NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 12:01 Összes olvasás: 71711| 719. | [tulajdonos]: ... | 2020-05-11 11:35 | 2020. május 11.
Annuska olyan volt, amilyen. Minden gyarlósága ellenére is tudok rá szeretettel gondolni (elvégre a nagymamám volt, és sok időt töltöttem vele együtt, ez éppen elég, nem akarnék itt most egy lejárt szavatosságú Kisherceg-idézettel jönni). A tegnapi történetet róla, most, hogy narratívává vált, bárhogyan be lehet fejezni. Már csak azért is, mert a semmi garancia nincs arra, hogy a valóságban úgy ért véget (vagy úgy kezdődött, és folytatódott) ahogyan én emlékszem rá az alapján a pár mondat alapján, amit róla hallottam. Annuskának egy másik narratíva szerint élete utolsó 15 évében egyetlen kutyája van, egy piszkos szőrű komondor, aki nagyra nő még mielőtt agyon lehetne verni, és ahogyan telnek az évek, Annuska egyre jobban kötődik hozzá, a végén már jobban szereti, mint bármit vagy bárkit a világon. A családtagjai féltékenyek is rá, „Anyu, jobban szereti a Kutyát, mint minket”, mondogatják. A nagybetű nem elírás, paradox módon ugyanis Annuska éppen ennek az egyetlen kutyának, akit hagyott felnőni, nem adott nevet, csak így szólította mindig: Kutya. Néha elfelejtette ezt, és amikor a világ állapota iránti elégedetlenségének hangot adva a szidalmaiba beleszőtte a kutya szót, Kutya hegyezni kezdte a fülét, volt, hogy odarohant hozzá, amiért Annuska hálás lehetett, mert amikor ilyen elégedetlen hangulatban volt, nem szeretett egyedül lenni. Kutya egyszer még az életét is megmentette Annuskának. Amikor a konyhában egy szikra miatt kigyulladt a sparhelt melletti faláda, a tűz átterjedt a konyhaszekrényre, és már kezdett nagy füst lenni a házban, Kutya keresztülugrott a szoba-konyhás ház egyik üvegablakán, és felráncigálta az ágyról a mélyen alvó Annuskát, aki még időben ki tudott mászni az alacsonyan fekvő ablakon. Kutya feje vérzett az üvegszilánkoktól, de hamar begyógyult minden sebe. Ebcsont beforr. Annuska és Kutya ezután még nyolc évet éltek együtt. Amikor Annuska súlyos öregkori cukorbetegségben elhalálozott, és eltemették, pár hét elteltével Kutya is távozott az élők sorából. Annuskának az volt a kívánsága erre az esetre (ha ő halna meg előbb) hogy ne a kertben temessék el Kutyát, hanem az ő koporsója mellé a szép sárga, omlós temetőföldbe. Az unokái teljesítették a végakaratát, bár nem volt könnyű megérttetni a temetőcsősszel, miért fontos ez. Ez nem kutyatemető, dohogott a csősz, de a nagy üveg cseresznyepálinkát végül csak elfogadta. Ebben a verzióban Annuska soha nem gondol a Kutya előtti kutyákra. A harmadik verzió szerint viszont igen, és egy rémálom után rettenetes bűntudat kezdi gyötörni, amit egyetlen módon tud orvosolni: összegyűjti a környék összes kóbor állatát, és megalapítja a járás, sőt a megye (vagy az ország, nem tudom) első falusi állatmenhelyét. De csak egyetlen kutyát szeret igazán az összes közül, egy fekete szőrű, öntörvényű labradort, akit valahogyan biztosan nevez, de nem Kutyának.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
