csak szívtam szívtam" "túl sokat kaptam belőled nagy dózisban" "felfaltalak és éhes vagyok "
http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=35419 Gulisio Tímea ero(t)ica
ágnes már neved kezdőbetűje is kéjes nem voltam különb a férfiaknál szexgépnek néztelek pedig sokat sírtál és sírtam rajtad műanya voltál de nem drótanya én majom tejet hiába vártam melledből csak szívtam szívtam
mégis te vagy nekem a hajnalok és éjszakák városa kívülről tudom a térképet és eltévedek nem a dzsámi pécs közepe hanem szemérmetlenséged a török nem ilyen vad mint én volt török pasid átizzadt takarónk ránk borul mint ápoló köd a hősi
halottakra
a reggelek pedig egyszerre letargikusak és vigasztalók a csoda megtörtént nincs mire várni megvolt és nem kár hogy megvolt szó nélkül beállt a hétköznapok sorába mint a kávéfőzések gyomorforgató életfenntartó rutinja
túl sokat kaptam belőled nagy dózisban pedig előre figyelmeztettél hogy rád unok ha bármikor megkaphatlak nem értettem miért ragaszkodsz még királykék
fürdőköpenyedhez suvickoltuk egymást és mocskosak maradtunk felfaltalak és éhes vagyok
| | Olvasói hozzászólások nélkül236. | [tulajdonos]: megpróbáltam Sz.Zs. ötletét | 2016-04-02 20:23 | ...hogy milyen lesz itt szerkesztve...? Ez a bepötyögés pillanatában még kész rejtély... *
egyiket-másikat - replika
- valahol elrontottad - pedig szimmetriára törekedtem ha az egyik oldal kilógott a másikon valamit hozzátettem
mikor elszakadt magamat hibáztattam szidtam néha - őt is - hiába volt minden akarat neki tehetetlen voltam - ezért is - ha a kezem nem érte el próbáltam lelkéhez érni ha kettészakadtam csonkán kezdtem vele újra - együtt élni - valahol elrontottam és ezzel megyek el - végleg - de nem számít igazat ad-e ha megölel - ne reméljed -
| |
235. | [tulajdonos]: leszek tán jobb(an) is | 2016-03-31 19:38 | öngól :(
fejemre nem nőtt glória ember vagyok s nem ló fia ki csetlik-botlik s jó pipa ha másnak több a gógyija
leképezem a képeket mit exponált a képzelet de van ki ettől lépre megy és szárnynak látja két kezem
a sorstörött sorsom fölött sok sortörött sort dörmögök s lekörmölöm hogy bömbölök míg magamtól is megtörök
| | Olvasói hozzászólások nélkül234. | sesin: re: köszönöm | nélküled: köszönöm | 2016-03-30 21:50 | Nem tudom, hol a buktató. Én most kipróbáltam, egy Kelebi verset adtam hozzá. Sikerrel. Próbálkozz még, ha lesz időd! | | Olvasói hozzászólások nélkül233. | nélküled: köszönöm | sesin: kedvencek-re | 2016-03-30 21:38 | Köszönöm, ezt próbáltam, de váltig 10 új verset követel tőlem. Nem baj, ha lesz idő, majd újrapakolom az összest. Köszi, hogy válaszoltál, biztos én szúrok el vmi nyilvánvalót. Szép estét! :) | |
232. | [tulajdonos]: mosolytúra - mosolykúra | 2016-03-30 14:57 | Ottokár és a húsvéti készülődés
Főhősünk, Otto-kár, akinek már neve is sejtetni engedi születése okának hiábavalóságát. Valahogy az életben sem jött össze neki semmi. Ha mégis, akkor fogalma sem volt, hogy mi az, és hogy hogyan csinálta. Egyetlen eredményt tudott felmutatni, amiért ő nem, csak jövendőbelije ősei mondogatták örökké, hogy kár. Ez pedig a házasságkötés. Élete párja, Lujza is ismerte a mondást, mi szerint az ellentétek vonzzák egymást. Csak azt nem tudta, hogy ez addig igaz, amíg nem kerülnek egymás közelébe. Igazság szerint, ha Kicsiszívem hárpiává változott volna Fiam mellett, azon sem csodálkozhatnánk, de ha nem minősítjük Ottokárt, akkor ne tegyük Lujzával sem! Egyik alkalommal az asszony ” vagy, ahogy Ottokár nevezte bordáját, Kicsiszívem ” éppen a húsvéti ünnepekre időzítette ősei felülvizsgálatát. Állapotuk, környezetük, hangulatuk, anyagi helyzetük felmérését. Úgy tervezte, hogy az ünnep előtti hét két-három napja éppen alkalmas időpont erre, és majd csak húsvéthétfőn tér haza ” ahogy ő becézte hiányos csontozatú párját”, Fiamhoz. Indulás előtt kiadta az ukázt kisreményű illúziókért is kár párjának, hogy csak takarítania kell, a tojásfestéket, csoki nyuszit megvenni, és esetleg a tojásokat megfesteni. Minden más elkészítve, ott lapulnak a hűtőben. Így hétfőn csak terítenek majd és várhatják ” saját gyerek híján ” a szomszéd fiúcskákat. Ottokár vette is a lapot. Vagy forgatta kellő irányba az antennáit. Teljesen mindegy. Csak arra volt befogadó, amit meg akart hallani. Minden más a rejtvényfejtés körül forgott. Ő meg körülötte. Eljött Húsvéthétfő. Ami előtte volt, azt akár ki is hagyhatjuk. Ottokár is azt tette. A takarításba nem feccölt sok energiát. Nem is igen tudta, mit kellene tennie, de szerinte kár minden erőlködésért. Másnap úgyis kezdhetne mindent elölről. A port a tv képernyőjéről is csak azért fújta le, mert már elég homályos volt a kép. Mást meg nem szokott nézegetni. Az étkező és a konyha padlózata mégis szemet szúrt neki. Hiába mondta anno Kicsiszívemnek, hogy ne vajszínűt vegyenek, vagy legalább némi minta legyen rajta. Csökönyös párja rá se hederített. ” Na, ezzel lesz még dolgom ” gondolta, s mert szerinte kár minden felesleges fizikai erőfeszítésért, inkább az agyát tette próbára. Igazán nem rajta múlt, hogy nem hagyta magát. Végül mégis zseniális gondolata született. Elővett egy csomagolópapírt, leterítette a padlózatra, s a kamrából előkotort egy ezeréves festékes dobozt. Benne fekete zománccal. Ecset híján a palacsintasütéshez használt lúdtoll is remek ötletnek bizonyult, hogy bemázolja a csomagolópapírt. Majd Fickót némi csirkemell-sonka lobogtatásával kicsalta rejtekhelyéről, és bevágta a festékes papírlap közepébe. A macska ijedtében őrült iramban rohant végig az étkezőn, át a konyhán, ki az előszobába. Ottokár elégedetten nézte a macskanyomokat… ” Még egy pár hely kimaradt ” gondolta, s miután a csomagolópapírt eltüntette a földről, Fickó után vetette magát s újra végigkergette a helyiségeken. Néhány elkenődött foltot leszámítva, amit a macska akkor hagyott, mikor rémületében úgy futott, hogy a fordulókban csak a hátsóján tudta lefékezni magát, az összkép Ottokár szerint nem volt elhanyagolható. Valószínű a hatás sem lesz az. A biztonság kedvéért, hogy megőrizze a minták eredeti szépségét, a macskát bezárta a szobába, ő pedig innentől kezdve a sorba állított székeken közlekedett. Ám a tojásfesték kiment a fejéből. Húsvéthétfőn pedig már hiába is rohangált volna. Az ötletektől szétrobbant fejében megjelent egy tekercs fekete cikkszalag, amit még a konnektor javításakor hagyott náluk a villanyszerelő. Csinos kis csíkokat vágott hosszában belőle. Itt-ott ugyan a szélesség és a hosszúság nem volt kifejezhető ugyanazzal az aránypárral, de ettől nyugodtan eltekinthetünk, ha a vendég mondjuk tíz dioptriás szemüveget visel. Szóval csík volt. Tojás is volt a spájzban, csak spirálban rájuk kellett tekerni a cikkszalagot. A látvány nem volt leírhatatlan, csak egyhangú. Gondolta, becifráz. Kis pöttyöket vágott a szalagból és azokat ragasztotta a maradék tojásokra. Még szabadalmat sem sértett vele, hiszen a Túró Rudi pöttyei pirosak… Már csak a csoki nyuszi okozott gondot. Mert miért pont azt vette volna meg, amikor semmit sem vett meg időben. * A szomszédtól kölcsön kapott nyúlfi tündéri, örökmozgó orrocskája, hatalmas szemei, fülei nagyon lenyűgözték. Olyan igazán nyulas volt. Hogy szőrösebb az átlagos csoki nyuszinál, az bevallom, okozott Ottokárnak némi gondot. De végül alufóliába álmodta ” akarom mondani tekerte ” nyuszkót, néhány helyet kihagyva, úgymint pofika, fülek, lábak. Elvégre, ha a lóláb is kilóghat a szólásban, akkor a nyuszié is megengedett. Sőt hasznos is, hiszen a macskatalp-minta projekt sikeres kivitelezése maga után vonzza a nyúllábak porcukros kakaóval hintését is. Csak azért nem csokiba mártását, mint a bonbon-meggynél, mert fogalma sem volt Ottokárnak, hogyan készíthetne csokoládét. * Húsvéthétfőn ahogy Lujza belépett az előszobaajtón az elé tárult látvány egy enyhe elektrosokkal ért fel. A bejárattal szemben éppen az étkező asztala vonzotta volna egyből a belépő tekintetét, ha a vajszínű járólap macskatalpnyomaitól ” mint egy fejszecsapástól ” Kicsiszívem nem esett volna mély kómába. Fiacskám vidám hangja némileg magához térítette, ahogy örömmel kiabált a messze, mintegy fél méteres távolból: ” Kicsiszívem, nézd csak mivel vártalak! Még látta, hogy a megterített étkezőasztalon a szendvicses tálcák, szeletelt kenyerek, piros masnival fehér porcelántálcához kötözött sonka, és fekete mintás emos tojások társaságában, egy kenyereskosárban alufóliába öltöztetett nyúl eszi a macskafüvet… de az már csak homályos nyomot hagyott benne, ahogy a nyúl egyszerre a padlón termett, és kellemes kakaó illatot hagyva maga után, alu-ruhájában, Boci csoki felirattal és vonalkóddal a hátsó fele fölött kiugrándozott mellette a nyitott ajtón át a folyosóra, egészen a szomszéd ajtajáig. Amikor a szomszéd gyerekek a háta mögött kedvesen rászóltak, hogy -” Lujzi néni! Szabad-e locsolni? -” na, akkor már nem tudta, hogy hol keresse magát. Magánkívül vetette oda élete párjának: -” Ottokár! A feleségedet keresik! * A húsvétot követő pár napban Ottokár az ünnep készülődéseit végre kipihenhette. Egyetlen teendője maradt nap, mint nap: drága Kicsiszívemhez ment látogatóba a pszichiátriára. Igencsak figyelmes férjhez illően minden alakalommal vitt egy-egy húsvétról kimaradt emos tojást, és megnyugtatta Kicsiszívemet, hogy szépen alakul mindenhol a járólap. Vett vajszínű zománcfestéket, és hogy időre elkészüljön, kölcsönkérte a szomszéd macskáját…
| | Olvasói hozzászólások nélkül231. | sesin: kedvencek-re | nélküled: kedvenc versek | 2016-03-29 21:27 | Szia! Rámégy a kiválasztott versre, az alatt a kedvencnek jelölésre. A megnyílt oldalon ugyanazt a nevet és jelszót add meg, amit korábban. Ez szó szerint így szerepel az oldalon: "Ha egy meglévő listát szeretnél módosítani, a névnek és a jelszónak kell egyeznie, és a listát felülírhatod." Vagy a korábbi ajánló szöveget írod be újra, vagy mást...Akkor az összes kedvenc vers az új ajánló szöveg alatt fog futni.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|