NAPLÓK: Seholsincs Legutóbbi olvasó: 2024-05-07 10:28 Összes olvasás: 87051| 722. | [tulajdonos]: "maszületett" | 2018-10-24 10:08 |
Éveimmel már nem dicsekszem,
örömet lesek minden percben.
Írogatok vagy negyven éve
kételyeimet félretéve.
Tanultam vegytant, sok fizikát
a technikumban gimi után.
A verset mindig is szerettem,
Kiss Tamás költő nevelt engem.
TEVÁ-nál éltem sok-sok évet,
s nyugdíj után a szenvedélyem
rímekbe szedni, mi volt régen,
mi lesz majd később, ha megérem.
Ha éltem ezzel el nem toltam,
köszönöm egyszer majd a sorsnak,
de ne búsuljál, hogyha vége,
találkozunk majd fent, az égben.
 | |
| 721. | [tulajdonos]: ...nem baj, de... | 2018-10-24 10:02 | Néhány orvosi rendelő ajtaján olvasható ez a felirat:
"Esetenként a betegeket nem érkezési sorrendben szólítjuk be. Megértésüket köszönjük!"
Valahogy így van mostanság itt is. Sorban állunk a véleményekért, kritikákért, de előfordul - főleg az elmúlt napokban -, hogy van, akit soron kívül "fogadnak".
Elnézzük azt a pár esetet, meg is értjük, mert szíve-joga, s talán oka is van a szerkinek, hogy miért is tesz így.
Ám ettől még a többiek kivárják a sorukat, hiszen mindenki "rendelésre" vár... | |
| 720. | [tulajdonos]: hol vannak a | 2018-10-24 08:01 | szerkik
van aki hezitál
van aki várat
van akit csak kizár
ólagosan láthatsz
van aki őszintén
van aki máshogy
van akit ő szintén
látna már máshol
van aki keveri
van aki hagyja
van aki az ízét
sem érzi bajnak
van aki nem érti
van aki vágja
a többi meg lesi
ez mi a bánat | |
| 719. | [tulajdonos]: Éveim - születésnapomra | 2018-10-24 06:25 | Hogy eggyel több az sosem gond,
tagadni számát badarság,
könnyezni érte kisebb rossz,
ha elpazarolt, s butaság.
Mi eddig volt őszinte, szép,
- a Rút idővel elszelel -,
a szem megőrzi, s minden év
a szívben végső helyre lel. | |
| 718. | [tulajdonos]: örök érvényű :( | 2018-10-22 17:43 | | Elcserélem kifogástalan hócipőmet lyukasra. Ajánlatokat "Az enyém tele" jeligére várom! | |
| 717. | [tulajdonos]: apróság | 2018-10-21 13:13 | ...na, engem elkaszáltak...és el majd a többit is...idő kérdése.
A "felhőkre olvadt" versem meghúzása után a 2. sor olyan nekem, mintha a vattacukorból csak a pálcikát kapnám.
De a pont, pont, vesszőcske...még nem pontos vesszőcske... :-)
Legalább jót is mosolyogtam ma BBI-nél olvasgatva. Én is néha odalátok dolgokat, ahol nincs is. Emberek vagyunk. | |
| 716. | [tulajdonos]: Mai kiemelt vers... | 2018-10-20 15:56 | ...mennyire így van.... :(
Jászberényi Sándor
Megszokja az ember hogy nem szeretik
Megszokja az ember, hogy nem szeretik.
Magát nem érzi többé csontja törtnek.
Elhallgat, magára húzva azt a csöndet,
mit hirtelenjében épp megtalált.
Nem játszik benne száz privát halál,
árnyéka sem ugrik épp az égig,
s bár a sokkhatástól mindkét szem bevérzik,
megdöbbentő, de nem is fáj nagyon.
Csak felvillan, mint az elromlott neon,
míg likőrboltok előtt piszkos eső esik.
Megszokja az ember, hogy nem szeretik.
Megszokja az ember, hogy nem szeretik.
A város fényei egy percre kihunynak.
A holdat nézi, a ronda, barna holdat,
s megérti azt, hogy úgy pótolható,
mint egy elveszített régi kulcscsomó,
Hogy érdek van csupán, csak érdek,
és át nem gondolt gyors szeretkezések,
hogy fogamzás és fogadkozás nem ér,
és nem számít a sűrű barna vér.
Az ablakon kilép a lélek,
beszédnek nincs sok helye itt. -
Megszokja az ember hogy nem szeretik.
Megszokja az ember, hogy nem szeretik.
Nem érzi többé, hogy rajta gyorsvonat haladt át,
bár másképpen szívja a cigarettát,
és másmilyenek lesznek számára az utcák,
a bárok füstje, bent a lusta kurvák.
Megtanulja: semmi sincsen ingyen,
hogy pénz beszél és közben nincsen isten.
Elnémítja a szép tapasztalat,
hogy bármi is történik életben marad,
de nem álmodik ha lehunyja szemeit.
Megszokja az ember hogy nem szeretik.
| |
| 715. | [tulajdonos]: de nem megy | 2018-10-20 09:32 | ...nincs új a Nap alatt
hát fölé kell/ene/ emelkedni... | |
| 714. | [tulajdonos]: csak lazán... | 2018-10-20 09:23 | Hamis vers
Csillagokat prüszköl a Hold,
ráfagy mind az éjüstre.
A föld felett ezért ragyog
milliónyi jégtüske.
Korcsolyázna rajtuk a Nap,
ha nem lenne nagy beteg.
Virradatkor felolvasztja
lázrózsája a jeget.
Nappal kazán, éjjel lazán
tölti a Nap-elemet.
A Hold közben vígan kaszál,
míg látszik a fegyvere. | |
| 713. | [tulajdonos]: nevezzük mesének... | 2018-10-17 17:31 | Lehet volt már itt...és eléggé el nem ítélhető módon irodalmi értéke a nullához közelít. Egy kis mosolyt azért szerintem megérdemel...vagy én, vagy a főhősöm, Kicsim, a hajdani Picúr...
Kicserélték a cicámat?
Múlt hét szerdán még volt egy hal(k)szavú, okos, játékos, tök normális leánycicám, Picúr, az InterPici, aki az ivartalanítás után is kiérdemelte csodálatunkat jó természete miatt, hiszen békésen és meglepő türelemmel viselte a kötést: a kis ruhát. Okos cica lévén, tudta, hogy jobb a kis ruciban túlélni a 7 napos lábadozási időt, mint gallérban. Így, még ha visszafogott járására nem is volt láthatóan büszke, kiélvezve a helyzetet a nap legnagyobb részében pihengetve tűrte, hogy simogatással, kedves, együtt érző szavakkal kényeztessük. Így tegnap - mert viselkedésével kiérdemelte - már azt is megsúgtam neki, hogy kedden próbát tartunk: levesszük a ruhácskát róla és, ha nem piszkálja a sebet, akkor nem is kapja vissza. Valószínű felfogta, mert feltűnően nyugisan és sokáig üldögélt estefelé a térdemen. Majd lefekvés után szokásához híven dagasztott és dorombolt a hasamon ezerrel.
Gondolatban már elképzeltem a keddi nagy pillanatot, amikor megszabadítjuk a "kényszerzubbonyától", ami azért csak rosszindulattal nevezhető annak, hiszen elasztikus és egy számmal nagyobb volta miatt láthatóan semmi fizikai kényszerítő eszközhöz nem volt hasonlítható. A lelkiek már más téma. :)
És eljött kedd, hajnali 5 óra....és arra ébredtem, hogy tankok dübörögnek, olykor mintha Boeing szelné át a szoba légterét, berregő csatakiáltások kíséretében minden mozdítható és rögzített tárgy, bútor kimozdul a helyéből; támadás indul a fotelek kárpitja, szőnyegek, cicajátékok ellen. Ahogy kómásan, félszemmel belebandzsítottam a félhomályba, látom, hogy Picúr ruci nélkül, csatakiáltások kíséretében süvít el felettem, az asztal felett, vagy minden olyan bútorzat felett, ami éppen magasabb nála.
Elsőre még fel sem fogtam, hogy totál pőre szőrben veszi az akadályokat, de a párom az étkezőből megerősítette a látottakat, kiegészítve azzal, hogy éjfélkor még ruciban repülte át Picúr Nóci cicát. Hajnalban viszont már "csupaszon" ébresztette a csatazajokkal.
A ruhácskát mondanom se kell, hogy kb fél órát kerestem, mire egy eldugott helyen megtaláltam. Megmutattam nyomban Picúrnak, az eddig halszavú, azaz halk szavú, majdnem néma cicusunknak, aki azt hangos berregéssel vette szemügyre, majd rácsapott és rá jellemző féloldalazással elviharzott.
Most, kedd reggel fél hétkor sikeres leszállást hajtott végre a szekrény tetején. Én kicsit csalódottan - amit annak az élménynek a hiánya okozott, hogy nem láthattam a hálás tekintetét, amikor megszabadítom végleg a ruhácskájától -, de megkönnyebbülten, hogy ezt is túléltük -, fogtam hozzá megírni a felszabadulás - és nem felszabadítás - mondhatni extázist hozó pillanatait.
Ja...most perpill ott van - mondanom se kell, hogy a beleegyezésem nélkül -, ahová eddig sosem mászhatott fel: a ruhásszekrény felső polcán, a pulóverek mögött.
Az az érzésem, kicserélték éjjel a cicánkat...
(Fotót ide nem mellékelek, nehogy - még jobban - rontsam az oldal renoméját. Már a téma is elég ciki itt...elvégre ez nem macskás oldal. De az alábbi linken megtekinthető a kis berregőről néhány fotó, még tavalyról: https://zsefyzsanett.blogspot.com/2017/04/kicsereltek-cicamat.html) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
