NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-30 11:17 Összes olvasás: 72008| 565. | [tulajdonos]: ... | 2019-12-23 07:33 | 2019. december 23.
Kedves Naplóm!
Termálfürdőben jártam álmomban. Medencéről medencére jártam. Úszni akartam, de amikor a vízbe léptem, mindig kiderült, hogy csak bokáig ér. Az első medence ráadásul, attól kezdve, hogy elindultam benne, nyúlni kezdett, keskeny és hosszú lett, mint egy csatorna. Végre találtam egy medencét, ahol nyakig el tudtam merülni. Bugyogott benne a víz, mintha forralnák alulról, de nem volt forró, csak kellemes meleg. Most ébren azt mondanám: testmeleg. Még be sem úsztam a medence közepébe, amikor egy meztelen kisbabával találkoztam. Nagyon pici volt. Újszülött lehetett. Pufók volt, mint a kis puttók a festményeken, és a bőre olyan csábítóan puhának és bársonyosnak tűnt, hogy muszáj volt megfognom. A hóna alá nyúltam, és egy kicsit megemeltem, hogy a feje a víz fölé kerüljön. Féltem, hogy megfullad, ha a víz alatt úszik. De amikor az arcára néztem, láttam, hogy nem szorul a segítségemre. Gyönyörűséges érzés volt hozzáérni. „Hát, te csak itt úszkálsz egyedül?”, kérdeztem inkább csak magamtól, és egy kicsit csodálkoztam: nem vigyáz rá senki? Ahogy oldalra pillantottam, hirtelen ott termett egy fiatal nő. Úgy állt ott, mint egy őr. Mint aki nem is annyira a kisbabára vigyáz, hanem inkább arra, hogy senki ne sajátítsa ki. Elengedtem a kicsit, és hagytam, hogy oda ússzon az anyjához. Bocsánat, nem akartam semmi rosszat, magyaráztam, és felébredtem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
